Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-02-24 / 6. szám
4 IPAROSOK LAPJA s midőn felszabadult vándorbotot fogott kezébe bejárta az ország nagy részét, tapasztalatokat gyűjtött s bizonyos műveltségre tett szert. Végül: ott ahol tudománya érvényesítésére megfelelő helyet talált, ott beállott egy mesterhez, leremekelt azután iparigazolványt nyerve, családott alapitott s lett belőle tisztességes tanult iparos. Csuda volt-e, ha az ilyen művelt iparos az őt jogosan megillető helyet elfoglalta a társadalomban ? Nem, mert ha nem is birt magas műveltséggel, de birt annyi élettapasztalattal, hogy bármely társaságban megállotta helyét. A kisipar megölője tehát az 1884. évi ipartörvény módosítás volt. Most midőn az ipartörvény revíziója újból küszöbön van, lépjen actióba az ipartestület és az iparosszövetség, s tegyen javaslatot a kormánynak az iránt, hogy szüntesse meg az ipari téren tapasztalható azon visszás állapotot, hogy valaki anélkül, hogy bebizonyította volna az iparterén való jártasságát, minden gyakorlat nélkül felvehesse a mester nevet amelyet eddig az országnak csakis azon polgárai viselhettek, akik elmondhatták magukról azt, hogy hosz- szas és kitartó küzdelem és tanulás árán jutottak abba a helyzetbe, hogy az iparos czéh tagjai sorába felvette, — s büszkék is reá. Vadnay György. A nagykárolyi építőiparosok szövetségének megalakulása. A folyó évi január hó 19. és 20-án tartott magyar építőiparosok országos nagygyűlése (mely gyűlést lapunk 2-ik számában egész terjedelmében közöltük), a munkások túlcsigázott követeléseivel szemben védelmi eszközt keresvén, kimondotta azt, hogy szövetségre lép s a szövetséghez való csatlakozás végett, illetve a helyi szövetségek megalakítása czéljából megkeresi az ország összes építőiparosait. A megkereséssel egyidejűleg — melyet Nagy Jenő helybeli építészhez intézett — leküldötte a szövetség a vidéki szövetségek részére elkészített alapszabálytervezetet, valamint a szövetségbe való belépéshez szükséges nyomtatványokat, egyben arról is értesitette a szövetség megalakítása iránti előmunkálatok teljesítésével megbizott építészt, hogy azon esetben, ha a szövetségbe való belépésnél a tagoknak aggályai volnának, szívesen küld ki a központból tisztviselőt, aki a szövetség czélját és szükséges voltát — különösen az építőipar terén — megmagyarázva, a helyi szövetséget megalakítsa. Nagy Jenő építész e tárgyban több- rendbeli gyűlést hivott össze s minthogy az eleve elkészített alapszabály-tervezet a helyi viszonyoknak nem volt eg;ész terjedelmében megfelelő, azok alapos megvitatása után az egyes tételeknél a szakcsoportok részéről kifogások tétetvén, az aggodalmak eloszlatása végett az értekezlet megbízásából felkérte az országos szövetséget, hogy kebeléből egy megbízottat küldjön ki. Az országos szövetség a megkeresésnek azonnal eleget tett s sürgönyi értesítést küldött, hogy Hausvirth Ödön, a Götz Rudolf budapesti legtekintélyesebb diszitő festészeti czég czégvezetőjét, az országos szövetség tisztviselőjét utasította, hogy f. hó 20-án a nagykárolyi ipartestület helyiségében jelenjen meg s a nagykárolyi építőiparosok szövetségét alakítsa meg, illetve annak megalakításában segédkezzék. A kiküldöttet a vasútnál Nagy Jenő és Kalina Ferencz fogadták s kisérték az ipartestület helyiségébe, hol az előzőleg értesített és nagy számban megjelent építőiparosok élénk éljenzéssel fogadták. Az értekezleten Nagy Jenő elnökölt, aki ecsetelvén az építőipar terén tapasztalható pangást s a munkások által a béremelések czéljából kifejtett agitá- cziót, mely a magyar ipar végromlására vezetne, kérte iparostársait, hogy ennek meggátlása czéljából lépjenek szövetségre s alakítsák meg a nagykárolyi építőiparosok szövetségét is. Bemutatja az országos szövetség kiküldöttjét s kéri, legyen szives a szövetség czélja tárgyában felvilágosítást s a felmerült aggodalmak eloszlatása végett az alapszabály-tervezetben foglalt s a helyi viszonyoknak meg nem felelő tételek átalakítása iránt javaslatot adni. Hauswirth