Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-12-22 / 48. szám
IPAROSOK LAPJA 3 beékelni a kiskereskedő és a gyáros közé, akár egy bankot, akár egy kölcsönös leszámítoló intézetet, de mindenképen olyas valamit, amely lehetővé tegye a nagygyárosnak, hogy a kiskereskedőnek, kisiparosnak hosszabb hitelt nyújtson, ezáltal úgy a nagyiparon valamint a kisiparoson segítve volna az államnak is meg volna a maga haszna, mert a sok pénz nem menne silány árukért külföldre, hanem az országban maradna. Az érmihályfalvai iparkiállitás. Az érmihályfalvai iparkiállitás rendező-bizottsága f. hó í5-én tisztelgett Dr. Glatz Antal főispánnál Nagyváradon, hogy a kiállítás védnöki tisztének elvállalását megköszönje s őt állami támogatás kieszközlésére felkérje. A főispán a küldöttséget a nagyteremben fogadta, hol a küldöttség vezetője a következő beszédet intézte á főispánhoz: Méltóságos Főispán TJr! Az érmihályfalvai ipartestület tagjai között kimondhatatlan lelkesedést keltett Méltóságodnak nagybecsű sorai amelyben kegyes volt tudatni, hogy az ipartestület 20 éves fennállása megünneplése czéljá-ból rendezendő iparkiállitás védnöki tisztét elvállalni kegyes lesz. Hogy az ipartestület ebbeli hálájának és Méltóságod személye iránti tisztelete és szeretetének is kifejezést adjon elküldött bennünket Méltóságodhoz, hogy tolmácsoljuk az össz- iparosság érzelmét az előtt a férfiú előtt, ki ipari Apostolunk példáját követve a haza jólétének előmozdítása iránti törekvést hazafias lelkesedéssel karolta fel, s igen becses személyével a kiállítás erkölcsi sikerét eleve is biztosította. Magyarország összes lakossága áthatva van azon érzéstől, hogy édes hazánk csak úgy lehet nagygyá és erőssé, ha ipara is eléri azt a fokot, amikor bátran megküzdhet a külföld iparával. Éjjpen azért, mert sajnos iparunk ma még csak a kezdetlegesség fokán áll, be akarja bizonyítani ha szűk keretek között is, de legalább a közel lakó közönségnek Érmihályfalva iparos polgársága azt, hogy ha kicsiben is de. Játszik oi» magyar ipari teiínriék, amelyet az édes hazában beV lehet szerezni s nem szükséges azgrt megölő gyilkosunk Ausztriába lenni. Ez a czél buiditott bennünket arra, hogy iparj^áfctást rendezzünk, s minthogy egy férfiút mint Méltóságod, sikerült megnyernünk, annak élére büszkék vagyunk müvünk megkezdésére s reméljük Méltóságod kegyes támogatásával bü^7<_ kék leszünk magá/a a műre is. Megbizottaink nevében szivünk legmelegebb hálájávíí^öndunk h'á-netalán jóságáért Méltóságodnak köszönetét s midőn aAra is kérjük, hogy a haza ipari Apostola Kossuth Fe- rencz ur őnagyméltósága előtt legyen kegyes és tolmácsolja odaadó szeretetünk és határtalan bizalmunkat, arra kérjük Önagyméltóságát, hogy tekintettel az érmihályfalvai ipartestület igen szerény anyagi helyzetére, kiállításunkat erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni kegyeskedjék. Isten éltesse Méltóságodat sokáig! A lelkes éljenzés lecsillapultával Dr. Glatz Antal főispán a következőleg válaszolt : Igen tisztelt TJraim! Legnagyobb megtiszteltetésnek veszem az önök megjelenését s ismételten kijelentem, hogy a kiállítás védnöki tisztségét elvállalom s minden lehetőt elfogok követni arra, hogy az sikerüljön is. Magam is tudom jól, hogy szeretett országunk úgy lehet nagygyá és erő^rf’ , inajdU« - ----/txizűnseg szakit a zzal az elegge el nem ltelhető rossz szokással, hogy szükségletét külföldről szerzi be. Itt Nagyváradon is elkövetek mindent arra nézve, hogy a hazai gyártmányok iránt az érdeklődést felkelteni, örömmel ragadom meg tehát az alkalmat önöket támogatni nemes czéljaik elérésénél, mely a hazai iparpártolás iránti törekvést tűzte feladatául. Szívesen viszem el az önök üd- vözlétét hazánk apai Apostolához s üssenek meggyőződve att hpgy