Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-03-01 / 4. szám
Szűzi ugarban erős tövekkel ágazik széjjel--újra fakad bármint is tépik vihar és szélvész o büszkén áll--a jövőbe néz mert az 6 élte öröktől való és örök marad. rév. udvari Gyetván Alpár ERDÉLYI TÁRSASÁG Csak kilenc nap múlott el azóta, hogy Lőrinc a hirnöki foglalkozást elnyerhette a cukorgyárban. A kilencedik nap éppen vasárnapra esett. Délelőtt még ruhát kefélt, és más szépitő műveleteket végzett a hirnökség mellett a gazdáinak, de azután, hogy megehette a délebédet, szabad volt ő is. —Egész héten keresztül eleget szolgáltam másokat-mondotta magában.—Ezen a délután tehát érdemesebb embert fogok szolgálni, vagyis önmagamat. Könnyű és kellemes szolgálat volt, amit a maga számára kitalált. Látta ugyanis, hogy verőfényes őszi idő van, s látta azt is, hogy a mezők integetnek feléje. —Jövök, ne féljetek!--mondta és magához vette a botját, amelynek párja sehol nem volt, mert ilyen botja csak egy vad püspöknek lehetett volna, hogy ugyan vad püspök volna a világon. Vette tehát a botját, és elindult a mezők felé. Nem ment mindjárt és ész nélkül az uttalan földekre, mert nem szeretett okvetlenül bukdácsolni, mint ahogy azt a városi fiuk szeretik, ha nagy néha kiszabadulnak a természetbe. Az utón ment, az utak között is a főnökuton, amelyet más emberek országutnak neveznek. Itt is látott elég mindent, amit nézni érdemes volt. Néha szekerek mentek 'lassú döcögéssel, s azoknak ernyője alatt mindig ült valaki, akivel kedve lett volna versenyt szaladni. Leggyakrabban női személy volt az illető, mert az efféle vásáros szekerek mindig fityeghettek magukkal egy kelető embert, aki mellett a prtéka dupláját érte. Gyakran kutya is poroszkált a szekér után, s Lőrincnek nagyon tetszett, h<~gy ezeknek a kutyáknak sohasem kellett előrenézni, mert a kötelék kinézte a négy lábnak az utat. Madarakat is látott, különösen varjakat, amelyekről eszébe jutott, hogy bizony jó volna disznót hizlalni, s majdan a körmüket és a farkuk hegyét odaadni a varjaknak. S látott egyebet is, ami mind jó volt arra, hogy hasznos gondolatokat ébresszen benne. Ilyen gondolatai voltak is már bőven, valósággal egymás hegyén-hátán nyüzsögtek, mint a rengeteg újonc katona a kaszárnyában. Ezek mérték neki az utat, nem a kilométerkövek, mert amikor áldott gyümölcsfa módjára már roskadozott a feje, szépen megállt a vad bottal, és azt mondta: —Eleget mentél már, Lőrinc. Szétnézett, hogy valami alkalmas helyen trónust keres-10
