Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - Kulcsár Szabó Ernő: A könyv mint beszéd
A könyv mint beszéd továbbíthatóság, mintsem a poétikai kiterjedőképesség kérdése. A Könyv tem- poralitását a folytonosságban nyeri ugyan vissza, de olyan folytonosságban, amely egyszersmind el van választva annak genetikus és eredetkötött alakjától. A Bevezetés. ..-t nyitó és záró dátum tehát nem genetikus, hanem mindössze formálisszerkezeti értelemben nyitánya és befejezése a "Könyvnek". Ami azt is jelenti, hogy a Bevezetés... mint szöveg csak formálisan és ideiglenesen különül ki a műalkotások lezárhatatlan szöveguniverzumából. Ha a "világkönyv" teljességét úgy értjük, mint ami a világ konverzációjáru" való ráhallgatásból keletkezik, akkor nem csak a szöveg továbbírhatóságát nem fenyegeti veszély. A befogadást sem fenyegeti a naiv hermeneutikának az a csapdája, ahol — életvilág és művészet oppozíciójában gondolkodva — a létező dolgokra maguk ("objektív") megértetlenségében kellene ráismernie. Úgy, mintha azok e megértetlenségi státuszukban volnának áthelyezve a művészet világába. Erre a mimézis- és reprezentációesztétikai lehetetlenségre Heidegger már idejekorán azzal hívta föl a figyelmet, hogy magát a megértést is egészen más horizontban hozta összefüggésbe a létezők fogalmával: "A létező függetlenként van attól a tapasztalattól, ismerettől és megragadástól, amelynek révén feltárjuk, felfedjük és meghatározzuk. A lét azonban csak annak a létezőnek a megértésében >van<, amelynek létéhez valamiféle létmegértés tartozik. Előfordulhat tehát, /zogv a lét nincs megragadva, az azonban nem, hogy teljességgel megérteden legyen." Mert amennyiben a művészet beszéd, akkor nem szembesíthet bennünket — mint azt a mimetikus esztétikák hirdetik — tőlünk elválasztott világokkal. Ha tehát a dolgok a nyelv megértő beszédben nyerik el — valamiképpen már értelmezett — irodalmi helyüket, akkor persze érthető Esterházynak a nyitott műalkotásra vonatkozó dilemmája is: "a fő kon fliktus az volt, hogy mikor van ennek vége. Szinte mindegyik huszadik századi könyvre igaz az, hogy problematikus a befejezése. Tehát egy regény, egy ilyen világkönyv hogy lesz. korlátos. És valóban, ha a "világkönyv" nem a világ reprezentációjának, hanem a nyelv beszédében születő világok hozzáférhetőségének a műfaja, akkor a könyv lezárhatatlansága most már a beszéd és a benne megvalósuló Én kérdéseként jelenik meg előttünk. Jegyzetek 1. ESTERHÁZY Péter: Daisy. Bp.: Magvető 1084, JAK-füzetek 6. 2. Az önállóan meg jelent 6, illetve a kötetben először szereplő 14 szövegből úgy lesz 21 részes könyv, hogy a Ki szavatol a lady biztonságáért ? fejezetei (Daisy, Ágnes) e kötetben — az eredeti regényeimtől megfosztva két külön történetet képeznek. 3. C'Sl IHA1 István: A pontos után, a még pontosabb előtt. In: BALASSA Péter (szerk ): Diptychon. Bp. Magvető 1988. 25.1. 4. A kötetnyitó A próza iszkolása írásába előbb — közvetlenül a Termelési-regény lezárása után — fogott ugyan bele a szerző, ám annak folyamatos írása ellenére publikációra kész változatban a Függő készült el előbb. (Esterházy Péter szóbeli közlése.) 5. CSI THAI: "Réges-rég nem azért idéztük. " (Hantiadkor 2. (1084), 93.1.
