Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-03-31 / 11. szám
IPAROSOK LAPJA 3 földművelést nem is haladta túl, de ipara a nemzeti vagyonnak és az ország hatalmának legalább is olyan tényezője, mint a földművelés. A mezőgazdasági munkásokra van már törvény. Hát miért ne legyen az iparnak ilyen védelme? Az ács- és épitőmestereknek szerződésük volt a munkásokkal, ezek a szerződést számtalan Ízben megszegték, a mestereknek nem volt módjuk a munkásokat a szerződés megtartására kényszeríteni. Egyedüli fegyverük a zárlat volt. Ez hosszú időn keresztül fosztotta meg a munkást a keresetétől. Miképen alakult volna a helyzet, ha a törvény a szerződésszegésért sújtotta volna a szerződésszegőket. Kell sztrájk-törvény azért, hogy a munkaadó munkásával megköthesse szerződését és a szerződés megtartására kényszerítse. Minden oldalról hangzik ezen törvény szükséges volta és nem hiszem, hogy a kormánynál ezen jogos kérelem süket fülekre találna. Az iparügyekkel foglalkozó egyesületeknek, kereskedelmi és iparkamaráknak, ipartestületeknek programijukba be kell venni ezen törvény meghozásának sürgetését és a legrövidebb időn belül való megvalósítását. Helybeli iparosaink megalakították az Iparosok Szövetségét, építőiparosaink külön a nagykárolyi épitő-iparosok szövetségét, utóbbiak a munkások túlságos követelései miatt kimondották a munkazárlatot; elérkezett tehát annak ideje, hogy iparosaink egymást támogatva szoros összetartással küzdjenek a létérdeküket alapjában megtámadott munkások túlságos követelésein alapuló munkássztrájkok ellen. Legyen jelszavuk „Mindnyájan egyért s egy mindannyiért“. A kisipari gépadományozások eredményei. — 1899—1905. — / Az ipari gépadományozások első hat esztendejének eredményeiről a kereskedelemügyi minisztérium által kiadott jelentésnek a kisiparra és a háziiparra vonatkozó részeit a következőkben ismertetjük : K isípar: Az 1899—1905. évben 383 kisiparos részesült gépadományozásban 923.307 korona értékű gépekkel, kik közül 58 kisiparos 128,933 korona értékben a gépeket az 1905. év folyamán kapta meg. A gépadományozások a kisipar fejlődésére nagyon joghatással voltak, az adományozások alkalmával kikötött feltételek betartattak s csupán 32 esetben vált szükségessé az adományozott 84,714 korona értékű gépeknek visszavétele a feltételek be nem tartása miatt, ami a segélyezett gyárosok 8*35 százalékát teszi, 82 kisiparos kötelezettségének eleget tett, a gépadományozások alkalmával kikötött azon időtartam, ameddig a gépek az állam tulajdonát képezik, lejárt, az adott összesen 210,719 kor. értékű gépek végleg tulajdonukba bocsáttattak, ez a segélyezett kisiparosok 21’41 százalékát teszi. A még ellenőrzés alatt álló kisiparosoknál a gépadományozások alkalmával 189 esetben lett a foglalkoztatandó munkáslétszám kikötve, még pedig foglalkoztatandó volt ezen 189 kisiparosnál összesen 731 segéd, 452 tanoncz és 100 háziiparos, ezzel szemben az 1905. évben tényleg foglalkoztattak 990 segédet, 478 tanónczot és 171 háziiparost, vagyis 259 segéddel, 26 ta- nonczczal és 71 háziiparossal többét, mint amennyire kötelezve voltak, ezen többlet 35'43 százalék 5*75, illetve 71 százaléknak felei meg. A kisiparosoknál szintén nagy a szakmunkáshiány s különösen nem kapnak elegendő tanonczot. A gépadományozások által a kisiparosok versenyképessé lettek, jobb árut olcsóbban tudnak előállítani, egyes kisiparosok, kik gépek használata nélkül a gyáripari verseny következtében tönkre mentek volna, iparukat szépen fellen- ditették s termésüket minőségileg megjavították, mennyiségileg megsokszorozták. Sok