Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Martin Kasarda: Szárnyak (novella)
Martin Kasarda — Hopla, api, már tudom! Lesz dorongja és Thészeusz a neve! De biszexuális lesz és hamar elhagyja. — Milyen lesz? — Biszexuális, kulturista, exhibicionista. — S honnan vetted ezeket a szavakat? — Csak úgy... fejből... — Várj csak, és a jelentésüket is tudod? Például a biszexuális. — Világos. Api, miért vagy oly puritán, hisz nem Amerikában vagyunk. — Jó, jó, de hány éves is vagy? Honnan veszed? Mondd! — Hát, szóval... láttam én már meztelen nőt is, api. Meg is érintettem, hogy tudd! — Ha találkozom azzal a kis bolonddal, összetöröm a tegezében lévő összes nyílvesszőjét az ocsmány piszoknak! Ne dühíts engem! Ne mérgesíts! Aszklépi- osz figyelmeztetett, hogy vigyázni kell a szívemre, mert fennáll a szívinfarktus veszélye, nem vagyok már oly fiatal... — Jó, jó, már hallgatok, már csendben vagyok, már csinálom. De... — Semmi de! Értetted?! — De én nem akarok elrepülni! — Akarsz, nem akarsz, menni kell! S ne pofázz! Az éjszaka a végéhez közeledik, be kell fejeznünk a szárnyakat. Vagy ebédje akarsz lenni annak a szörnynek? — Miért nevezed szörnynek? — Hát mi más a Minótaurosz? — De api, neked szeretned kellene, ha már egy kicsit a szellemi atyja vagy, nem? — A dalai láma meg a pápa a szellemi atyja! Hogy nem sül ki a szemed! Hát ezt meg ki fecsegte össze neked? — Hát Ariadné. Hisz ő már csak tudja, mégiscsak a testvére. — S miket mondott neked? — Hogy te voltál, aki Pasziphae számára megszerkesztette fából az üreges tehenet, bevonta tehénbőrrel, a csülkei közé kereket szerkesztett és a Gortyn melletti rétre tolta. Ott volt a fehér bika, amit Minósz kapott Poszeidontól és ebbe szeretett bele Pasziphae. — Gyönyörű bikácska volt... — S te aztán megmondtad neki, ezt Ariadné mondja, miként kell kinyitni a műtehén hátsó felén lévő tolóajtót, miként kell besurranni belülre és bedugni a lábát a tehén hátsó lábaiba, hogy jól elhelyezkedhessen. — Jól kieszeltem... — S amikor a fehér bika megpillantotta a műtehenet, amit Pasziphae számára ily nagyszerűen megalkottál, mindjárt felcsillant a szeme és utána eredt. Belepte, egyesült a királynéval és nemcsak gyönyörben részesítette. S mivel aljas vágyainak teljesülését te tetted lehetővé, ezért tulajdonképpen szellemi atyja vagy. Ha inkább pszichoanalízissel segítettél volna rajta és nem a bikával való szeretkezést lehetővé tevő szerkezettel, akkor most nem kellene menekülnünk Krétáról. — Szűz Máriám, mivel segíthettem volna rajta?
