Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-10-23 / 1. szám
/ _-3rek.es ezrek áldoznák élettel, vérrel, ősi magyar föld minden kis rögödnek. ■ i*~-' . .Szélbe lengő hajjal . .. lelkes harci dallal, úgy mennék a halálba, " mintha májusok • j r orgonás álma J ’ ' --.,sr.r vinné őket az első bálba. Hulla a hullán, piros szalaga a vérnek öleli testűk, ahogy összeérnek. Ifjú pajtások fekszenek hason, haton beszentelve porral törmelékkel. Nevüket hiába kiáltod nem felelnek, csak fekszenek és ajkukon a halál érett szedre kékei. Mi, kik messze a hazától vérszegény hittel bolyongtunk, azt hittük már minden elveszett. Sodortuk napjaink mint rossz cigarettát, álmokon rágódtunk, nem(szőttünk terveket s bunk poháréban könnyünk volt a nektár. Kókadt fővel búsulva jártunk és csodákra mindaddig vár tunic, mig hervadni kezdett bennünk a hit, Napraforgó áll igy, fejét búia hajtva, ha vidék varja kiette magvait. Hisszuk, hogy a fenti szemelvények elegendő bizonyságot tesznek Chighy Sándor költői elhivatottsága mellett s hogy nem csak önmagának, hanem a magyarság összességének is szolgálatot tesz az aki a költőt műve megjelentetésében segiti, 32. E.L.
