Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-02-10 / 4. szám

4

IPAROSOK LAPJA

Elnök szavait követőleg Drágus István emelkedett szólásra, pártolja úgymond a szövetség elnöke felszólalását példákat hoz fel arra, hogy az ipar- testület vezetősége mennyire közömbös minden iparosokat érdeklő mozgalom iránt, sőt a jelenlegi elnök nyílt ülésben kijelentette azt, hogy ellensége a szövetkezet és szövetségnek, ily körülmények között az iparosok érdekében szükségesnek tartja, hogy a bizottság azonnal lépjen aktióba.

Luczay János szerint temetni kell, temetni a halottat, amely nem tudván életképes lenni, önmagától kimúlt. — Ilyennek képzeli ő az ipartestület jelenlegi vezetőségét. Szívesen hoz áldozatot koszorúra, csak már látná a koporsót, amelyben utolsó útjára kisérik. Pártolja, előtte felszóllalók indítványát s ajánlja elfogadásra.

A választmány a legnagyobb megdöbbenés és elkeseredéssel veszi tudomásul az ipartestület elnökének úgy a szövetség, mint a szövetkezet ellen tanusitott viselkedését, mert az ipartestületi alapszabályok 12. §-a világosan mondja azt, hogy az ipartestületi elnök kötelessége a szövetkezetek és szövetség támogatása, bizva azonban abban, hogy Nagykároly város iparos polgársága belátván azt, hogy az ipartestület élére egy oly egyént kell állítani, aki úgy tudás, mint az iparosok érdekeinek megvédése czéljából nem önkényesen, de minden tekintetben velük egyöntetűen fog eljárni, midőn az ipar- testületi elnök eddigi tevékenységét elitéli s eljárása felett megbotránkozásának ad kifejezést, hozzájárul Luczay János temetési indítványához s határozatilag kimondja, hogy az ipari kiállítás keresztülvitelénél az ipartestület jelenlegi elnökét teljesen mellőzi s a január 15-iki ülésen kiküldött bizottságot annak rendezésére teljes hatáskörrel ruházza fel, kijelenti azonban, hogy ha az ipartestületi elnök személyében változás áll be előbbi határozata lép érvénybe.

Jelenti elnök, hogy a nagykárolyi Kossuth-asztaltársaság megküldötte az általa rendezett tánczvigalom tiszta jövedelmének felét 87 K 60 fillért, mely összeget pénztárnokkal együtt átvette és a helybeli ipari hitelszövetkezet pénztárába betéti könyvre gyümölcsözés végett elhelyezte.

A választmány a Kossuth-asztaltársaság elnökének és minden egyes tagjának hálás köszönetét nyilvánítja és erről az elnökséget jegyzőkönyvi kivo- vaton értesíteni rendeli.

Drágus István választmányi tag bemutatja a bádogos és szerelő mesterek szövetkezete számára kiadott szervezési szabályzatot s kéri, hogy a szövetség

lépjen közbe a helyi mesterek között hasonló szabályzat alakítása iránt.

A választmány utasítja elnököt, hogy a helybeli bádógös és szerelő mestereket gyűlésre hívja össze s velük a szabályzatot alkossa meg.

Elnök előterjeszti, hogy a szövetség titkárja üzleti elfoglaltsága miatt megbízatását nem teljesítheti, miért is kéri helyettes kiküldését.

A választmány titkár helyetteséül Kabelik Gyula vál. tagot küldi ki.

Több tárgy nem lévén, elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Meszesy Ferencz és Schwarcz Lajos vál. tagokat felkérvén az ülést hezárja.

Kmf.

Kabelik Gyula, Némethy Sándor,

h. titkár. ' X y elnök.

Hitelesítik:

Meszesy Ferencz, Schwarcz Lajos,

választmányi tagok.

Kerékgyártó-iparosaink

panasza.

