Irodalmi Szemle, 1971
1971/10 - Ruttkay György: Egy aktivista festő vallomásai
gozzon. Ezúttal értesítem, hogy a karácsonyra tervezett grafikai kiállítást január 10-re elhalasztottuk. Ami ideje van még, használja ki tehát hasznosan, hogy nagyobb kollekcióval vehessen részt a tárlaton. Válaszát várva, üdvözli: Kassák Lajos." És én ismét megfogadtam biztatását, és dolgoztam. Élményekben annyira gazdag képzeletem ösztönzésére csaknem minden időmet rajzolással töltöttem. Kompozícióim kidolgozása mindig gondos és egyéni volt. Súlyt helyeztem arra is, hogy folyamatosan küldjék műveimből a Mának. Akkor már volt stílusirányomat meghatározó rajzom, az Ütközet. Ennek szellemében alkottam tovább. Nem távolodtam el a túlzások határáig, de teljesen átértékelve az érzékelt valóságot, képet szerkesztettem. Engedtem belső ösztönzéseimnek, és munka közben úgy alakítottam át a valóságot, hogy művem már csak utalt a természeti látványra. Ezek az elvek érvényesültek azokban a — még Kassáról beküldött — rajzaimban, amelyekről Kassák így ír: „Igen tisztelt Uram, — a vívás, kecskék rajzokat megkaptuk. Sőt megkaptuk, éppen most a Faun-szobrot is. De Ön egy szerencsétlen ember, miért pakolta papírdobozba a munkát? Legalább öt darabban érkezett egy helyett. Nagyon sajnálom, hogy nem láthatom egészben — azt hiszem érdekes és érdemes munka. — A megérkezése igen kellemesen frappírozott, mert mi már többször beszéltünk arról, hogy rajzai után bizonyára el kell érkeznie a szobrászatig. Most igazolva vagyunk. Nagyon kíváncsi vagyok a további munkálkodására. Ha rajzai még vannak vagy lesznek — küldjön a grafikai kiállításra. Szobrot csakis deszkadobozban küldjön, jó bélés között. Festményei nincsenek? Kérem, írjon és dolgozzon. Üdvözli: Kassák Lajos. Még néhány sort a keretekről: Kérem engedje meg, hogy az Ön számlájára megcsináltassuk. Válaszoljon még, kérem!/ — Kassák Lajos.“ Erre a levélre azonban már nem válaszoltam, és nem is küldtem semmit. Az az elhatározásom, hogy Budapestre utazom, és ott beiratkozom a műegyetemre, megnyerte szüleim tetszését is. Elindulhattam ... Budapest, 1919. január. Bármennyire körülményes volt a Budapestre utazás és a teljesen lerongyolódott, túlzsúfolt lakosságú Budapest élete, mégis szívesen vállaltam a már előre látott nehézségeket, mert ez a felutazás tette számomra lehetővé, hogy személyesen találkozzam Kassákkal és munkatársaival, részt vegyek beszélgetéseikben és vitáikban, szóval belekapcsolódjam munkájukba. A műegyetemi beiratkozás — tekintettel katonai és harctéri szolgálatomra — simán ment. Szállást apám egyik volt kollégájánál kaptam, akinek felesége éppen ebben az időben Kassán lakó, betegeskedő leányánál tartózkodott. Érdemes lenne Kálmán bácsiról részletesebben írni, nemcsak azért, mert kúriai tanácselnök létére a legszívesebben festett és szobrászkodott, hanem mert mint emberrel is öröm volt vele együtt lenni. Valóságos polihisztor volt, és — ami ritkaság — minden kérdéshez, ami beszélgetéseink során felmerült, meggondoltan, tárgyilagosan, okosan szólt hozzá. Persze, hibái is voltak az öregúrnak, amelyek közül csak egyet említek, mert ez bántott engem a legjobban: valósággal gyűlölte a rendet! Műegyetemi elfoglaltságom szokatlan, újszerű volt. A rajzteremben töltött időmet tekintettem a leghasznosabbnak, de — természetesen — igyekeztem eleget tenni az elméleti, számomra kevéssé rokonszenves tantárgyak követelményeinek is. Naponta arra is időt szakítottam, hogy felmenjek a Ma kiállítóhelyiségeibe. Persze, előbb be kellett muatkoznom Kassáknak és munkatársainak, és ezért — pár nappal Budapestre érkezésem után — felmentem a Ma Váci utca 11/b félemeletén levő szalonjukba, ahol a kiállításokat tartották. Éppen az a grafikai bemutató állt, amelyen az én munkáim is szerepeltek. Mondanom sem kell, hogy első látogatásom nem volt éppen izgalommentes. Elfogódottságomat sem akkor, sem most nem tudom megmagyarázni. Valami belső ösztönzésnek engedve, valami romantikus szertartássá növeltem magamban ezt a — valójában egyszerű — eseményt. Az épületet könnyű volt megtalálnom, mert a Váci utca központjában áll, és bejáratának két oldalán plakátok hirdették a kiállítást.
