Gráberné Bősze Klára - Léces Károly: A MAGYARORSZÁGI ISKOLAI ÉRTESÍTŐK BIBLIOGRÁFIÁJA 1850/51 - 1948/49. 1. kötet (Abaújszántó-Csurgó). A magyar neveléstörténet forrásai VIII.
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS A „Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása" cimü kutatási főirány tanácsával kötött szerződés alapján 1986-ban az OPKM vállalta a Tudománypolitikai Bizottság és a Művelődési Minisztérium, majd az .Ezeréves a magyar iskola" alapítvány évenként változó, szerény anyagi támogatásával a magyarországi iskolai értesítők bibliográfiájának elkészítését. A főirány koncepciójának 6. pontja megállapítja: „A magyar oktatás- és tudománytörténet a nemzeti múlt értékeinek és emlékeinek kutatásában a legelhanyagoltabb területek közé tartozik. Az iskolák és az oktatás történetének a forrásai még jórészt feltáratlanok, hiányzik a magyar egyetemek és a kiemelkedő kollégiumok (Sárospatak, Debrecen, Nagyenyed, Pápa, Pannonhalma, Esztergom stb), szakiskolák (pl. Keszthely) emlékeinek az összegyűjtése, a tanárok, tanulók névsorainak megállapítása, pedig ezek nélkül a magyar értelmiség története, a hazai intellektuális tevékenység múltja nem irható meg." Az egyértelmű célok egyúttal meghatározták az OPKM ezzel kapcsolatos feladatait és törekvéseit. Olyan források feltárását várták, melyek gyökeresen megváltoztatják a magyar oktatás- és neveléstörténeti kutatás lehetőségeit. Egyik ilyen forrás az egyes iskolákat és az oktatásügy egészét szemléletesen bemutató, de ugyanakkor a feltárás terén és a kutatás szempontjából is elhanyagolt, hiteles oktatástörténeti dokumentum az iskolai értesítő (évkönyv). Az értesítőknek eddig is voltak elszigetelten jelentkező, össze nem függő, szórványos bibliográfiái Petrik Géza is következetlen az iskolai értesítők regisztrálásában. Ezek nem pótolják a teljes magyar anyag áttekintését. Tipológiailag az iskolai értesítők két csoportja ismert a kutatók körében. 1. Az 1850-ig a félévet vagy tanévet záró nyilvános vizsgákra megjelenő „érdemsorozatok" (latinul „classificatio"). Ezek már megjelennek a 18. században; többnyire csak egy-egy iskola tanári testülete tagjainak listáját és a tanulók rangsorolt névsorát közölték. 2. Tüzetes változást hozott az értesítők kiadásában az 1850/51. tanév. Az osztrák közoktatásügyi minisztérium 1849-ben adta közre az egész birodalom területére kiterjesztett rendeletét és tantervét, az Entwurfot. (Teljes címe: Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich. Wien, 1849.) Ennek 116. paragrafusa írja elő, hogy minden gimnázium nyilvános vizsgái meghívójaként évente értesítőt (évkönyvet) jelentessen meg. melynek tartalmaznia kell a tanév során alkalmazott tantervet, az iskolára és tanulókra vonatkozó statisztikai táblázatokat, az időközben megjelent tanügyi rendeleteket, fontosabb változásokat, az iskolai gyűjtemények gyarapodását, a tanulók névsorát, és egy tanár szaktárgyi vagy pedagógiai értekezését. Ezt a tartalmi bőséget még fokozza, illetve pontosítja az 1876-os középiskolai rendtartás. E szerint: „Az évi Értesítő (Program, Zárjelentés) nyilvános számadásra levén szánva, egy, a nevelés és oktatás valamely kérdéséről, a helyi körülmények tekintetéből, egyenesen a fiúk szüleinek szánt, valamint esetleges helyi érdekű tudományos értekezésen kívül a következő rovatokat tartalmazza: