Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - Duba Gyula: Levél a magányból (regényrészlet)
Duba Gyula tömeggel szemben. Mindketten az emberekre próbálják sózni árujukat, ő a pattogatott kukoricáját, Drabicius pedig az Arrmagedon eljövetelének hírét... A lelkes bajszos fiatalember csupa becsvágy és vállalkozókedv, legszívesebben meggazdagodna néhány hét alatt, szíve szerint jó néhány vagon pattogatott kukoricát eladna az aluljáró tömegeinek, de nem veszi kedvét, hogy sokkal gyengébben megy az üzlet, mint szeretné. A prófétával azonban nem beszél, tiszteli tragikus szerepét, ahogy az embereket a világ végére figyelmezteti. Szörnyű idők eljöveteléről és a vég borzalmairól szól Drabicius motyogva, ám meglepően ékesszólóan. Az árus úgy véli, hogy a prófétától hallott borzalmak növelhetik kukoricája vonzerejét és a rohanó hallgatóság vásárlókedvét. Drabicius döbbenetes prófétai jelenség. Mégpedig a teljesen átszellemült és megszállott fajtából. Bár ruhája vasalatlan és gyűrött, ám tiszta, hanyagul makulátlan. Pártelnök korából, a rövid ideig tartó dicső napokból maradt benne valami hanyag pedantéria. Megtervezett és még mindig gondozott arca azonban jócskán veszített harmóniájából. Látnivalóan méginkább megvékonyodott. Szinte lapossá vált, mint egy fali dombormű vagy reliéf. Karvalyorra viszont megnövekedett. A próféta arca mindezek következtében küzdelmekben megvénült, harci kakas benyomását kelti. Haja hosszan megnőtt, hol van már az egykori rendezett kefefrizura?, gubancos csomókba tapadva szeszélyes bozóttá rendeződött és erősen megszürkült. Ám még nem fehér. Nem vén harcosa ő az új hitnek, hanem életerős, bár sokat próbált katonája! Szemében meggyőződése elszánt lángjai lobognak. Nem az egykori szorongó őrület többé, sem a személyes elhivatottság nemesen villogó fényei teszik tragikussá tekintetét, hanem az Arrmagedon eljövetelétől és a pusztulásba rohanó emberiség szörnyű sorsának látomásától fanatikus lélek hittel teli belső erőit sugározzák. Karjait felemelve áll, mint a keresztre feszített. Mindkét kezében egy-egy színes füzetke, címlapján az Arrmagedon és az utolsó ítélet, a Bosch-i erejű lázálmok ábrázolásával. Hasonló füzetkékkel egyre gyakrabban találkozunk a városban. Meggyőző szövegekkel és jó minőségű színes rajzokkal környékezik meg az emberi lelket, mely annyira szabadjára hagyatott ezekben az időkben, nyomdatechnikájuk tökéletes. A szörnyű vég lehetőségének ecsetelése mellett a szövegek bibliai igazságokról, egyszerű, ám kézenfekvő csodákról és az erkölcsös élet esélyeiről, valamint a modern világban a gyanútlan emberekre leselkedő, halálos és romboló veszedelmekről szólnak. Figyelmeztetnek, kérnek és követelnek. A rajzok jelentős része pedig, a borzalmas látomások kíséretében, íme a jók ajándéka!, nagyszerű ofszetnyomással boldog gyermekeket és derűs aggokat ábrázol elégedett és életvidám középnemzedékek körében. Ők a veszélyeket felismerve jámbor és helyes élettörvények szerint élnek és tudat alatt számon tartják, mintegy ösztöneikben érezve és természetes idegenkedéssel irtózva tőlük, a bűnök és földi hívságok elkerülésének szükségét. Nyilvánvalóan feltételezve s azzal a hittel, hogy a közelgő világ vége és az Arrmagedon haragja őket elkerüli. A varázserejű füzeteket úgy kínálja Drabicius a tömegnek, mint végső menedéket, mintegy gyógyírként bűneikre s a megbánás tisztítótüzeként, a gyógyítás erős szándékának elhatározottságával. Térítő tevékenységét minden bizonnyal komolyan veszi, tudjuk, mindent komolyan vesz, amit tesz Ám Gondterhelt
