Irodalmi Szemle, 1978

1978/7

SZERVÁT1USZ JENŐ

„ Amikor a magánéletében, művészetben, művészsorsban csalódott megkeseredett, szegénységtől menekülő Szervátiusz negyven évvel ezelőtt először veti magát falvak erdejébe, bogy teljesen soba többé ne lépjen ki legfennebb tisztások világosságába, művészi program nélkül választotta azt a nomád, művészi létformát és stílust, amely inkább egy grafikushoz, mint szobrászhoz illene. Ritka, ha nem éppen egyedülálló szobrászi út: elindulni egy hátizsákra való faragó szerszámmal, faluról-falura vándorolni, nézni, átélni arcokat, történeteket. sorsokat, ott helyben, csűrökben, színekben megfaragni a szobrot, otthagyni az embereknél vagy hazaküldeni kiállításra, hallgatni igaz és költött (valaha igaz) balladákat, mondani, bontani, újraépíteni őket, előbb képzeletben, aztán anyagban, habos felületű vagy tömött sejtű juhar- vagy tiszafákban, favágók, ácsok, asztalosok, mesteremberek napi tíz-tizenkét órás megfeszített munkáját végezni, életüket élni, millió ember életét élni, ebből a sok életből kiválasztani .1 legszebbeket, a legtragikusabbakal, a legelmerültebbeket, hogy velük, bennüK vallja meg a maga sorsát, amely, ha önarcképeit nézzük, ,,csak" egy a sok arc, a sok sors közül, aztán hazatérni, s mint a nagy kortárs, Bartók a Mikrokozmoszban, mind összetettebb, mind egyetemesebb fokon állítani példát, mind szenvedélyesebben, mind hatalmasabban ismételni elemi igazságokat, amíg a szabadságvágy, a s... Te lom, az életszerét ct vagy az anyagi szépség gondolatának számtalan témaváltozalából kiemelkedik Az élet keletkezése vagy a Cantata profana vagy a Végtelen lebegés, vagy a 'lenasági ballada intővé és jelképessé faragott Oszlopa vagy Táblája; örökké azi tudni csak: mi van még előttem, s hátra, az ezer elkészült szoborra sohasem visszapillantani — mondom, ritka és egyedüli szobrász} út.”

Banner Zoltán