Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-12-08 / 46. szám
2 IPAROSOK LAPJA Vegyük eísö sorban az orvosi dijjakat. 1300 nőtlen tag után á 6 K jár . . . 7800 K, 700 nős tag után a 9 K jár . . . 6300 K, összesen: 14100 K. * Vidéki kiutazásért csak 200-at véve irányadóul, jár: 200 X 6 K = . . 1200 K, 1000 klm. a 50 fill. 500 K, mindössze: 15800 K, tehát a tagsági dijjakból az orvosi dijjak levonása után 4624 korona allana a pénztár rendelkezésére kórház, gyógyszer, tisztviselő, táp- dij stb. fizetésére, holott az eddigi zárszámadásokból kitetszöleg az jóval túlhaladja a 25000 koronát. Lássuk a balesetbiztositás kérdését. Baleset biztositásért fizet a munkaadó minden egyes munkásért 3 koronát s ezzel szemben a szövetség kér 5 koronát és a felmerülő orvosi költségeket. Hol van a gyógyszer, a tápdij s a kezeléssel járó kiadás ? Ehhez nem kell kommentár, ebből láthatja mindenki a pénztár feje felett lebegő örvényt a „de- ficzit“ alakjában, s láthatja azt, hogy a járulékok felemelése nélkül a pénztár kötelezettségének megfelelni képes nem lesz. Ha már most felemelik a tagsági dijjat, annak felét a munkaadónak, felét a munkásnak kell fizetnie, s igy azt hisszük, méltó az az elkeseredés, amely az iparos osztályt és a munkásokat a szövetség iránt eltoltötte. Elismerjük, hogy a pénztár által eddig az orvosoknak fizetett dijjak a nyújtott ellenszolgálmá- nyokért elenyésző csekélységek voltak, hisz a két orvos fizetése 2000 koronát ^ett ki, amely ösz- szeg egy rendelő szoba fentartá- sára is kevés volt, de azért ez az összeg is jó volt mellékes jövedelem gyanánt, s ha csekély is volt, volt reá versenyző elég. A jelenleg követelt összeg azonban 10-szerese az eddig fizetett dijjaknak, amely már meghaladja azt az összeget is, amelyet a pénztár megrázkódtatás nélkül elviselni képes volna. Nem tudjuk, elképzelni sem vagyunk képesek, mi okozta ezt a mostani óriási különbséget?! Felhozhatnak ugyan az orvosok sokféle argumentumot: a népesség szaporodását, járványt, drágaságot, de mindezek az argumentumok maguk magukat czáfolják meg azzal: ha a népség szaporodik s járvány dúl, akkor több a nem betegsegélyzö pénztárhoz tartozó pácziens is. Felhozhatják azt is, hogy nem szorul minden tag orvosi kezelésre s csak azok után fizetendő a kezelési költség. Éppen esetleges járvány esetében megdől ezen állítás helyessége. Felhozhatják azt is, hogy kevés az orvos. Dehogy is! Van orvos elég, sőt sok is, de csak város helyen, mert városban több a népesség, több a beteg s minden orvos — mint egyáltalán mindenki — azon törekszik, hogy jövedelmét fokozza és magának biztos megélhetést szerezzen. Az orvosok országos mozgalmukkal (természetesen a városi orvosok kezdeményezték) a városokra mintegy reá nehezedni akarnak s ez ellen a munkásbiztositó pénztárak tehetetlenül állanak s nem lesz egyéb hátra mint elfogadni a diktált felételeket, mert ellenesetben az orvosok sztrájkolnak. Pedig milyen bonyodalom s zavarokat idézne elő a helyes értelemben vett szabad orvosválasztás! A tagok igénybe fogják venni a város összes orvosait, mert ehhez nekik jogaik lesznek. Lesz olyan orvos, akinek az 1800 helybeli tag közül 1500 pácziense lesz, a többi pedig megoszlik a TÁRCZA. Szavalás helyett. A nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ felolvasóestélyén előadta: Kovács Klárika k. a. Mélyen tisztelt közönség! A nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ felolvasó-estélyének rendező-bizottsága felkért engemet arra, hogy a mai napon egy szavalatot avagy verset adjak elő. Szívesen eleget tettem volna a rendező bizottság felkérésének, ha nem fordultak volna elő azok a gátló körülmények, amelyek meghalgatására pár perezre szives türelmöket igénybe kell vennem. A dolog úgy áll... Istenem nem is tudom, hogy kezdjem... a programúiban az volt: „Szavalás, Kovács Klárikától“ ... no jól van, én bár programmon vagyok s itt állok önök előtt, jaj de miként állok itt. Gondoljanak egy hadsereget, melynek nincs puskapora, gondoljanak egy molnárt, kinek nincs őrölni valója, képzeljenek egy tűzoltó csapatot, melynek az égésnél nincs vize és képzeljenek egy nőt a közönség előtt, akinek nincs szavalmánya ... mondom, képzeljenek egy (nőt a) fellépőt zavarában és nézzenek meg engem, én egy ily szerencsétlen vagyok, most kisült, hogy üres kezekkel állok itt s nincs semmi szavalni valóm — éppen semmim sincs. Én ugyan Írhattam volna a rendezőségnek, de akkor persze azt mondották volna : „Ó ez csak üres kifogás, nem akar szavalni“, a rendezőség vállat vonított volna rám és Kubinyi Bérezi kijelentené: „Kovács k. a. őnagysága rögtöni betegsége folytán fájdalmunkra az 5-ik számú szavalás elmarad“. No erre általános zúgolódás a hallgatóság között, egy élezés dandy rögtön kész lett volna: „a Klárika csak azt akarta, hogy róla is beszéljünk“. Egy öreg ur mosolyogva dicsekednék: „He, he, he, én két üveg badacsonyit nyertem, — fogadtam, hogy a kisasszony nem jön el“. Egy dengelegi idegen okoskodnék: „Próbájjon ijen tréfákat a mi művészestélyünkön a kisasszony, tudom, hogy“.. Simkó az újságíró fenyegetőznék: „a holnapi számban majd lekritizáljuk kis Klárikát és éreztetjük vele a sajtó hatalmát.“ Mindezeknek én nem akartam magamat kitenni, tehát azt határoztam, Isten nevében elmégysz, elmeséled a mélyen tisztelt közönségnek amint van a dolog, s ők is bizonyára elhiszik neked ... ugyebár elhiszik ? Valóban én ma délután eleget ri- mánkodtam a rendezőségnek: „Semmim sincs szavalásra!“ Azt mondották többen, hogy a közönségnél nagy becsülésben vagyok és valami régit is hozhatok. — Valami régit? azt hiszik, hogy ennek nem lenne következménye ? Ó igen, — ha én valami elcsépelt szaKarácsonyi és újévi ajándékok legolcsóbb beszerzési forrása Káldor Mór ékszerész-ttzlete Nagykárolyban, Deák't('r29-
