Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-10-23 / 1. szám
o, ("a vj.za áljuk .na s &•••,orEgű tényt, wart katalü aa a kardi 'kiagány" j leheti abból kárhozat vagy megváltás, t Sokan büszkék vagyunk arra, hogy magyalmiak születtünk es faj ha cigányfajnak vélne?:, de bizony mondom, mást nem t érdemiünk, ha csak álmodunk es nem cselekszünk. xemreg záródott le az Jszakamerikai i.aryar Egyetemisták és főiskolások Egyesületéinek szövetsége IZblI. kongresszusa. Jómagam, mint e szervezet tagja, szegyenlem az eseményeket jobban, mint ha egy tudatlan ember cigánynak nevez, büszkeségem bántja, ugyan tőkkelűtőtt, tájékozatlan személy név-belyegzése, de ugyanakkor nem, vagy kevésbe érdekel egy ily szervezet feloszlása. , ért ha a kongresszusnál: a központi témáját nézzük, minden reménytelennek tűnik, külső támogatsunknak vege, tagsági utánpótlásunk nincs; a halál elkerülhetetlen, xxint egy fuldokló ember egy új célért kapkodunk, lehetetlen hogy ez legyen a vég, egy új cél, egy uj hit kell hogy jöjjön. De im érezzük, hogy a jövendő nem tart számunkra mast mint egy elhúzott sanyargást, kaszásunk egy-két esztendői megengesztelesét az aratás-előtt. Iliért nem teremtett bennünket az Isten egy logikusan gondolkodó, higgadt néppé, mely könnyen hajlik es új gyökeret új talajba-könnyen ver. jí kozunk nekünk egy öreg, elhagyott hazához, melyre ködös álmaink csak pihenőre járnak, emlékezetűnk már csak egy cifra, tenynelküli ábrándozás; egy új ember emlékei a volt időkről. De ha már tén-yekről beszélünk, ne felejtsük el azt hogy teremtésünket megváltoztatni, eredetűnket, saját lényünket eltörölni nem tudjuk. Ez a ver, amely ereinkben folyik,vizze nem válik, el kell hogy ismerjük ezt ep úgy, mint fennmaradásunk reménytelennek látszó helyzetét, a kérdés tehát: van-e kivezető u.t ebből a dlllemmából? ir finden oly megoldás, mely kényszerjellegű, termeszetellenes utat mutat, legyen az bármily megdonthetelennek látszó tényekre épitbe, összedől az, mint a kártyavár, ^agunkhoz, természetűnkhöz kell hogy hűek maradjunk, különben nem csak mint egy nemzeti emigráció, de mint emberek is elveszünk. "Uj cél," hangzott a szó, mert tudjuk, erezzük hogy valmi hiányzik. ...iányzik a hit, amely célban testesül, ám de mielőtt' keressük az újat vizsgáljuk meg a régit, nz a cél, amely 1956-ban a fprradalni diákság által kiadott tizenhat pontban kristályosodott ki , nem múlta idejét ki tudna őszinte hi ttel vallani, hogy az 56-os eszmek továbbá nem érvényesek? •*zo?r az eszmék, melyekért ezrével pusztult e csekélynyi nép java? Lehet az, hogy annyi vértanú hiába halt, hogy tiz év múltán a cél érvénytelen? lém a magyarországi viszonyok az elveszett forradalmunk termése? 1 / ■ •• u \ v •: > • .» V *?$ ", > ***••• <* Igaz, az összekötő kapocs lazul nagyon a magyar emigránsok között, de miért a célban keressük a hibát? Ki tud., mj. tud egyrolyan célt adni nekünk, mely helyettesíteni tudna ezen eszmek eltetőképességet. em a célban, az eszközben a hiba.
