Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)

1969-02-22 / 3. szám

Az elmúlt hónapokban egy kellemetlen de^tanulságos eseményen mentem keresztül. Az ITT-OTT eddigi eredményein fellelkesedve, elhatároztam, hogy az u.n. " magyarkodást"^ vagyis a magyar ügyekkel való foglalkozást) szóban is tovább viszem.

Nosza, gyorsan megirtam egy levelet és lemásolva száz ^példányban, elküldtem száz körülöttem éló magyarnak. A levél egyszerű volt. Mindössze egy személyes meghivást tertalmazott, lehetőséget adva arra, hogyha valakit akármilyen magyarokkal foglalkozó témakör érdekel, jöjjön el otthonomba egy csésze kávéra s egy jó kis beszélgetésre. A saját tetszésük szerinti időpontba lehetővé szerettem volna tenni a nemzeti létfenttartással kapcsolatos gazdasági, politikai, filozófiai, vallási és történelmi témák megvitatását.

A száz levél mind olyan magyarnak ment ^akit én személyesen nem ismertem (legalább is úgy gondoltam) és akik 5-10 mérföldes távolságra laktak tőlem. E szokatlan,^de alapjába véve egyszerű kezdeményezés eredményét, százalékokban kifejezve, a következő képpen lehetne:

a posta által ismeretlen helyre költözött

1$ részegen felhivott, és csuklások közben üdvözölt mint a magyarság megváltóját

1$ örvendett hogy életjelt adtam magamról, (kisült, hogy véletlenül ismertük egymást) de a magyarkodás nem érdekelte különös képpen

2% érdeklődéssel válaszolt de koruk és egészségük nem engedte meg, hogy részt vegyenek

2% örömmel és érdeklődéssel csatlakozott hozzám 90$ még csak a füle botját sem mozditotta, nem hogy a levelemre válaszolt volna.

( A helyett, hogy ilyen sületlen statisztikát kiértékeljek, inkább szeretném megköszönni annak a á$-nak mely érdeklődéssel válaszolt, ez utón, a fáradtságukat. Százszorosán is tiszteletre méltók mert 65 éves átlagos életkoruk ellenére is, fiatalos hévvel, szivvel-lélekkel megmaradtak magyarnak!)

k 90%-os csoportot figyelembe véve, egy lesújtó kudarccal végződött e kezdeményezés. De egyúttal e kudarc egy fontos tényt világit meg. Minden habozás nélkül állitható,^hogy e'

90$ akarattal vagy hanyagsággal eldöntötte hogy nem érdemes magyarokkal foglalkozni, S valószinüleg azt is, hogy nem érdé«mes magyarnak megmaradni.

Az ITT-OTT eddigi számaiban elégszer hangzott el védelem a a magyar nemzetiség megtartása és fenttartása érdekében. De vissza nézve rájuk, megdöbbentő, hogy még a "legmagyarkodóbb" magyarnak is m%en töredékes és subjective a logikája mikor arról van szó, hogy meggyőződését tovább adja. Tudomásom szerint, nem csak, hogy feleletet nem tudnak adni de még a kérdéáfc sem tudják határozottan megfogalmazni. A látszólag egyszerű . kérdés, hogy miért maradjon meg magyarnak a magyar, magába foglal a kérdéseknek egy olyan tömegét melyről soknak fogalmuk sincs. E kérdés magába foglalja, hogy miért maradjon egy

ISMÉT A "MAGYARKODÁSRÓL"

11