kisiparos a gépadományozás következtében oly kedvező anyagi helyzetbe jutott, hogy újabb gépeket szerzett be, műhelyét megnagyobbította, saját házába tette telepét, üzemét motorikus erőre rendezte be, sőt a kisiparos köréből a gyáripar körébe emelkedett. Különösen említésre méltó ez utóbbiak közül két lakatos, egy gépjavító, ki kisebb mezőgazdasági gépeket beszélek, aki már «ok nevezetes nagyságot szültem a hazának. Én gyújtottam lángra az isteni szikrát Róna Gizellában, a világ legszebb asszonyában, akit hitvesemmé tettem, hogy kiképezhessem. Ki is képeztem, arany annak az asszonynak minden szava, ritmus á járása, villám a két szeme, teli kebele, édes titkokkal, vágyódással tele. Ne röhögjön barátom, ne röhögjön, mikor én a feleségemet istenítem. — Becsülje meg ezt az asszonyt, különben élcsapatom a hivatalából, el én, ha maga a főjegyző lenne kelmed, még akkor is, mert aki az én hitvesemet gyalázza, az a polgármester urat gya- lázza. Ő pedig a legelső ember ebben a rongyfészekben és ez az első ember most is ott suttog szerelmes szavakat a feleségem fülébe* ott abban a szobában, czigány és pezsgő mellett. Ha pedig nem hiszi, hát jöjjön velem és nézze meg. Ezzel a kis emberke már be is botorkált a nyitott ajtón, ahonnan a kurjongatás még most is kihallatszott. A bakter pedig nyaka közé vette az ^alabárdját és lassú tempós lépésekben indult az útjára, mint olyan ember, aki a mai nap mulatságával teljesen meg van elégedve. Odabent vígan folyt a dáridó; a czi- - gányok egy hirtelen kanyarulattal csárdásba csaptak át és a szinész-trupp naivája, komikája, primadonnája a főkapitány, főjegyző és járásbiróval a szoba közepén rakták a kopogóst eszeveszetten, neki bomolva. A lámpa világa megtört fénynyel pislogott át a dohányfüst fellegen és a kipirult lihegő alakok mint közbe burkolt árnyak járták a vad boszorkány-tánczot. Az asztalfőn prezidált a poczakos polgármester, mellette ült a szép Medve Gáspárné, körülötte egy pár rosszul borotvált képű ur és kimondhatatlan módon kiöltözött asszonyság. A trupp igazgatója, egy keskenyképü kopasz emberke, kerékkötő vastagságú arany lánczczal és nagy pecsétgyűrűvel vézna ujjain, pezsgős pohárral a kezében éppen tósztot mondott, amikor Medve Gáspár belépett. A tószt rövid volt, de velős: önmagát magasztalta benne a derék férfiú ; hogy mennyire átérzi a színművészet szent hivatását; mennyire össze tudja azt egyeztetni a közönség jogos igényeivel . . . íme boldog megelégedéssel, a jól felfogott és betöltött hivatás büszke öntudatával tekint le most is munkájára, mert látja, hogy nemcsak a nagyközönség igényeit elégítette ki elsőrendű erőkből álló társulatával, de körültekintő gondossággal sikerült megnyerni a hangadó körök méltánylását is; mert ime a járásbiró ur, a főjegyző és a főkapitány ur mind megtalálta azt, amit keresett és hogy diadala teljes legyen, sikerült nagy áldozatok árán társulatához szerződtetni Medve Gáspárnét, ezt a világszép asszonyt is, hogy ezzel a város első emberének, a nagyságos polgár- mester urnák (akit az úristen a hazai színművészet dicsőségére sokáig éltessen), kedvében járjon. Büszkén tekint le munkájára, mert ime Medve Gáspárné ott ül a polgármester ur közvetlen közelébe, fejét keblére hajtja, átfogja gömbölyű karjaival, — szóval minden jól megy és ő nyugodtan hajtja álomra gondterhelt fejét, mert jól tudja, hogy a polgármester ur áthatva a missió szentségétől, melyet ö oly nemes buzgalommal tölt be, pártolólag fogja felterjeszteni államsegély iránti kérvényét a Nagyméltóságu magas miniszterhez, mint oly ember kérvényét, aki
