Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Zalabai Zsigmond: Kritikák post festa

Kritikák post festa

Ketten a Próbaút költői közül*

FARNBAUER GÁBOR (Folytatás)

A fambaueri világkép kulcsfogalmának, említettem már, az elektron-képet tartom. Jellemző, hogy nemcsak az anyag és a világ szerkezetét sikerült vele frappáns módon érzékletessé tennie; fölbukkan ez a kép az emberi létezés, a szellem értelmezésekor is, Az ember és az ember című ironikus négysorosban pl. így: "O, bonyolult kupac! /O ami drága legelsőnk. / Zsákugrásban / utolérte az elektront". Utolérte, mert ha figyelmesen olvassuk Fambauer Gábornak azokat a verseit, melyekben szinte egy kis Urai kultúrántropológiát dolgozott ki, láthatjuk, hogy költőnk az emberi tudat szerkezetét ugyanolyan ellentmondásosnak, paradoxnak látja, mint az anyagi világét, az univerzumét. Dialektikus gondolkodásának megfelelően, számára az emberi jelenség különböző, sőt egymással ellentétes jelenségek egyidejű megnyilvánulása. Verseiben azokat a törvényszerűségeket igyekszik megragadni, melyek az ember "immanens természetfölöttiségének" a tényéből következnek, amelyek általános és egyetemes érvényűek. Az egyedi vonások nemigen érdeklik; sőt az Én-bluesban, Az én nevem című szarkasztikus "himnuszban", a Születésnapi költeményben, a Háromszor egyugyanaz kétszer más- hogyban, a Névnapi kesergóben leplezetlen iróniával szemléli önmagát és az én-lírát. Az Esszé az ember kulcsáról című szövegében viszont a nembeli Én kompetenciája mellett tesz hitet, leszögezvén: "»Saját« kulcsával »más« ajtaját feszegeti az ember. Bár másokban és öntudatlanul, de kívülről közelít, megzavart önmagához." Egy másik esszéversében, a Legyünk talán együtt egyedül"-ben, amelynek már a címe is előlegezi a Fambauer-féle lírai kultúrantropológiát átható paradoxonokat, azt jelenti ki, hogy "...az én szintetikus, tehát eredendően nincs, és

* Fejezetek a szerző Verstörténés (A szlovákiai magyar líra újabb nemzedékei, 1970—1988) című készülő monográfiájából (Kalligram Kiadó)