Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-12-24 / 2. szám
Honapolc ot§ naponta olvasom mindkét kőltó't, hol Makkalt, hol VIg Bélát, hol mind a kettó'tv S akármelyiket veszem elő ó't percre, utána órákig büszke es boldog vagyok, hogy eredetiben olvashatom okét. Szege'ny, nem magyar világot meg sajnálom, nem tudja mit vészit. »*■ Sötét a szoba táncolnak az árnyak Édesanyám! Édesanyám!...' Leül az ágy szélére s mondja halkan mondja velem oh én édes -jó Istenem lecsukódik már a szemem de a tiéd nyitva Atyám egész éjjel vigyázz reám. Üresen kong a tulvilági csend s vánszorog az élet előre sötét semmiből sötét semmibe, ölelj, csókolj egyetlen hitvesem! s temetkezem ölelésbe csókba, < csak gondolkozás nélküli legyen ez az óra. De lehervad a csók, kihűl az ölelés: nincs menekvés, nincs menekvés. Pokol minden éjjel,-vergődés s az átzokogott hajnal után kábult lázas álomban Édesanyám ül az ágyamra s mondja halkan mondja velem óh én édes jó Istenem becsukódik már a szemem de a tiéd nyitva Atyám egész éjjel vigyázz reám. Madaras! 19
