Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Vojtech Mihálik felszólalása
lágirodalom legtevékenyebb ereje, és annak gerincét alkotja. Az író helye az ilyen korban a megbántottak és megalázottak sorai között van, azok között, akik reményeiket a szocialista és kommunista mozgalomban való tevékeny részvétellel valósítják meg. A dogmatikus elméletek túlbecsülték a világnézetet, mint az alkotás művészi mércéjének meghatározására szolgáló döntő tényezőt, s a közvetlen függőség viszonylatában értelmezték azt. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a művész világnézete semmilyen szerepet nem játszana. Szilárd meggyőződésem, hogy nemcsak társadalmi irányzatosságára hat, hanem befolyásolja kifejezési eszközeinek a megválasztását is. A szocialista irodalom extroverzív, szerzőtől az olvasó felé irányul, és ezért számára egyáltalán nem közömbös a mű közölhetőségének kérdése. Nem igaz, hogy minden tévedés és művészi irányzat — a naturalizmustól az ábsz- trakcionizmusig — azonos értékű. A tartalmi minuciozitás, az alakzati amorfság és az elekticizmus az ún. modern irodalom nagyrészében jelzik a szilárd és tiszta művészi forma sürgős szükségét. Abban a dilemmában, hogy az író tanú legyen-e vagy alkotó, csak egy válasz lehetséges: alkotó legyen. És ebből az alapvető szempontból a kicsinyes, sértett önimádat minden megnyilvánulása, fölösleges az ingerültség kétoldalú szítása a pártszervek és az írók között. A pártnak lehet és van is elég olyan funkcionáriusa, aki időről időre érzéketlenségét és meg nem értését nyilváníthatja az író munkája iránt, mégis ugyanakkor a párt az a vitathatatlan erő, amely szervezi és anyagi erőre változtatja közös erőfeszítéseinket az emberi boldogság kialakulásáért és megszilárdításáért. És képtelenség volna, ha az írók ilyen erőfeszítéssel nem azonosítanák magukat. Ugyanakkor nyíltan kell hangsúlyozni azt a megállapítást, hogy az írók III. kongresszusa nemcsak az irodalommal, hanem a kultúrpolitikával szemben is magas igényeket támaszt. S ebben az értelemben követelményein nincs mit változtatnunk. Fordította H. L. Tallós Prohászka István: Farsang (1935). A pozsonyi Városi Múzeum tulajdona
