Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)

1968-10-23 / 1. szám

J

I.iár a vers cimeben megüti az ember szemét a "hagyárok" Pesten. .zzel a költő azt mondja: Pestnek nincsen népi jellege, a varos, az arculat nélküli gyókertelen_tömegembe rnfek lett az otthona. Bar lehetne ezt úgyis értelmezni, hogy Pestnek az erősen idegen (azaz nyugati-nemét) jelleget akarja ezzel kihangsúlyozni; ez utóbbi feltevést azonban cáfolja a "Pécs" cimü verse, amit egy szintén erősen nemetekkel telepitett varosnak a magyarságáról ir. Az utóbbiról Juhász igy szól:

.PÉCS

ITyajas Dunántúl szeliden ivelo Áldott ölű hegyei koszoruzzak A regi varost, melynek égbe zengő Harangszava szent, magyar szomorúság..

A varos regi, o, de Őrök ifjú Remények gazdag lombjai borítják,

Öreg kapukból fiatal hit indul,

Es jobb jövőbe lelkendezve hirt ád.

mecset smaragdja tőr a mely azúrba, keresztje mellett félhold melabuja:

Magyar, tőrök megbékélt múltja int,

S hol barna alkony bontja,fátylait, ü ' Virrasztva és vigyázva, varva var

0P \!±g virradast a bus "magyar határ. . ."

Tehat, Péccsel ellentétben, Pest neki se nemet se magyar, hanem kozmopolita. Csak elfojtva el a nagyvarosban tovább a magyarság. Ahogyan Írja:

BUDAPEST

Valami furcsa fust lebeg fölötted,

Mint áldozati fust., amely lecsap,

SÖtetre mosva falakat, tetőket, kiig annyi ember topog, szürke rab.

Itt annyi veréb pavaskodva rebben,

Es annyi siber kúszik, mint szivány, s annyi színész ágál nappal, este,

S gurul arannyal belelt sok silány.

Bus Babilon, azért mégis szeretlek,

Mert véreim sorvadnak sírva benned,

Gőgös szegények, árva magyarok.

Mint kis cseled a rikító korúton,

Éhes diák a cifra úri zsuron,

Magam is benned oly kopott vagyok!

17