Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-09-01 / 33. szám
IPAROSOK LA*PJA 3 a kártérítési kötelezettség kizárólag a megbízottat terheli. A pénztár ez esetben a nyújtott kártalanítás tőkeértékét követeli. Az Országos Munkás-Betegsegélyző és Baleset-Biztosító Pénztárnak e szakasz alapján érvényesíthető követelései rendes birói ütőn érvényesitendők és azok a baleset napjától számított két év alatt évülnek el. Hozzáértő embert kérdünk: van-e olyan baleset, a melynél köteles óvatosság bizonyos fokú elmulasztását nem lehet konstatálni. Az iparfelügyelők részéről tapasztaljuk, hogy egyre több „óvórendszabályt“ követelnek. — Mindenütt ki lehet sütni, hogy jónál a jobb kellett volna és hogy több rendszabály lett volna szükséges. Érdekesek azonban ennek a törvény- szakasznak a fejleményei. A biztosítótársaságok már kibocsátották körleveleiket, a melyben a munkaadókat figyelmeztetik ennek a veszedelmére s fölhívják őket, hogy kössenek szavatossági biztositositást azon eshetőségre, ha a munkásbiztositó pénztár ellenük kártérítési port indítana. Mit csináljon most az iparos ? Nincs kizárva, hogy az országos munkásbiztositó pénztár nem fogja kihasználni a 81. §-ban levő jogát s az csak- arra való, hogy a munkaadót az óvórendszabályok szigorúbb és lelkiismeretesebb betartására szorítsa. De ez is csak valószínűség, amelylyel egy vonalban áll a másik valószínűség, hogy mindenütt okokat keres a kártérítési pörre. S ha például egy iparost három munkás kártalanításának tőke-járadékára Ítélik, az egyenlő rá nézve a legnagyobb csapással. Az iparos tehát belemegy a szavatossági biztosításba s ezzel az állam kitűnő üzlethez juttatta a biztositó társaságokat, kárpótlásul a kőtelező balesetbiztosítás által elveszett balesetbiztosítás klientéláért. Az iparos tehát fizeti a fél beteg- segélyző dijat; az egész balesetbiztosító dijat s fizeti ezenfelül a szavatossági biztosítások dijait. Ilyen kedves ajándékot kaptak az iparosok az uj törvényben. Ezt megkell okvetlen köszönni. Az uj közszállitási szabályzat. II. 6. §. A fejezetben (a vállalatba adás módja) megmaradt ama főelv, hogy a szállítások, vagy munkálatok rendszerint nyilvános Írásbeli versenytárgyalás utján adandók ki. 7. §. A kivételek közt és pedig a korlátolt versenytárgyalás esetei sorában megmaradt az az elv, hogy amidőn valamely czikket, vagy munkát csak nehány (ötnél nem több) iparos készít, vagy a midőn 5000 korona értéket meg nem haladó szállítás, vagy munkálatról van szó, azok az illetőknek, ha lehet megosztva, ha nem lehet időszakonként felváltva adassanak ki. Ezzel az „örökös szállítók“ intézménye van részben megakasztva. A korlátolt versenytárgyalásnak azon másik esete, midőn a nyílt verseny kartell ismérveit hozta napfényre, any- nyiban módosult, hogy a „kartell“ szót az „öszebeszélés“ helyettesíti. 8. §. A kivételek második csoportjában a szabadkézből való kiadás esetei közt az az eset, midőn valamely tárbalesetbiztositására kötelezi őket, amelynek dijai egészen a munkaadókat terhelik. Ez a második. Most jön a harmadik. Mikor a törvényjavaslat tárgyalása idején az iparosok a kötelező balesetbiztosítás ellen szót emeltek, az államtitkár azzal vigasztalta őket, hogy ennek ellenében megszabadulnak azoktól a kártérítési perektől, a melyekkel a kúria rendszerint súlyos évjáradékra, vagy kártérítési összegre kötelezte őket. Megszabadulnak? Nos ez nem valószínű. Mert a törvény amellett, hogy a munkaadókat a balesetbiztosítási dij fizetésére kötelezi, az országos munkás- biztosító pénztárnál fentartja a jogot, hogy a munkaadó ellen, a baleseti kártérítés összegéért perrel léphessen fel. A törvény 81. §-a szerint : Ha a múnkaadó vagy megbízottja a balesetet szándékosan idézte elő, a baleset folytán nyújtott kártalanításért és az ez ügyben fölmerült összes költségekért az illető munkaadó vagy megbízott az Országos Munkás-Betegsegélyző és Baleset-biztosító Pénztárnak