Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 5. szám
okozta, kemény vonások mögül. A magyar egység megteremtése kell, hogy elsőrendű célunk legyen és minden tevékenységünk kell, hogy ezt szolgálja! E cél hiányában minden csak szélmalomharccá válik, üres, impotens hajszálhasogatássá, amiből a múltban kitűnő jegyet kaptunk. Az egység gondolata a legnagyobb ágyú, amit fegyverként hasz-_ nálhatunk. Minden kérdésünkre megadja a választ. Meg tudjuk^őrizni magyarságunkat, ha mindenki a saját feje után megy?_ Erőssé tesz szűk a magyarságot azzal, ha ezer kis egyesületet alapítunk? Elősegítjük a magyar együttműködést azzal, ha a világ minden városában van egy kis újság, ami főleg azzal foglalkozik, hogy a helyi nyelvű újságból részleteket közöl, DE NINCS EGY OLYAN MAGYAR FOLYÓIRAT, AMELYIK ÖSSZEFOGÓAN tájékoztatná a világban szétszóródott_testvéreinket? Egy ilyen folyóirat még szétszóródottságunkban is megadná azt az érzést, hogy közel és egyek vagyunk. Mi szolgálja az egységet? az, ha egymást mindig sértegetjük, mindenért megsértődünk, vagy ha kitárt karral fogadjuk egymást? ha csak mindig a^ múlton rágódunk, vagy ha programot dolgozunk ki a jövőnk alakítására? MI SZOLGÁLJA AZ EGYSÉGET? Bum! Az EGYSÉG vallásos (magyar) érzete irányítani fog minket vallási, politikai, gazdasági vonatkozású kérdésekben. Vallási: kedves öreg magyarjaink kemény munkával megkeresett do'llárkáikat adták össze, hogy templomot építsenek különböző hitfelekezetek részére. Ma világosan láthatjuk, hogy ez idegen kezekbe csúszik át. Hatalmas értékű vagyon a közönbösség vagy az egyházi vezetőink magyartalansága következtében vesznek el, a magyarság részére, örökre. Ismét az elfecsérelt örökség! Mit lehet tenni? Mielőtt a magyar egyházi vezetőség kisebbségbe jut, annyi éréket kimenteni, amennyire a jelen körülmények lehetőséget adnak. Megépíteni egy egyesült magyar templomot, ahol az egyik oldalon a katolikus, a másikon pedig a protestánsok dicsőítik Istent. Előbbutóbb, mint ahogyan olvashatjuk az újságokból, ez idegen, kényszerítő körülmények hatása alatt rövidesen bekövetkezik és a meglevők is elvesznek örökre. Felismertük ezt? Akarhatjuk ezt? Ez hazánk és a magyarságunk elárulását jelentené! Ezzel azt éred el, hogy aki a tiedet akarja semmiért, annak fizetni kell, és azt^a célt,^amiért az a templom alapíthatott újból a magyarság részére, megerősítésére fordíthatjuk. Átoktól ne féljünk, mert átkozottabbak nem lehetünk, mint ha magyarságunk érdekeit elhanyagoljuk. Politika: Hideg nyugalommal kell szemlélni a világ eseményeit. Arra vigyázni kell, hogy érzelmi befolyás nélkül legyünk képesek a fejleményeket követni. Ez most nem a mi harcunk, mi már megfizettük amivel esetleg tartoztunk, most hagyjunk fizetni másokat. A mi dolgunk az, hogy erősítsük egységünket, legyünk készen az adott pillanatra. Csöndes, céltudatos munkálkodás többet ér és eredményesebb, mint az izgatott vitatkozás. Gazdasági: Erről a témáról igen keveset lehet hallani magyar köreinkben. Mért szükséges ennek a nagyon is lényeges tényezőnek a felhozása? Feltételezzük azt, hogy irodalmi téren tökéletesek vagyunk, politikai téren már minden szókészletünket kilőttük és a felgyülemlett energiával nem tudunk mit csinálni, akkor ezen felesleges energiát arra tudnánk használni, hogy valami egészséges, 19
