Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - Dobos László: Áldozat

Csapnál megállt a front. Annyi volt Bodrogközben a katona, hogy a föld is hajlott alattuk. Átfésülték a kiserdőket, nádasokat, rekettyéseket, szőlőhegyet, akácost, napjában háromszor is. „Biztosították“ a hátországot. A csapatszállító teherautók oldalán fehéren villogott a felírás: „Győzelem vagy Szibéria“. Az emberek nem vették komolyan, már megszokták a hangoskodó rémisztgeté- seket.

Leczó Mihály azt javasolta: támadjuk hátba a frontot. A terv az volt, hogy a helmeci hegy akácosában gyülekeznek, körülfogják a várost, leszerelik a tiszteket, megakasztják a vonatközlekedést. A szovjet partizánok óvatosságra intettek; ekkora túlerővel szemben csak jól előkészített szervezett akció vezethet eredményre. Emberfeletti munka árán gyűlt a fegyver és szaporodott az ellenállók száma. Felkutatták és csatlakozásra bírták a keresztúri nádasokban bújkáló húsz zsidót, valamint egy egész aknavető szakaszt.

A forradalom és az ellenállás minden könnyelműségért és óvatlan hiszékenységért vérrel fizet. Nem tudják máig sem, mi okozta Leczo Mihály váratlan letartóztatását és kivégzését. István, a bátyja és a szervezkedés többi résztvevője szerint a hegyen megismerkedett egy magyar zászlóssal, aki katona- szökevénynek adta ki magát.

— Miska hitt neki — az volt a baja, hogy túlságosan hiszékeny volt, — magyarázza Bodnár Lajos. — 1944. november 9-én egy hegy alatti házban kellett találkoznia a zászlóssal, terepszemlére készültek. Találkoztak is. A katonatiszt előzékenyen betessékelte Leczo Mihályt az autóba és elindultak, de ellenkező irányba, a csendőrségre. Azóta se látták, csupán holttestét sikerült felkutatni egy Agárd melletti tanya közelében. Ki árulta el, hogyan csalták tőrbe Leczo Mihályt, azt a mai napig sem derítette ki a nyomozás. Csak arról szivárogtak ki hírek, hogy napokig borzalmasan kínozták. Szólásra akarták bírni; a többi elvtárs nevére és rejtekhelyére voltak kíváncsiak. Leczo Mihály nem vallott, nem hagyta el ajkát egyetlen áruló szó sem.

Taposta Bodrogköz földjét sokféle náció. Látott már ez a táj sok parádét és hadi cicomát, tanúja volt seregek vonulásának és bukásának. De igaz történelmét a Leczo Mihályok, a Molnár Jóskák, Demcsák Sándorok, Margita Lászlók, Illés Lászlók formálták, hordták lelkűkben és vágyaikban. Hosszúra nyúlna a felsorolás, a holtaknak és a még élőknek a megnevezése. A spanyol front harcosai: Jakab Berti, Kazsamér Géza, Tutkovics Géza. A pártalapítók: Tar Mihály, Kis- kendi Ferenc, Zsigmond József, Varga Ferenc, Bajusz József.

Az állati kínzásban is elvtársait védő Leczo Mihály helytállásából, tragédiájából született a bodrogközi jelen, a történelmi lecke. Kicsike földdarab ez; gazembert, erőszakos hódítót, úri pöffeszkedést vitéz Béldy Alajosokat nem tűrt a hátán sokáig. De igaz embereket egyszerűségükben és nagy embereket növesztett szép számban.

A gyermekkor élményei, eseményei a lélek legmélyére ülepednek. S valahányszor felkavarja azokat az emlékezés, a húsz egy néhány évvel ezelőtt látottakat már kiegészíti az értelem, a miértekkel, az okokkal, az összefüggésekkel; a tanulsággal. Láthattunk, okulhattunk, megtanulhattuk olvasni a történelmet. Hová lett Mécs László, Virágh Béla, vitéz Béldy Alajos, Radácsy György... Az időt nem lehet megállítani. Indák futottak a jó termőföldön keresztül-kasul; virágot hoztak színtelen rövid életű tökvirágot. Tövüket csak a dombok futóhomokja fogadta be. Mártírok, becsületes kommunista szívekből sarjadt hajszálgyökerek fonják körül a bodrogközi rögöt.

Nem elég csak a könyvekből tanulni a közelmúlt történelmét.