Dörnyei Sándor - V. Ecsedy Judit - Pavercsik Ilona (szerk.): A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája XVIII. századi érdemsorozatok (In: A magyar neveléstörténet forrásai III., Budapest, 1989)

Bevezetés

A nyomtatott iskolai értesítők az iskolatörténet fontos elsődleges forrásai. A középiskolákat a szabadságharc után kötelezték ilyen éves beszámolók kiadására, amikor a Thun-féle Organisationsentwurf hatályát Magyarországra is kiterjesztették. Ez a rendelkezés azl is megszabta, hogy milyen legyen ezeknek a kiadványoknak a felépítése. Három alapvető kérdésről feltétlenül számot kellett adni: kik. mit, kinek tanítottak, vagyis ismertetni kellett a tanári kart, a tananyagot és a tanulókat. Az iskolai értesítők megjelenése azonban a kötelezővé váláskor már mintegy százéves múltra tekinthetett vissza hazánkban. A XIII. század közepén a jezsuita gimnáziumok adtak ki előszőr évenként pár lap terjedelmű beszámolót az iskolaévet lezáró vizsgák eredményéről. Példájukat fokozatosan követték a többi iskolák, így a XVIII. század végére egész sor városból, főleg gimnáziumokból ismerünk rendszeresen megjelenő értesítőt. Ezek a korai értesítők azonban nem terjedtek ki az iskola működését jellemző fenti három szempontra, hanem a legtöbb esetben csak a tanulókról adtak számot. Kezdetben még ilyen vonatkozásban sem volt meg az egység; voltak iskolák, amelyek csak a vizsgákon legjobban szereplő tanulókat sorolták fel osztályonként és tantárgyanként, más iskolák valamennyi tanulót, de nem feltétlenül tükröztették a diákok tanulmányi eredményét. Néhány iskola — általában külön kiadványban — ismertette a tanári kart, illetőleg a tananyagot is. Ez utóbbi téren a leggyakrabban a vizsgatételeket adták közre — esetleg osztályonként és tantárgyanként külön. 3 BEVEZETÉS