Irodalmi Szemle, 2020

2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nédas Péter Párhuzamos történetek című regényében III. (Animalitás vs. Hatalom - a regény korporeális szemlélete) (tanulmány)

ismerve erositi erzeki oromet: „Legfeljebb nezok vannak, megfigyelok, am ezeknek nem szabad senkiben megtestesedniok” (I. 306.) Az oldalakon at reszletezett, minden apro rezdiilesre, szemelyesre es szemelytelenre, elvezeti es technikai reszletre, szubjektiv es interszubjektiv rezzenesre odafigyelo leiras egy pontjan Agost maga is lemeztelenitett animalitasaban jelenik meg: „Fejet ettol kezdve, mint egy holdfenyt kereso, neman tatogo allat, neman felvetette” (1.311.). A feny ezekben a sorokban ismetelten az elvezet sajatos mindsegeve valik, akarcsak a korabbi maszturbacids-jelenetben, ahol angyalok kozremukddesevel ment vegbe az esemeny. „[A]gyaban kialudt a banto ertelem, s egy joval vilagosabb fenybe nezett, mint amilyen felig hunyt szemebe eroszakosan bevilagitott” (I. 314.).

Ez a masodik alkalom a regenyben, hogy az olvaso egy maszkulin onkielegites minden szemelyes es szemelytelen vonatkozasaval egyiitt kenytelen szembenezni „a fasz konokon leszegezett fejevel” (I. 323.). Ezek utan mar nem lehet ketseges szamara, kiilonosen a Gyongyver altal megidezett erzeki szenvedelyiik hosszan reszletezett szexualis aktusat vegigolvasva, hogy a PT a testre vonatkozdan fellelhetd kanonizalt es kulturalisan eroltetett irodalmi hagyomanyt es eldirast, normat es szabalyt ugy jatssza ki, hogy latszolag rahagyatkozik, am a diskurzuskeveredes kiildnbdzd technikai altal normativ erejet destabilizalja. A diskurzusformak kaosza kepezi meg azt a szemantikai mezot, amelyben vegbemegy az az antropoldgiai kutatomunka, mely lekiizdhetetlen es korrumpalhatatlan igennyel vizsgalja az emberben a szemelyesseg tudati, szellemi es kulturalis ismervei mellett azt, ami melyen animalis letezokent hatarozza meg. Nadast az ember erdekli, de nincsenek etikai es lelkiismereti aggalyai, nem koti semmilyen ideologia, elvaras es szemerem, amikor regenye boncasztalan szemiigyre veszi a human letezot.

Egeszen mast kerestek azonban abban az annabergi intezetben, Karla barono birtokan, ahol fia, Hans von Wolkenstein (akit kimenekitese utan a magyar tortenetszalban Kovach Janoskent latunk ujra a Lukacs-furddben) tapasztalja meg, hogy „egesz fizikai letevel szenvedett a letezestol. / Allandoan az volt az erzese, hogy testenek nyersanyagat, a szerveit es a tagjait rossz borbe raktak, s nem azt a lelket adtak hozza, ami egy ilyen bdrhoz vagy hushoz illenek” (III. 239.). Itt vegeztek ugyanis azokat a fajbioldgiai felmereseket, melyeknek adatallomanyat aztan Berlinbe szallitottak, hogy Karla Baronin von Thum zu Wolkenstein, illetoleg Ottmar Freiherr von der Schuer fajbioldgusi karrierjet