Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Szászi Zoltán: A portás, aki Leninre vigyázott (novella)
- Mondtam, itt van. Itt, a fogdaban. Lenin, tessek, nezze meg. Jobbrol, balrol, kozelrol, tavolabbrol, villanoval es felhomalyban. Mar megbocsasson, Lajos bacsi, ha maga szerint csunyan tettem, de en kikoptem elotte. Ugy tettem, mintha port nyeltem volna es kdhdgnom kellene. A tanar ur elfordult, mikor latta, es csak mosolygott. Tudom, Mary, nem illik kopkodni, de mit csinaljak, mert ha ilyen vernoszo kommunistanak en csak a szobrat is meglatom, ram jon az inger. Kopni kell. Emiatt a kepek es szobrok irant erzett utalatom miatt mar majdnem faszoltam diakkent, ha a portasnak allt tanar ur nem lett volna... Hajaj! Ez egy regi kinos tortenet am.- Mar megint kezdi, mondja meg neki, Mary, hogy ne kezdje! Elobb fejezze be a Lenin fogdaba zarasanak mesejet, aztan majd holnap vagy barmikor maskor kezdhet ujat, ha kedve lesz. Csak ne egyszerre ennyit, nem tudok mar en figyelni, meg ktilonben is, mindjart kezdik a parlamenti kozvetitest! - mondta szinte konydrogve Lajos bacsi, aki evtizedek ota, ha nem is titkolta, de azt legalabbis elhallgatta, hogy egykor eleg komolyan vette a szocializmust, sot a jarasi etikai bizottsagig vitte, mig parttag volt. Mar az is kezdett neki remleni, hogy meg valamikor 1987-ben, a Nagy Oktoberi Szocialista Forradalom 60. evfordulojan, mikor azon vicceltek, mehet nyugdijba az eszme, 6 is megszavazott - mint mindenki mas is persze - egy hatarozatot, miszerint Lenin-szobrot kellene allitani a varosban. A posta melletti teren, a soha be nem fejezett es hasznalhatatlan aluljaro melle. Aztan ezt teljesen elfelejtette, ahogy az egesz multjat is probalta es probalja mostansag elfeledni es elhallgatni, mert ha mindent elmondana, valoszinuleg tarsasag hijan maradna, bamulhatna egyediil a plazmatevet.- Szoval a tanar ur, igen, a portasnak allt tanar ur. Ma reggel nala jartam, erettsegi talalkozonk iigyeben, meghivni ot, hat beszelgettiink, nosztalgiaztunk kicsit. Hogy bizony, amikor negyedikes gimnazista voltam, es majus elsejen, a felvonulaskor eppen a disztribiin elott, kisse berugva elzuhantam a jo tizenot kilos Lenin-fej transzparenssel, ami persze ketterepedt, hat o szaladt hozzam, foga kozt azt sziszegve, fajditsa a labat, ham, tettesse, hogy kificamodott, es hangosan jajgasson, a tobbit bizza ram! Szot fogadtam, mert tudtam, balhe lesz, igy aztan osztalyfonoki megrovassal megusztam. Csakhogy mas is tortent meg azutan velem es Leninnel. Erettsegikor, eppen az ugynevezett „vdros sarok" mellett mentem el, amit ugy kell elkepzelni, mint valami kommunista oltart. A sulinkban a masodik emeleten volt, szemkozt a tanarival, az erkely tele vezeto ajto ele biggyesztve. Harmas oltar, harom szarny, kozepen a mult, balra a szovjet jelen, jobbra a csehszlovak jelen, a jovo meg? Az most van! De ezt hagyjuk. Szoval mentem volna eppen matekbol szobelizni, de elotte a kurazsi kedveert lenyomtam egy teles rumot a fiuveceben, lapos iivegbol. De mivel nem reggeliztem, a rum meg langyos volt, eppen a Lenin-kepmas elott szaladt ki a szamon egy rovid kis barna csula. Pont a komcsi oltar ele, taccs. Na, mondom, Agost, annyi neked, ha ezt latta valaki. Latta. Szerencsemre csak a tanar ur. Gyorsan zsebkendot vett eld, feltorolte a rumtaccsot, betaszigalt a kabinetjebe, megitatott velem fel liter asvanyvizet, es szemelyesen kisert a matek erettsegire. Mit mondjak, dicseretesre vizsgaztam.- Lodit, lodit, lodit, mint mindig, de kedvesen teszi, es el akarom hinni! Meg egy cherryt? - kerdezte Mary, es fejet csovalva indult csapolni, mert ugyis tudta, kell a szomjas szajba meg egy ital.
