Irodalmi Szemle, 1968

1968/8 - HAZAI FÓRUM - Turczel Lajos: Hagyomány és fejlődés összefüggései

kiadványokat feltétlenül be kell vonni a tömegedíciókba is (MKBK, VBK), mert ez a viszonyaink között elérhető maximális olvasottságot biztosítja számunkra.

A prózának a hagyomány-sorozatban való részesedése a novellaválogatással és a Darkó- és Tamás-kötettel néhány évre kielégítettnek látszik. Az újabb lehetőségeknél aztán elsősorban N. Jaczkó Olga, Szombathy Viktor, Szenes Piroska és Jarnó József munkásságát kell tekintetbe venni, és meg kell fontolni egy újabb „valóságirodalmi“ kötet kiadását is, amelyet esetleg egyedül Dömötör Teréz Írásai tölthetnének meg. Külön lapra tartozik a két világháború közötti szakasz tudományos irodalmának és haladó publicisztikájának bemutatása, melynek keretében — a kiadó által már gondozásba vett Sas Andor-monográfia megjelentetése után — először l^ass László és Szalatnai Rezső szerepelhetnének egy-egy válogatott kötettel. Szép és hagyomány-tiszteletünkhöz méltó teljesítmény lenne egy Sarlő-kötet kiadása is, melyben a Sarló fejlődésképe közvetlenül, a korabeli dokumentumok, a vezető gárda alapvető tanulmányai és állásfoglalásai alapján rajzolódna ki.

Végül ami irodalmi hagyományunk legproblematikusabb részét, a szakemberek körében is eléggé terra incognitá-nak számító drámairodaimat illeti, annak viszonylatában a legjobb szerzők (Sebesi Ernő, Sándor Imre) művészi és színpadtechnikai teherbírását először a színpadon kellene megvizsgálni s a könyvformában való esetleges kiadásukat aztán megfontolni. A dramaturgiai értékhitelesítés feladatát egyetlen hivatásos anyanyelvi színpadunk, a Komáromi Magyar Területi Színház vállalhatná magára. Az a tény, hogy Sebesi Ernőnek és Sándor Imrének egy-egy darabjával annak idején budapesti színházak is foglalkoztak, és bemutatásuktól főleg politikai okokból léptek vissza, hagyatékuk iránt szakmai bizalmat ébreszthet.

Az Irodalmi Szemle 196216-os számának címoldala