Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-03-31 / 11. szám

2 IPAROSOK LAPJA kas, viszont azonban a munka­adónak is joga van úgy a szerve­zethez, vagy a szervezethez nem tartozó munkást alkalmazni. Ang­liában továbbá oly iparágakban, ahol az akkord munka alkalmaz­ható, ezt alkalmazzák. Ezt nállunk is vissza kell állítani, de feltétlenül tekintettel kell lenni arra a körül­ményre, hogy akkord munka díja­zása olyan legyen, hogy az ügyet­len munkás is megkereshesse a mai viszonyok között kenyerét és hogy napról-napra többet végez­hessen és kereshessen. Ausztriának is van egy igen erős munkaadó szövetsége a „Vereini­gung der Arbeitgében Oesterreichs“. A gyár iparosok országos szövet­sége „A munkaadók szervezetei“ czimü könyve közli is ezen egye­sülés alapszabályainak 3. és 4. §-át, mely többek között a követ­kezőket tartalmazza: Az egyesület czélja Ausztria munkaadóinak kö­zös érdekeit óvni, ápolni, fejlesz­teni és őket kötelességeik teljesíté­sében, jogaik érvényesitésében tá­mogatni. Gondoskodik a munkaadók jogvédelméről, szervezi a munkás- közvetitést, különös tekintettel van a dolgozni kész munkások jogi védelmére. A szövetség egyik pontja köte­lezi a tagokat, hogy lehetőleg min­denki a nála előforduló általános vagy részleges sztrájk alkalmával TÁRCZA. Krónika. Ideje volna már dalolnom A márcziusi ibolyárul, Mit piros-arczu ifjú lányka Napfényes utczasarkon árul. Ideje volna!... S öli, be könnyű! Mert, bár nem éppen aj a téma, Bizton számit rá minden évben A krónikát zengő poéta. De jaj, ezúttal lám, kijátszott A márczius minket gáládul, Nem látok, bár szemem kinézem, Leányt, ki ibolyákat árul. Helyette dideregve, ázva Ödöng az utczasarki hordár, S egykedvűséggel, mely boszantó, Csak vár, csak vár, minduntalan vár. csak saját üzemeinek munkásaival tárgyaljon és csak tanuk előtt. Az u. n. munkásvezérekkel tárgyalni egyáltalában nem szabad. Ez igen sarkalatos pontja a szer­vezkedésnek. Nálunk a munkás­vezérek okozói a bérharczok leg­többjének. Fölöslegessé kell tenni őket és követelni azon elvet, hogy kizáró­lagosan csak sztrájk vagy munka­zárlat kitörése előtt tényleg mun­kában volt segédekkel szabad és lehet a béketárgyalás fonalát fel­venni. Ezen elv követése felfogja világosítani a munkásság tömegét, hogy az u. n. munkásvezérek csak az ő keserves verejtékükkel szer­zett pénzükből élnek és uraskod­nak. A munkásság önbizalmát is növelni fogja, ha a tárgyalások egyenesen velők folynak és igy közvetlen tudomásuk van minden­ről és a híreket nem másodkézből kapják. Egy dologra kell különösen figye­lemmel lenni a munkaadónak a mostani sztrájkvilágban, nehogy kellemetlenségeknek, zaklatásoknak, sőt erős anyagi károknak legyen kitéve és ez az, hogy minden, ajánlattételnélr.*vftgy szerződésnél feltétlenül alkalmazni kell záradék­képen, hogy sztrájk, bojkott és munkazárlat vis maiort képez. A mai körülmények’ között mun­kát e kikötés nélkül vállalni és Légyottok szürke hirvivöje Mit vársz naphosszat itt a sarkon ? Ne félj, kicsillan még a napfény S fejünkre bíbor súg arat fon. De tartok tőle, sejtem, érzem, Hogy akkor is didergve állunk, Mert a végetlen hosszú télben Lefogyott legszebb — ideálunk. ■S hiába kinál majd a sarkon Ifjú leányka ibolyát már, Nem lesz oly illatos, mint egykor Az édes szabadság-virágszál. Oly márcziusra vár a lelkem, Amely szabadság-ibolyát hoz, Méltón a nagy, a diadalmas Negyvennyolcz szép márcziusálioz! Fenő. különösen határidőre munkát vál­lalni olyan könnyelműség* hogy a vállalkozó igazán megérdemli, hogy az ilyen vállalkozás reá nézve sú­lyos anyagi károkkal járjon. A megrendelő közönség nagyon ha­mar hozzá fog szokni ehhez, majd be fogja látni ezen kikötés feltét­lenül szükséges voltát, a munká­sok pedig, kik nagyon gyakran ezen kikötés hiányában szorult helyzetbe hozták a vállalkozót, ezt most nem tehetik, jogosulatlan erőszakoskodásokat nem fognak alkalmazni, mert a vállalkozó nem lesz kényszerhelyzetben. A munka­adók szervezkedése alkalmával ezen pontnak minden körülmények kö­zött a szerződési szabályokban he­lyet kell foglalni. A mai munkásviszonyok hatha­tós megváltoztatásához, mely az ipar fejlődésére is feltétlenül elő­nyös befolyással lenne, kettő szük­séges. Az egyik a sztrájk-törvény megteremtése, a másik, ■ hogy a munkaadók is szervezkedjenek or­szágosan. A sztrájk-törvény ellen a szak- szervezetek kézzel-lábbal tiltakoz­nak. A sztrájk-törvény megalkotására pedig szükség van. Magyarország ezelőtt földművelő állam volt és mint ilyen is szerepelt a külföld előtt. De az utolsó 15 évben ipara olyan erősen fejlődött, hogy bár a Medve Gáspár. Irta: Géczy István. — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — A kisváros baktere éppen elkiabálta az éjfélt az „Arany bika“-szálloda előtt és hosszú alabárdjára támaszkodva bele­bámult a világosságba, mely a vendéglő nyitott földszinti ablakából ömlött ki. A czigány veszettül húzta odabent a Lili-keringőt, amibe egy pár jókedvű mulató beleorditotta a Casanova vezér­dalát, oda törekedve, hogy a klarinétot és nagybőgőt túlharsogja és hogy a harmónia teljes legyen, a bakter á kö­rösi lány nemkevésbbé ismert dallamát dudolgatta, úgy gondolkozva, hogy ha az urak mulatnak, mért ne mulathas­son ő is a maga módja szerint. Egyszerre egy borízű hang recsegve szólalt meg a háta megett: —I Nagyon jól van, barátom, nagyon jól van! A maga hangja terjedelmes, mély és kifejezésteljes, szóval tökéletes. Maga egy zseni, akiből én kifaragom a világ első basszistáját. Én mondom ezt, Medve Gáspár, az ország első komikusa, aki tudom^ mit

Next

/
Thumbnails
Contents