Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY - Kubička Kucsera Klára: Fába vésett sorsok
Fába vésett sorsok FormákV. 1986, fa, újságpapír KUBICKÁ KUCSERA KLARA Fába vésett sorsok Lipcsey György kiállításáról Amikor a múlt év szeptemberében, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban a kiállítás megnyitására készültünk, az igazgató megkérdezte: „És hol férnek el a megnyitón az emberek? Hisz itt nem lesz hely?” Azt válaszoltam — a szobrok között. Mert Lipcsey szobrai nem emelvényre állított, alulnézetre és távolsági hatásra épített művek, hanem számunkra — emberközelségre alkotottak. Tudatosan kezelt szoborfelületei szinte azt várják — kézzel is megsimogassuk őket, és átérezzük a formák hidegét-melegét, simaságát, domborulatait. Dunaszerdahelyen — másodszor került sor Lipcsey György egyéni kiállítására — 1987, tehát szinte tíz év után mutatja be újra a termést, útjának fejlődését. Közben egy-egy művét láthatták csoportos kiállításokon, de így más, egységesebb, lemérhetőbb. Egyébként, tavaly könyv jelent meg munkásságáról és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek megválasztották elnöküknek. E néhány adat mögött rengeteg, felelősségteljesen végzett, alapos munka. — Bár Lipcsey György szobrászi múltja körülbelül 25 éves, a kiállítás az utóbbi 15 év munkásságát mutatja be. Tehát attól a fordulóponttól, mikor a fiatal művész a fafaragástól a modern szobrászat felé fordult. Az ember növekedése, fejlődése során az anyaöltől, a családi háztól kiindulva, egyre nagyobb köröket ír le élete során. Érdekes ezt a fejlődést kiolvasni Lipcsey életművének alakulásából. A további útmutatást a tanítók, mesterek, szokták megadni — Lipcsey szakmai fejlődésének nem voltak konkrét tanárai — saját maga kereste meg őket a modern európai szobrászok nagyjai között. Tehetségét bizonyítja, hogy megtalálta szellemi rokonait, azok fajtestvériségét, akik a modern ember felszabadult és megértésre törekvő inMŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY
