Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-04-07 / 12. szám
2 IPAROSOK LAPJA Az „iparos“. Nagykároly, 1907. márcz. 7. Városunk, de különösen Ér- mihályfalva község társadalmi életében gyakorta van alkalmunk tapasztalni azt, hogy polgárságunk egyik tekintélyes része, az iparososztály mellöztetésben — magyarán szólva — lenézésben részesül. Ha azonban megkérdeznénk azokat, akik részéröl iparosaink ezt tapasztalják, nem tudnának elfogadható okot találni arra, nem pedig azon egyszerű okból, mert az általunk felhozható azon indoklás, hogy a társadalmi műveltség és képzettség az elválasztó kapocs az úgynevezett intelligens osztály és az iparos-osztály között, ma már, midőn azt a „pénz“ uralma régen letörte, — nem létezik. De nem létezik már azért sem, mert a képzettségre épitett tudomány éppen úgy megvan az iparososztálynál is, — akik szakiskolák végzésével éppen olyan magas műveltségre tehetnek szert, — mint azoknál, akik üres zsebbel ugyan, de a klikk által támogatva, befolyásos rokonok segítségével elvégezve iskoláikat, üres fővel — de magas műveltséggel — intézik azok sorsát, akiknek kisujjukban — saját iparukat tekintve — több tudomány van, mint bennük. TÁRCZA. A levél. De szép levelet irt az Ácsék Jóskája... A faluban szerte ez az újság járja. Öreg Ács Mihályné kézről kézre adja: — Oh a drága vérem ! • Olvassák el, kérem, Aranyos a széle, gyöngy a foglalatja ... Komáromi várból azt irta Ács Jóska : Három csillagja van, gyöngyélet a 'sorsa, Haza se jön többet szegény falujába, Császár zsoldjába állt, Menyecskét is talált... Édes szülője is menjen el utána. Bujdosik a levél egyik házból másba, Anyai szeretet a fürge postása, Mindenütt örülnek, lám ők régen mondták, Ember lesz a Jóska! Bételt im a jóslat, Elérte, de meg is érdemli a sorsát! Bujdosik a levél. .. Elérkezik végre Tuba Gerőékhez, alsó faluvégre, Hogy mindezek daczára még mindig az a téves felfogás uralkodik egyeseknél, hogy az iparos sem állásánál, sem pedig műveltségénél fogva nem méltó abba a társadalmi körbe, amelyben ök, az úgynevezett háute-voleé osztály ma még uralkodik és vezet, ez egy balhit s ennek fennállása csak egy kártya-vár, mely az Önálló vámterület behozatalával — midőn az ipari szaktekintélyek fognak társadalmi vezetőkként szerepelni — összeomlik s letűnik a társadalmi életről, mintha felszínen nem lett volna sohasem. Ha a külföldöt, például Angliát, Amerikát vesszük irányadóul, ott egyedül az iparos-osztály az, amely a társadalom vezetésére hivatott' s nem az iparos-osztályhoz tartozó egyén — bármily családi összeköttetéssel bírjon is — nem képes magának oly polczot teremteni, hogy a társadalomban vezetőként szerepeljen, s-inig ott egy jóravaló munkás nagyobb becsülésnek és tiszteletnek örvend, mint az üres semmittevéssel, összegyűjtött töke kamataiból élő tőkepénzes, addig nálunk — fátyolt borítva a múltra —- éppen á£ők az egyének szerepelnek társadalmi előkelőségek gyanánt, akik sem eszközt, sem módot nem tekintve vagyonra tettek szert s ma annak kamataiból Ott, hogy kibetüzi szegény Tuba Klára, — Csak elhalayányul, Kimegy a szobából: S megered odakünn könnyeinek árja... Lampérth Géza. A vitézség utján. Irta.: Molnár Gyula. — Az „IPABOSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — (A nagybácsi Bertalan táblai bíró, Íróasztalánál ül s valami nehéz stúdiumba van elmerülve, észre se veszi, hogy az ajtó megnyílik s Dr. Bertalan Dezső, egy nyúlánk, magas ifjú tüzér- önkéntesi egyenruhában, erősen elcsigázott vonásokkal — de kifqszitett mellel s ruganyos léptekkel a szobába lép. A történeti hűség kedvéért itt nyomban megjegyezzük, hogy Dezső ur 3 hónap óta tüzér-önkéntes és a katonasor első heteiben napestig jajveszékelt, hogy ő ezt ki ,nem állja s legközelebb főbe lövi magát). Dezső (tréfásan szalutálva): Alásan jelentem... Bertalan (föl se tekint olvasmányából) : Szervusz öcsém.... ülj le gyújts rá ... Dezső (kihívóan): Nagybátyám! Nézzen rám ... Berialan (ránéz): Megviselt a katona az úgynevezett élősködők ségélyé- vel, még ha anyag-áldozatok árán is, felemelkednek arra a polczra, amelyet egyedül boldogítónak képzelnek s lenézik azokat, akik emelkedéséhez hozzájárultak. De eme társadalmi bűnnek csirája abban is rejlik, hogy mig az iparosnak egyáltalán nincs ideje arra, hogy társaságokba járva magának — a szorosan vett üzleti körön kívül — barátokat szerezzen, addig az egyéb pályán levőknek a társadalmi érintkezésre ezer és ezer alkalmuk van. Igen sokan varinak ma is olyanok, akik az iparost nem ismerik másként, csak annyiban, hogy náluk bizonyos munkát mégrendelnek, az beszállítja, kifizetik s azután megszűnt minden érintkezés közöttük, elválasztja őket egymástól a sokat emlegetett társadalmi állás s csak akkor veszik fel újból az érintkezés fonalát, amidőn szükségük van az iparos szavazatára és támogatására. Pedig ha ismernék az iparos életét, mint mester és mint család- fentartóét, mint én, akkor egész más véleménynyel volnának ezen az ország kézzel dolgozó gárdája iránt, akinek nagy részben köszönhető az, hogy ma még vannak oly megtámtorithatatlan jellemű magyar hazafiak, akiket nem csábit el elélet... Hja ... Nem szokta a czigány a szántást, ugy-e doktor? Dezső (ingerülten): Kérem ne használja ezt az utálatos „czibil“ kifejezést. Nem vagyok én most doktor... Aztán hogy megviselt? ... Tagadom . . . Igaz* hogy tegnap várőrségen voltam . . Ilyenkor pedig az álmot úgy vesszük be, mint az orvosságot... minden két órában egy evőkanállal... de ez csak katonadolog ... föl se vesszük . .. Csak nem gondolja, hogy le akarom magam ott sajnáltatni.. . Nézzen végig rajtam. (Kihúzza magát és nyakát meresztgeti). Bertalan (dörmögve): Nem látok én rajtad semmit! Dezső (elkeseredve): Semmit? Éppen semmit ? Bertalan: Ugyan mi a csodát bámulhatnék rajtad? Dezső (kitörve): No hát ezt nem hittem volna magáról. Bertalan : Beszélj már ! Mit kell megcsodálnom rajtad. Megteszem én szívesen ! Dezső (nyakát nyújtogatva); Itt... a nyakamon ... az Isten szerelméért, hogy nem veszi észre . .. Bertalan (kaczag): Vagy úgy ... Az a kis csillagocska... Dezső (önérzettel): Az a két csillag.