kártérítéssel tartozik. Ha a baleset annak folytán állott elő, hogy a munkaadó vagy megbízottja, kinek a megbizásából eredő eljárásért felelősséggel tartozik, a törvény alapján hatóságilag elrendelt óvórendszabályo- kat nem foganatosította, illetőleg az igy elrendelt óvókészülékekről nem gondoskodott, a munkaadó a baleset folytán nyújtott kártalanítást és áz illető ügyben felmerült összes költségeket az Országos Munkás-Betegsegélyző és Baleset-Biztosító Pénztárnak megtéríteni köteles. Ha a megbízott e mulasztást rendes munkakörében a munkaadó utasítása ellenére követte el, ez esetben — De apa, hát nem tud vigyázni? Bizonyosan felébresztette! S lesújtó pillantása alatt az öreg ember még jobban legörnyed s szürke vén szeme aggodalmasan fordul az ajtó felé: csak föl ne ébredt volna! Aztán óvatos léptekkel a konyhán keresztül megy a fülkés szobába, ahol Kertsánné csöndet parancsol neki a mutatóujjával. Leül a terített asztal mellé és ül mozdulatlanul, szó nélkül, várva a többiekkel, iáiig „ő“ felébred. Ő ezalátt alszik. Az ablaktáblák be vannak téve, majdnem teljes sötétségben van. Föl-fölébred, a sötétségben megerőltetett szemmel nézi az óráját, aztán egyet fordul és alszik tovább. Majd nyitott szemmel bámul a sötétségbe és bizgatja magát: jó lesz már fölkelni. Aztán hallgatózik. Hallja a csöngetyüt, hallja, mint pörlekedik Riza az apjával, csöndre intve őt, hallja a másik szobából a suttogást, az óvatos, csoszogó lépéseket. Várnak rá az ebéddel, várnak türelmesen, mig fölkel. Most már föl kell kelnie, nehogy nagyon megéhezzenek. Fölkel* kinyitja az ablaktáblákat. Forrón, verőfényesen süt be a déli nap. Bántja a szemét. Az álomtól megzsibbadtak a tagjai, mámoros az agya. A mosdótál előtt révedezve áll meg, szappannal a kezében s nézi magát tükörben. Fiatal arcz, alig huszonöt éves, az éjjeli munkától sorvadva, a nappali álomtól elsárgulva. A bajusza lefelé áll, a haja kóczos. A szemét pedig meg nem látja. A szempillák rájuk nehezednek, ébren és félig csukva vannak a szemei. Ez az úr a háznál, Kertsán Imre, éjjeli szedő az újságnál. Legkevesebb száz forint, amit keres, de keres .néha százhúszat, sőt százötvenet is, ebből tartja a családját úri módon. Ezelőtt öt esztendővel még Kertsánék a Kálvária-hegy mögött laktak egy ros- kadt kis ház legvégső zúgában. Volt egy sötét konyhájuk s egy sötét szobájuk, melyen a csiriz szaga uralkodott. Akkoriban még az Öreg Kertsán volt az űr a háznál s nagy volt a lárma. Lármázott az asszony, lármázott a lány és lármázott Kertsán, a kaptafán kalapácsolva. Sohase volt annyi pénz, hogy másnapra is maradt volna, a nélkülözésben elfajultak az emberi érzelmek, az anya a leányában, a leány az anyjában látta azt, aki miatt ő jól nem lakhatik. És a nagy szegénységben uralkodott az öreg Kertsán, hangosan káromkodva, veszekedve az Imre fiával, aki egy műhelyben se maradt meg sokáig s amit keresett, annak csak egy részét fizette kosztért, kvártélyért. A fiú végre teljesen összeveszett a famíliával és elhurczolkodott tőlük. Mint független ember aztán szives, jó viszonyt tartott a familiával. Minden vasárnap meglátogatta őket s vitt nekik ajándékokat meg pénzt. A szegény emberek nagyon szeretik egymást, ha nem élnek egy födél alatt. Imre most kezet csókolt az édes anyjának, azelőtt még csak nem is köszönt, ha hazatért. S vitte a húgát sétálni, holott azelőtt majd mindennap összeverekedtek. Az öreg Kertsán pedig a hatalmából kikerült fiúval komolyan tárgyalt, politizáltak, szocziálistáskodtak és szidták a világot, mely oly keserves a szegény embernek. Hamar megszokták ezt az uj állapotot, minthogy a szegény emberek mindent hamar szoknak meg. Az öreg Kertsán épp akkor betegedett meg, mikor Imrének fölvitte Isten a dolgát s újsághoz került. Pénz volt bővében s a fiú fizetett doktort, patikát s minden egyebet, amire szükség volt. Az öreg állapota nagyon roszra fordult, mindennap várták a halálát.
