Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-10-23 / 1. szám
Oh zpenge mártírok, hazám vérvirága, Korán sirba hulló nemes ifjúsága, Kikben egy-egy bölcs vész el s megannyi bajnok, Kikben a jövendőt öli ádáz zsarnok: Lessz-e, vajon, ennyi áldozatnak bére? És derit-e hajnalt a nemzet egére, Mely sebeitekből kiözönlik, a vér...? Vagy apukat Isten most a fiákban vér?I Lessz-e nemzet, mely a gyözedelmi helyen Csontaitok felett oszlopot emeljen, A hol majd az anyák, kik még jól ismertek, Könynyel növeszszenek egy virágos kertet; Arany: ÁLOM-VALO c. költeményéből Mórt--jaj,. ipit' látok!--széle«, e hazában rul fajirtó fegyver, széltiben, hosszában; Minden bűn az élet, a szívnek verése: Százszoros halál egy élet büntetése! Ott az égő falvak, romba dőlt lakások, A mezetlen Ínség, a jajkiáltások, A vadonba elszórt temetetlen testek, Mikre éh keselyük, hollók gyülekeztek! Istenem, Istenem, mily jó volna ennyi Gyötrelmes valóból szebb álomra kelni! De midőn a remény oly igen tünékeny, A kétségbeesés az én reménységem: E kettészakított oroszlán kebele Szebb»remények édes mézivei van tele. Ama szent haragban, mely soha nem számit, Midó'n szórja méltó dühének villámit, Haragodban bizom és hiszek, óh nemzet, Hogy ellenld sirja a te sirud nem lesz. Én hiszem-, távol még az idő' tenéked Áldozni Szigetvárt s uj Thermopylaeket; Én hiszek,--gyalázat volna kételkednem— Kelő' nagyságodban és dicsőségedben. Koszorúkat Ide, veszteglő' cserágat! Hősök nemzedéke emelkedik ott: Hol ily tűz az ifjú, s hol ily ifjú a vén, Nem lehet a nemzet, nem, élve-halott. c Jl 2 T
