Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)

1969-05-11 / 4. szám

Mármost,hadd ejtsek néhány szót a tulajdonképpeni témáról:Miben szolgálhatja a magyarságot külföldön felnőtt ifjúságunk? Szerintük - szerintem is - külföldi létünk elsősor­ban kulturális probléma.Az idősebbek egy része hajlamos min­dent,ami az életben adódik,politikumként elkönyvelni. Maguk körében kirohannak X,vagy Y politikus,De Gaulle,vagy Kiesinger, vagy Nixon, ellen.Ez a fiatalok számára annyi, hogy az őserdőben egy kismadár dalol a fán.Úgysem hallotta meg senki.Természetesen ez túlzás.Jól megszervezett politi­kai akciók nagyon sokat segitenek az otthonnak.­Az elmúlt nyáron tanúja voltam egy magyar iskola évzáró vizsgájának.A tanitók kitűnő munkát végeztek.Egyikük mégis vért verejtékezett,amikor azt próbálta a gyerekekből kihozni,amit általában hallani szeretünk.Miért kell magyarul beszélni; irni-olvasni; a magyar történelmet ismerni?A gye­rekek szépen válaszoltak:hogy a. nagymamának Írhassunk Ma­gyarországra , hogy az unokatestvéreinkkel magyarul levelez­hessünk és sok más okos,kis nebulóktól kitünően hangzó dol­got soroltak fel.Ám, erőlködés ellenére sem sikerült azt a mondatot a gyerekek szájába adni? hogy ez magyar kötelesség. Másként kell a dolgot megközelíteni.Azt hiszem,sok­kal célravezetőbb, - tapasztalat szerint igen bevált mód­szer, - ha nem kötelességre,de értelemre,képzettségre hivat­kozunk.Ez összefügg azzal a problémával is,hogy a gyerekek sokszor váltanak át magyarból a helyi nyelvre.Sok szülőt idegesít ez.Rendszerint zsörtölődés következik.Ám, ha magya­rázatot adunk s nézzétek, a primitiv ember egy nyelven be­szél,kicsi ismeretü,kicsi kultúrájú.Milyen nagy dolog,ha valaki több nyelven beszél,több kultúrát ismer.Ezt azonnal megértik.Többnek,kulturáltabbnak lenni,normális fiatal szá­mára izgató feladat. A magyar kultúra ápolásának kérdésében még legjobb­jaink is sokszor súlyosan tévednek.Ezelőtt két évvel Illyés Gyula előadó körúton járt Amerikában.Természetesen tömege­ket vonzott.Magam is a magyar szó egyik apostolának tartom őt .Meghallgattam. Gyönyörködtünk irásaiba.n.Külföldi élménye­it is említette.Elmondotta,hogy Párizsban találkozott olyan magyar műkedvelő zenekarral,amel yiek francia tagja is volt. Ez az ember csupán a magyarság iránti szeretetből csatlako­zott hozzájuk.Mindebből a konklúzió ez volts Nem kell fiatal­jainknak magyarul tudni ahhoz,hogy a magyarságot szolgálhas­sák .Bosszantott a dolog.Az előadás végén elmondtam Illyés­nek,hogy külföldön szerzett húszegynéhány éves tapasztalatom szerint, magyar kultúra nélkül nincs magyarságszolgálat. Nem szerethetünk valamit komolyan, amit nem ismerünk.

Next

/
Thumbnails
Contents