Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - Dobos László: Áldozat

SLOVENSKÝ PRÍPRAVNÝ VÝBOR AKCIE ZA MIF.R

A. Hollý plakátja Lőrincz Gyula plakátja

A másnap kivezényelt katonaság már csak üres konzerves dobozokat talált a partizánok után.

Kétféle történelmet tanultunk. Az egyiket a tankönyvből olvashattuk, a másikat láttuk. Minden nap, minden esemény újabb meglepetést, váratlan titkokat lebbentett fel előttünk. A nótázással, cigányzenével kezdődő előadás a végéhez közeledett. Az utolsó felvonás robajlott a színpadon; felfordulás, összeomlás Törpék árnyéka viliódzott a falon.

Október első napjaiban megérkeztek a közeledő front első hírnökei, a tábori csendőrök. „A jogrend őrei biztonságosabb helyre, az anyaországba vonultak vissza, míg a helyzet megfordul.“ Éjszaka pakoltak és indultak, hogy ne zavarják „a lakosság nyugalmát“. „Honfoglalóként“ jöttek, uralkodni akartak s tolvajok módjára szöktek. A „bevonulásnál“ rezes banda ütemére szedték a lábukat, most lábujjhegyen mentek.

Az összeomló front legnagyobb „ellensége“ a katonaszökevény. Ha katonaköteles férfiembernek nem volt igazoló írása, azon melegében hadbíróság elé állították. Katonaszökevénynek nyilvánítottak mindenkit, aki bujkált, vagy rejtegetett. Ez volt az utolsó jelenet, a haláltánc. Kétféle ember hányódik ilyenkor a rostában: a gyáva, aki az életét menti, és az elszánt, aki ellenáll, szembeszegül. Az egyik kezét tördelve esedezik, a másik fegyvert fog.

Leczó Mihály a kevés rejtekhelyet biztosító helmeci hegyen folytatta a munkát. Szervezte az ellenállást. Fegyvereket szerzett, kapcsolatba lépett a környékbeli sejtekkel. Bánik János révén összeköttetést teremtett a fejszési határban rejtőző három szovjet partizánnal.