Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)

1969-05-11 / 4. szám

És mit olvasunk ki távcsöveinkből,melyek a csillagködök felé törnek?

A szakbarbári tökély felé csörtetve,emberi büszkeségünk huszadik századbeli csúcsain,érezzük-e még a nagy összefüggéseket?

A hold mögül kikukucskáló űrhajók kalandjában felvillan-e bennünk a "tiszavirág" sorsa és kozmikussá táguló élménye?

Gépekkel körülvett,elbástyázott,orweIli világunkban látásunkat mindjobban elfödözi a nagyvárosokból áradó,neonfényben izzó köd.

Pedig valahol ezen a ponton tudjuk dolgainkat, elrendezni önmagunkkal,Istennel, a természettel és az emberekkel. Valahol ebben a látomásban találjuk meg a harmóniát,ami nélkül dermesztő unalom lenne a lét,vagy sivár szenvedés.Valahol itt rezzen meg bennünk a Nagy Játék élménye,aminek magyarázatával a szótárak "élet" cimszó alatt kísérleteznek.

S ha ezt átéljük,megértjük a kövek töprengését is.valahol délen a CordiHérákban,ah.ová hajdan az Inka küldte futár jait a zsinór csomóiba -rejtett-üzenetekkel.A sziklák tűnődve hallgatják a dallamot,ami egykor a Volga mellől indult, vagy még messzebbről,az idők mehéből.S egy hetykébb dallam után, a bércek - ha megszólalnának - talán azt kiáltanák? Szökj fel kablaä

S megértjük a háromgyermekes anyát is,aki egy másik országból néhányezer mérföldet repül,hogy venezuelai csillagok alatt játssza - Caracasban,vagy Maracayban született cserkészekkel - a magyar Ezeregyéjszakát.

S talán az elektronikus agyközpontok is megbocsájtják New Yorkban-:,vagy Montreálban,ha zümmögésüket olykor megzavarja idegen ritmusú Írógépek kattogása,amint a kállai kettőst járják a magyar Írásjelekért.

S megvilágosodik a köznapi szóhasználat "kicsiny"dolgainak igazi értelme és jelentősége.A mindennapok zérus felé törpülő dolgaiban szárnyal a lélek a végtelen felé.

Táguljon hát a külföldi magyarság! Jöjjenek ám a kétnyelvű fiák és a másnyelvü unokák.S ha az élet úgy adja, a latin anyák és angolszász apák.De , ebben a táguló magyarságban csak úgy lesz tartalom és értelem,ha mindig lesznek valakik,akik tisztán tudják sugározni magyar évezredek üzenetét a külső körök felé.

Ezért kellenek a Komivés Kelemenek,akik mérhetetlen derűvel ,játékos kedvvel,vagy borús tépelődéssel - kinek-kinek lelki sejtjei szerint - téglát hordanak napról-napra.S hiába omlanak & falak ,ujra meg újra hordják a téglát.Akikben él a vár látomása s tudják,hogy előbb-utóbb lelkűk is beleépül a habarcsba.S ki tudná akkor megdönteni?

5