őméltósagaT gélvezés^, .iránti rkérv’ényt kedvézőenrogja elintéző], mej*" én előterjesztem az önök kéréséc. úgy ahogy azt szónokuk előadta. Mellette van Weiszmann Jakab ékszerész- és órás-üzlete. Hogy mily üzleti forgalmat produkál városunkban, bizonyítja az, hogy van neki ezen kívül még egy üzlete a Széchenyi-utczában. Milyen kár azonban, hogy hiányzik neki egy örököse, akire hagyná fáradságos munkája árán szerzett vagyonát. Node ami késik, az nem múlik. Sétám tovább vezetett, megkerülve az örökké sáros aszfaltjáról hires Deáktéri sarkot, megállottám Pucser Károly kirakata előtt. Remek blouzselymek, szövetek, delainok, batiztok, cretonok, sima egyszerű kelmék bámulatos olcsó árak mellett láthatók a kirakatban s a kirakata ablakán keresztül láttam Czi- nóber Sándor paprikapiros orrát is. Pucser kirakatához közel esik Kovács György női és férfi . divatáru üzlete. Egy kereskedő vagy varrónő tudománya kellene ahhoz, hogy leírhassam a kirakatban levő különféle árukat. A czég főnöke azt sem tudja, kit szolgáljon ki vevőjei közül s ha segítő társa nem volna, aligha volna képes üzleti dolgait lebonyolítani, A rósz nyelvek azt beszélik róla, hogy szívesen megházasodna, de nem ér reá feleséget keresni. Legyenek szívesek nyájas olvasóim, ajánljanak neki valakit. Klein József szebbnel-szebb hazai gyártmányokkal dús posztóraktára után •ismét egy üzlet ragadta meg figyelmemet. A sarkon van Politzer Ignácz női divatáru és kézimunka kirakata. Remek karácsonyi tárgyak, karácsonyfadíszek csillogtatják a szép női kézimunkákat. Sajnos, hogy az üzlettulajdonos már este 8 órakor bezárja a boltot, milyen szépen festene pedig a kirakat a holdvilágnál. Erre neki nagy oka van. — Ismét egy sarok. Gyönyörű szép asszony árul. a boltban. Az ura ? Az a Központiban kaláberezik. (Igaz, hogy a feleségének azt mondotta, hogy a lisztüzletbe megy). Pedig az a sok szép női divatczikk, amely a kirakatban látható és a temérdek vásárló közönség, amely a boltot felkeresi, több üzleti hasznot hajt, mint a kaláber. Mennyivel másképen vezeti üzletét Rózner Henrik, a Párisi divatáruház tulajdonosa. Mindig a boltjában ül. A fáma azt mondja róla, a feleségét őrzi. Kitűnő üzletember, de naiv egy ficzkó ez az én Henrik barátom. Mint üzletembert azért dicsérem meg, mert czé- gének Párisi áruház nevet adott, pedig sem az áru, sem ő sohasem volt Pá- risban. Tudja jól azonban, hogy a közönség bomlik a külföldi dolgokért. — Naivnak azért merem állítani, mert azt hiszi, hogy az általa elért * üzleti forgalmat az Iparosok Lapjában közétett hirdetésnek köszönheti. Pedig téved, mert annak köszönheti, hogy szép asz- szony ül a boltban s mindenki kiváncsi megnézni, mily bájosan áll neki a czvikker az orrán. Rózner Henrik szomszédságában van Kepecs Hermann órás- és ékszerészüzlete. Hogy mily drágaság van itt a kirakatban felhalmozva, azt leírni nem lehet. Van itt arany- és ezüstnemü, gyémánt és brilliant ékszer, china-ezüst dísztárgy elég. Estenként grammophon gyönyörködteti a járó-kelőket. A tulajdonos jószivü ember, nincs olyan intézmény, amelyre ne adakozna. Ezután jön egy üres kirakat. A kirakat sokszor hasonlít magához az üzlethez. A Központi kávéházról van szó. Most éppen tele van. Az egyik asztalnál Kalafoni és Némethy kaláberezik, a másiknál dominóznak, kaszinóznak, üzleti dolgokat végeznek. A tulajdonos nem található sehol. Megsúgom, hol van: mézes heteit élvezi. Samu a másik gazda, az elbújt hitelezői elől. Berczike a kassza tündérének udvarol. Zsong- bong a kávéház. A beszélgetők közül kihallatszik Vigh bácsi nevetése, aki bémondta az öreg Fischernek a mattot, így megy ez napról-napra. Ismét egy csillogó kirakat, telve drágaságokkal, telve szebbnél-szebb ékszerrel. Beckmánn Herman neve van a czégtáblán. Legközelebb a lapokban
