Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)

1969-09-19 / 6-7. szám

A templom mellett, a Domahidi György sírjánál állottam. Durván faragott, irásnélküli fejfája volt. Domahidi György 1828-tól 1806-ig volt Lezőujlak református papja. Ez alatt az idő alatt pusztult el itt az egyház, Domahidi György unokái görögkatholikusok lettek. A pusztulás hűvös szele csapott arcomba. íii lesz az ^cn unokámból? Lopva letöröltem a legördülő könnycsepp helyét. Belenéznem a hanyatló nap­ba. és imádságos sziwel sóhajtottam; Lletet akarok a romok felett. Felépült a mezőujlaki templom. Csak a jó Isten tudja hány álmatlan éjszakámba került, Lennyit koldultam, mennyit dolgoztam. Lost, utólagosan csodálkozom rajta, hogy hogy is mertem nekikezdeni. EJcicsi templom árnyékában húzódik meg pusztuló népünk. Innét kezdtem meg a szórványok gon­dozását. minden negyedik vasárnapot a szórványokban töltöm. Amikor délelőtt az anyaegyházközségben van szolgálatom, aznap délután Septér leányegyházközségben tartok isten­tiszteletet. Szórványgondozó napokon 40-50 km. utat teszek meg. Szórványaim között i:agycégen találtam a legtöbb re­formátust; 70 lelek. Uradalmi béresek voltak, akik a föld­reformmal néhány hold földöt kaptak,— most nyomorgó gazdák. A kurátor házában tartjuk az istentiszteleteket. Val­lásos, ragaszkodó hivek, akik a szétszórtságban egymásra találtak. Ilinden negyedik vasárnap nagy ünnep nekik; örömmel várnak. Sajnos, csak ürtózatos fáradtsággal tudom megközelíteni ezt a szórványt. Lezőujlaktól nyugatra emel­kedik a Kurmatura nevű magas hágó. Ezen keresztül lehet Nagycégre jutni. Csúfabb, irtózatosabb utat nem ismerek. Széditően meredek, szürkepalás omláson vágták be ezt az utat. Leredek Ívben csúszik lefelé. Az ut felett^viz-^ mosásos, kopasz agyagos pala. Néhány kökénygyökér pró­bálkozik, de nem tud állandóan megkapaszkodni, mert a leg­első eső kimossa. i ég az árvalányhaj is irtózik ettől a kopárságtól és tüntetőén távol marad a többi dombon. Az ut alatt to­vább omlik a part. Ami sárt az es .felülről lemos, azt az utszélre lökik. A Kurmatura alatt köralaku agyagdombok emelkednek. A kerek dombokon túl, több ezer holdas legelő kezdődik. Csomós, zsombékos füvek nőnek itt, mint a tur­­kesztáni szteppeken. Valódi ázsiai hangulat. Csak a kir­giz pásztor helyett pakulár tilinkózik. Domboldalba vájt gödör a lakása. Gyeptéglából van az ágya kirakva. Az ágy­nemű je^szalmaroncsalék. Csattogó fogú kutyái körbefognak, kipróbálják ügyességedet és bátorságodat. Amire kiérkeztem a nagycégi tetőre, csepegett az izzadtság rólam. Hazafelé jövet a Kurmatura alatt a kimerültségtől le­roskadtam. Az éhség is gyötörni^kezdett. A hamvasodni kez­dő kökény nem csillapította éhségemet. Egy órai pihenés után még mindég^szédülő fejjel neki vágtam a meredek útnak. Többszöri pihenő után érkeztem haza. Olvastam egy amerikai magyar lelkészről, aki repülő­gépen járja be a nagy távolságra fekvő szórványait. Cso­29

Next

/
Thumbnails
Contents