Ödön mielőtt a szövetség megalakítása iránt javaslatot tenne s a felmerült aggályokat eloszlatná,, szükségesnek tartja felsorolását azoknak az okoknak, amelyek a főváros építőiparosait arra késztették, hogy tömörüljenek és szövetségre lépjenek s a szövetségbe a vidéki iparosokat is bevonják. Már évek óta, de különösen a legutóbbi időben a munkások zsírján élősködő vezetők által felbujtott becsületes munkások oly követelésekkel léptek fel a mesterekkel szemben, hogy azok teljesítése esetén a tönk szélére jutott volna a vállalkozó és iparos egyaránt. A mesterek elmentek addig a határig, ameddig saját anyagi helyzetüket veszélyeztetve nem látták, de mikor már arról volt szó, hogy választaniok kellett a tönkrejutás és a már keserves munkájukkal megszerzett vagyonuk megvédése között, akkor inkább az utóbbit választották s kimondották az építőipar terén a munkazárlatot. Milliókra menő építkezések vannak befejezetlenül a fővárosban s a vezetők féktelen terrorja már kiterjeszti hálóját a vidékre is. Czélja világos : tönkretenni a kisiparost, kivenni a betevő falatot a maga és családja szájából ,s midőn ez már sikerült, a kisiparos abba a helyzetbe jutott, hogy maga is kénytelen munkába állani s magát czéjjuknak eszközül odadobni, megtámadni a tökét s azt tönkretéve, korlátlan hatalmat ragadni magukhoz az ipar terén. Ezen czéljuk elérésében nem válogatják az eszközöket, elég az, ha a munkavezető figyelmezteti a munkást nagyobb tevékenységre, már készek arra, hogy követeljék a vállalkozótól 20—25 év óta alkalmazott megbízható embere elbo- csájtását. Számos eklatáns példát hoz fel arra, hogy mennyire ki ván téve a munkaadó a munkások irgalmat nem ismerő zsarnokságának s jóllehet maga az állam is a munkások érdekében a legutóbbi időben a munkásbiztositási törvény megalkotásával üdvös intézkedést teljesített, nem gondolt a munkaadó megvédésére, mert a sztrájktörvény kidolgozása és szentesítése még idő kérdése s addig a munkaadók nagyrésze arra a sorsa jut, — ami hazánkban naponként előfordul, — hogy elvesztve évek hosszú során keresztül megtakarított fillérjeit, vándorbotot vesz kezébe s idegen országba megy a megélhetést keresni. Ezek meggátlása czéljából van szüksége a munkaadóknak a tömörülésre. Összetartásban levéli az erő s ha a munkaadó egymást támogatva védekezik, akkor nem kell félnie attól, hogy a nemzetközi szoczializmus vezetői által hirdetett tévtanoktól felizgatott, alapjában véve becsületes munkás eldobja magától a tisztességes munka és a megélhetés eszközeit. A zajos helyesléssel fogadott beszéd elhangzása után kezdetét vette a megalkotandó alapszabályok tárgyalása, melyet az értekezlet némi módosításokkal elfogadott s a jelenlevő 57 iparos a szövetségbe belépett s a belépési nyi- latkozátot aláírta. Értekezleti elnök ezek után kimondta a határozatot, hogy a helybeli építőiparosok értekezlete a „Nagykárolyi építőiparosok szövetséginek megalakulását szükségesnek tartja, azt megalakítja és az országos építőiparosok szövetségébe belép. Ezután a szövetség tisztikarát választották meg.. Elnök: Nagy Jenő. Alelnökök: Tóth János, Kalina F. Jegyző: Nagy Mihály. Pénztárnok: Schnell Károly. Ellenőr: Jakabffy Gábor. Választmány: Kovács István, Görög József, Buchman Márton, Drágus István, Lőrincz György, Hebe József, Tischler Rudolf, Bálintffy József, ifj. Schnell József, Kinczler Frigyes, Bárth Gyula, Kabelik Gyhla. A választmány megejtése után Hauswirth Ödön az épitő-iparosQkat összetartásra buzdította, melyek elhangzása után elnök az ülést bezárta. A szatmári épitő-iparosok már megalakult szövetségének képviseletében az az értekezleten Heinrich Viktor építész vett részt. A helybeli épitő-iparosok szövetsége ez utón is hálás köszönetét nyilvánítja Hauszvirth Ödön urnák azon kitartó és fáradságot nem ismerő tevékenységéért, melyei a szövetség megalakítása kívül közreműködni szives volt. A szatmári czipészsegédek sztrájkja. Ehó 14-én a czipészsegédek Szat- máron egyszerre beszüntették a munkát, holott 1906-ban kötött