Tekintettel az élelmi-szerek, úgy az anyag, mint a munkaerő-szükségletek árának emelkedésére, kénytelenek voltak kerékgyártó polgártársaink munkaáraikat arányosan felemelni. Hogy pedig ezen a jog- czimen visszaéled ne történjék, illetve a közönség egyes mesterek által meg ne taksáltassék, egy közösen megállapított munkaársza- bályzatban állapodtak meg.

Az egyezséget kerékgyártó polgártársaink mindenike elfogadta, egyedül egv tett e részben kivételt, megtagadván a hozzájárulást ahhoz, ami — a mostani megélhetési viszonyokhoz képest — nagyon is méltányos követelést képez.

A mai napon kerékgyártó polgártársaink köréből panaszt vettünk az iránt, hogy az egyezség elfogadását megtagadó iparostársuk az üzleti versenynek oly módját választotta, amelyet nem tartunk méltónak egy magát magyar iparosnak nevező polgártársunkhoz, nem pedig azért, mert az életben is azt az elvet valljuk, hogy a többség akarata előtt meg kell egyeseknek hajolnia s az egyesülésben lévén az erő, a kiválás csak káros hatással lehet egyesekre, mig a többség sokat alkothat.

A panasz tárgya az, hogy az illető polgártársunk — akit azért nem nevezünk meg, mert bízunk abban, hogy be fogja látni tévedését, hozzá fog járulni iparos szakbeli társai jól felfogott anyagi

érdeke megvédése czéljából kifejtett mozgalomhoz, — bejárja a Város fogatot tartó gazdáit s a megállapított egységáraknál jóval alacsonyabb árak mellett vállal munkát s igy véli üzletét felvirágoztatni s iparostársait megrendelőitől megfosztani, akiket kötvén a becsületszó, nem vehetik fel a versenyt ellene.

Igen elszomoritólag hat reánk ez az eset, hogy akkor, amidőn iparosaink tömörülnek, amikor szövetségre lépnek, hogy a bérhar- czoknak az utóbbi időben a legnagyobb mérvben való elfajulása s a tisztességes harczmodortól való eltérése okából védekezzenek, akkor, amidőn gyűlölködés mételyezimeg az érzést, düh és boszuvágy ho- mályositja el az Ítéletet; ismerve a bérharczok által okozott nagy károkat s a munkás-szervezetek és vezetőik terrorja és hatalmi túlkapásai kétségbeejtik a munkaadót és vészkiáltásukra, segély kiáltásukra akad egy ember, aki mindezeket elfeledve, nem látva a feje felett lebegő fellegekel, kész megbontani egy az úgy saját, mint iparostársai anyagi jóllétét czélzp mozgalmat, s rút önzés czéljából ki akar válni azok köréből, alak eddig szeretettel párosult tisztelettel becsülték benne a szorgalmas, iparkodó társat.

Itt a lap-hasábon az egész nagy- közönség előtt, a-szeretet melegét sugárzó szavakkal kérjük őt, térjen magába, ne várja azt, hogy saját szakbeli társai eddigi szeretete helyett megvetése és gyűlölete kisérje életén keresztül.

Ne csábítsa a nyerendő haszonvágy, ne csábítsa az, hogy talán a kiválás által anyagi helyzete javulását mozdítja elő, ebben nagyon téved, mert eljöhet az az idő, amikor szüksége lenne társa segítő karjaira, de akkor azok megvetéssel fognak elfordulni tőle, mig igy jóban-roszban egyaránt szívesen osztoznak vele.

Végül még meg kell jegyeznünk, hogy lehetetlennek tartjuk azt, hogy az a munka, amelyet ő olcsó perczent mellett kínál, jó és tartós is legyen, mert félünk, hogy ily esetben nagyon is valóra vál az a magyar közmondás, hogy: „Olcsó húsnak higaleve“. Mert ismerjük az utóbbi években a munkabér és anyag árának emelkedéséből eredő többletkiadásukat s tudjuk jól, hogy