Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-04-01 / 5. szám

Segíts győzelemre minket az arany, viszálykodáss önzés, és a közönbösség felett.

Bocsáss meg a múltért és segíts a jövőben. Erősítsed meg hitünk benned és hazánk feltámadásában.

Áldd meg szolgáid és vezesd őket göröngyös útjaikon. Ámen.

Kedves ITT-OTT! Kedves Magyar Barátaim!

Mindig érdeklődéssel olvasom az ITT-OTTban megjelenőéiejtegetéseket különböző személyektől. Ennek abban látom jelentőségét, hogy nem csupán egy irányzat van képviselve benne.

Magam, mint műszaki ember, mindig keresem az ésszerű, szabályokon alapuló következtetéseket és magyarázatokat. Ez vonatkozik nemcsak a műszaki, hanem a politikai természetű dolgokra is. Tudom, a politika nem egyszerű 2x2, de meg kell állapítanom, hogy bizony a múltban sok ily egyszerű számitást tévesztettünk el. így, amikor a történelmi visszatekintés során, érzelmi és ideológiai befolyástól mentesen Ítélem az eseményeket, a következő eredményre jutok: Istennek csodája, hogy még mindig létezünk, és hogy Isten még mindig ad, újból és újból, lehetőségeket részünkre. Végtelen türelem.

Akárhogyan is szemléljük a magyar történelmet, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a belső ellentétek az eredményezői minden pusztulásunknak napjainkig. Ezeknek sok nevet lehet adni. Önző egyéni érdekek, politikai rövidlátás, a képtelenség, megkülönböztetéseket tenni az idegenek és hazánk érdekei között, nemzeti-^ etlen iskoláink, országépitő politika hiánya, az osztály-elrendeződés ostoba kilengései, a be nem látása annak, hogy a világ nem ismer el semmi úgynevezett ősi jogokat, hogy a nemzeti létezésért nem csak akkor kell tenni valamit, amikor a kényszer serkent arra. Tovább lehetne sorolni ezeket az önmarcangoló tényeket.

Aki őszintén, hazaszeretettől vezetve keres a múlt hibáira megoldást, annak az eygség-keresés ösvényén kell járnia.

Ma közkedvelt téma István királyt sirjában forgatni. Oly meszszire visszamenni nem hoz irt sebeinkre, a jelen problémáira, de, ha már felmerült, nézzük meg, mit tanulunk belőle. Azon idők krónikásai egyházi emberek voltak és nem csak egyháziak, hanem idegenek is. Minthogy általában a krónika a győztesek oldaláról Íratott, a számokhoz kell fordulni. Minden esetre nem lehet krisztusi módszernek nevezni azt, ahogy a magyarság lett megtérítve. Ez a szelíd módszer 4-0,000 kemény magyar koponyába került. Jelentősnek találjuk ezt a számot akkor, ha összehasonlítjuk a Mátyás királyunk 30,000es nagyságú fekete seregével, ami közel 500 évvel később is elég nagy volt ahhoz, hogy a nyugtalankodó szomszédságot kívül tartsa. Ez nem az igaz kereszténység jelentőségét kétségbe vonó fejtegetés akar lenni, de a módszer kritizálása. Minden esetre az kétséges, hogy csatlakozásunkat a jövőnknek való biztosítása tette szükségessé. Bizonyíték a keresztény országok közti véres, pusztító háborúk sorozata.

Váljon szokásunkká az, hogy ne csak fülönragadjunk a történelemből ^egy eseményt és vajúdjunk felette, de vonjuk le a tanulságot is abból. Az a beállítás, hogy Isten akaratából, rendeltetéséből voltunk nyugatnak pajzsa,^bástyája, nemcsak, hogy téves, hanem egy öngyilkos idea elfogadtatását jelentő hamis tanítás is. A pusz-17