Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)

1968-10-23 / 1. szám

T Á L

Hideg., szél süvit a fák kozott, meg-megrázza a kopár galyakat. Szinte félelmetes á szaraz agak nyikorgása, recsegése, mintha belenyognének a szürke alkonyatba.■" A nap éppen lebukott a láthatár szélén és az eg fekete palástja gyorsan húzódik a táj fölé. Egy-két árva falevél re.pdésik a levegőben, aztán a , fáidhoz csapódik. Az erős szél sötét .fellegeket kerget az egei?, havat jósolva. ,A keményre fagyott talaj csikorog, toredez a léptek alatt. Állatot-nem lehet látni, ilyen idc/ben semmi élőlény nem mutatkozik.■Elbújnák lyukaikba, fészkeikbe, barlangjaikba, s csak akkor:-jónnek elő' ha nagyon éhesek. Meg a kakukk se kakukkéi és amikor a szél egy pár másodpercre eláll, a csend egészen nyomasztóvá lesz,. De nem tart sokáig, új erével harsog a fergeteg és közben teljesén beborul. Most mar vágni lehetne a sötétséget, de a szél lassan aláhagy s egyszere, szinte félve, elkezd hullani a ho. Először;, csak, egy-két pehely, gyöngéd, puha, de csillog, villog.' Gyönyörűek külön külön is. .Aztán mi mind sűrűbben, zajtalanabbul, de szakadatlanul hull - kerékvágásba éppen úgy , mint a faágakra,.-a szavaz levelekre úgy mint a bokrokra. Lassan a hopelyhek ezrei^ milliói betakarjak ezt a szürke világot, beköti a föld sebeit,es~ melegíti, árvetést. S ekkor igazán mondhatjuk, hogy a tél újra beköszöntött.

• j.e.

DARAZS

Szobában rekedt darázs, ^ csukot ablaknak repül, vergődve, zümmögve, nyilast, fényt, keres.

Csapkodó szárnya hangos '

munkája, néma falra .

ont, tehetetlen düht.

De az merev-holt. •. • •

■ • Nem érzi rabja kínját, . .. kimeritö munkáját.

Csak némán nézi a ■

• küzdelem"'sorsát'.

De halljátok ti falak, bar/kifáradt sokszor a kis darazs ,' pihenve , megint küzd tovább.

Addig zug, vergődik, .

mig nyílást lel, vagy ,

megdöglik. •*>,?

L.A.

Ada, Ohio

1968, szeptember 28.

29.