Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - BESZÉLŐ MÚLT - Pukkai László: A „Hanza” Szövetkezeti Űjság népnevelő, kulturális és irodalmi tevékenysége
BESZÉLŐ MOLT építését, a közművelődés fejlesztését s új szövetkezetek alapítását. 1940-ben a HSZN már 46 500 példányban jelent meg. Abban gazdagabb az előző naptáraktól, hogy minden hónapnál egy-egy idézettel találkozhatunk valamelyik ismert politikus, író tollából. Például Kodolányi- tól, Erdei Ferenctől származó idézetekkel, Aulneau francia történész vagy a törők Kemal-féle néppárt főtitkára, Redzseb Pe- ker munkáiból vett okos mondásokkal gazdagította a naptár a szövetkezeti tagok tudástárát. Az irodalmi írások között találkozhatunk Móricz Zsigmond A kondás legszebb Inge, Móra Ferenc Földhöz ragadt Jánosék 1932- ben, valamint Szombathy Viktor Barátságos kézfogás című írásával. Sokak véleménye szerint a legjobban szerkesztett, de egyúttal a legtöbb vihart kavaró az 1941-es naptár volt, amelyről külön fejezetben szólunk. A következő naptárak a háború adta lehetőségek közepette készültek. Például az 1943-as HSZN írásai általában háborús ízűek. Ez tűnik ki Nagy Ferenc főigazgató A szövetkezetek hátrányos helyzete, de fokozottabb jelentősége a háborúban és a háború után című írásából is: „A tagoktól azt kell kérnünk a mostani nehéz időkben, értsék meg és lássák be, hogy a háborúban felülkerekedett árdrágítókkal és árurejtegetőkkel nem haladhatnak együtt szövetkezeteink, hanem még áldozatok árán is az eddigi becsületes útjukon ki kell tartaniok.”56 A Hanza naptárakról megállapíthatjuk: aktív részt vállaltak a szövetkezeti tagság műveltségi szintjének emelésében, a falu kulturális fejlesztésében, s így természetesen a falu gazdasági életének fellendítésében, a paraszti sors elviselhetőbbé tételében. A Hanza vezetőségének megbízásából dolgozta ki Szőke Péter, aki ebben az időben már egyre közelebb került a népi írók mozgalmához, a Hanza Népfőiskolájának vázlatos tervét 1941-ben. A népfőiskolák intézménye ebben az időben nem számított újdonságnak. Ottörői a dánok, a svédek, tehát az északi népek voltak. A dánok Gundtvig és Kold javaslatai alapján már a XIX. század második felében létrehozták az ilyen szintű Intézményeket. Ennek a mozgalomnak — különösen a XX. század harmincas éveiben — Magyarországon is voltak követői. De hát mi is az a népfőiskola? „A népfőiskola a falu számára, a paraszti közösségnek nevel magyar és népi öntudattal rendelkező tudásszomjat, haladószellemű, de a hagyományok értékét ismerő vezetőket és nem akarja a városba vonzani a falu értékesebb fiataljait. A falunak, a földmívességnek éppen úgy szüksége van értelmiségre, mint a polgárságnak, a középosztálynak.”17 Szőke Péter a HSZF célját a következőkben jelölte meg: „A népfőiskola olyan vezetőket nevel a falunak magából a falu népéből, akik a falu társadalmi, gazdasági és művelődési kérdéseiben tisztán látnak. Az iskola fő célja olyan általános műveltség megadása, amelynek alapján köny- nyű továbbfejleszteni a mezőgazdasági kisüzemekben nélkülözhetetlen szakműveltséget. A végső cél az, hogy a paraszti élet önként vállalt hivatás legyen, amely biztosítja a társadalmi fölemelkedést anélkül, hogy meg kellene tőle válni.”18 A terv szerint a Hanza Népfőiskola alapítója és fönntartója a Hanza Mezőgazda- sági Szövetkezet lett volna. Feladatai közé tartozott az oktatás megszervezése, az iskola vezetőjének kinevezése, az állandó és vendégelőadók biztosítása. A tanterv öt szakterületet ölelt fel. Az elemi ismeretek körébe a magyar nyelv, a számolás és a mérés tudománya sorolandó, az általános műveltséget biztosító tantárgyakként a népi műveltség és a nemzeti nevelés (történelem, irodalom, földrajz, néprajz) került a tantervbe, majd a társadalomismeret, az egészségügy és a jellemnevelés következtek. A hallgatók szakműveltségét a gazdasági ismeretek (természetrajzi alapismeretek, mezőgazdasági, közgazdasági és kereskedelmi-ipari ismeretek), közigazgatási és jogi ismeretek, valamint a falu közügyei néven felsorolt szaktantárgyak voltak hivatva elmélyíteni. A két utolsó szakterület a szövetkezeti műveltség és a honvédelmi nevelés volt. A tanulás hároméves, öt-hat hónapos cikulsok formájában szerveződhetett volna. A napi óraszámterv: 6 tanítási óra és 2-3 óra olvasás, tanulmányozás. A hallgatóságot 17—30 éves parasztfiatalokból verbuválták volna, egy-egy ciklusban 30 fős létszámmal. A tanfolyam költségeit a Hanza Mezőgazdasági Szövetkezet fedezte volna.
