Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-08-11 / 30. szám

IPAROSOK LAPJA

3

feldolgozásával foglalkozó üzemek, telepek és munkák;

2. hajóépítő-, ács- és fűrésztelepek ;

3. az összes gyárak, még ha azok az ipartörvényben megnevezett foglalkozások mellékiparágaiként űzetnek és azokban leginkább a saját nyers termények dolgoztatnak is fel, úgyszintén az összes ipari műhelyek, amennyiben azokban állandóan legalább húsz alkalmazott van foglalkoztatva;

4. az összes építőipari üzemek és munkák, úgyszintén a nem iparszerü- leg, hanem házilag végzett építkezések, — a nem iparszerüleg végzett és építési engedélyhez nem kötött javítási munkák és egyszerű szerkezetű földszintes építkezések kivételével;

5? ut-,-hid-, vasút-, alagút-, viz-, gát-, csatorna-, kikötő-, erdősítési, vízvezeték-, gáz-, villamvilágitó és erőátviteli vezeték-építkezések;

6. vízvezetéki, gáz-, villamvilágitó- és villámháritó-szerelő munkák ;

7. ut-, ház-, csatorna- és ablaktisztító munkák;

8. kéményseprő-, kutcsináló- és kőfaragó iparüzemek, kő- és gipszszobrászat ;

9. ablak-, kirakat- és szellőztető készülék-szerelő, asztalos, bádogos, cse- repező, házfedő, kovács, lakatos, mázoló, szobafestő, tapétázó és üveges ipari üzemek;

10. gyulékon, az egészségre ártalmas vagy mérges, úgyszintén robbanó anyagok és robbantó tárgyak előállítási és feldolgozási munkálatai; ,

11. hivatásos tűzoltóság;

12. vegyészeti, physikai és gyógyszertári laboratóriumok;

13. vágóhidak, mészáros- és hentesüzemek és jégmüvek;

14. malátát, olajat, lakkokat, festékeket és kenczét előállító ipartelepek;

15. az összes vasúti üzemek, tekintet nélkül a hajtóerőre, ezek építkezései, fentartási munkái, mühelyi üzemei, úgyszintén a vasúti pályaudvarokon folytatott összes ipari üzemek (vendéglők, árusító üzletek, stb.):

16. hajózási üzemek, ideértve a hajokon berendezett vendéglő üzleteket, mindennemű hajórákodási és hajóépitési üzemek és munkák;

17. kotró-, rév-, komp- és tutajozó vállalatok;

18. fuvarozó, szállítmányozó és raktárvállalatok, valamint a kereskedelmi pinczészet;

19. gépkocsik (automobilok) kezelése ;

20. a posta-, távirda- és távbeszélőüzemek és ezek építkezései, valamint fentartási munkái;

21. iparszerü fa- és szénraktárak, iparszerü fatermelés ;

22. a vizrendezö és- vizhasználati társulatok szivattyútelepei;

23. betegápoló intézetek:

24. nyilvános tanitézetek műhelyei;

25. javítóintézetekben elhelyezettekkel és letartóztatási intézetekben letartóztatottakkal dolgozó vállalatok; végül:

26. mindazok az üzemek, tekintet nélkül az. alkalmazott munkások számára, amelyek elemi erő által hajtott gépeket, vagy hatósági engedélyhez kötött gőzkazánt használnak.

Kérelem!

Felkérjük előfizetőinket hátralékos előfizetési dijaik szives beküldésére.

Válasz

Sugár Ödön magántisztviselőnek a „Nagykárolyában megjelent közleményére.

Legelső sorban is azt kérdezem Öntől tisztelt Sugár ur, kezei között van-e Önnek megbízottja meghatalmazása arra nézve, hogy az ő nevében nyilatkozzon ? Jóvá van-e hagyva gyámhatósági jóváhagyással, mert utánna nézve a dolognak sem a vármegyei, sem a városi árvaszéknél Ön mint kiskorú részére adott meghatalmazás bemutatva nem lett, sem pedig a lap szerkesztőjénél az erre vonatkozó meghatalmazást be nem mutatta.

De ettől eltekintek válaszolok Önnek, de csak azért, mert nyilatkozatában a kiskorúak sajátságát eláruló abbeli gondolatmenetének ad kifejezést, hogy egy külföldről bevándorolt, állítólag magyar nemesi jogokkal biró egyén által felállítani szándékolt ipartelep létesítése városunkra nézve csak előnyöket biztosit.

Mielőtt azonban ezekre nézve áttérnék, foglalkoznom kell Brusz- kai ur személyével is.

Bruszkai az Ön állítása szerint magyar ember és -magyar nemes.

Ezen állítása merő absurdum. Bruszkai urat mindaddig mig magyar nemesi származását okiratoktermettek homályos csárdákban, zúgó nádasokban, megye börtönében, bitófa tövében. A finánczot meg . . . Istenem, hát a finánczot ma sem szereti senki, hát ő hogy szerette volna, mikor kétszáz hold dohányát tépették halomba, mert elfelejtett engedélyt kérni rá a nagyságos Prkovcsák megyefőnök, akarom mondani, beczirker úrtól. Az Írókat pedig azért nézte le, mert magyar embernek már bevett szokása, hogy csak a kardot tartja férfikézbe valónak.

Egyszóval a nemzetes ur, ha ezt az én irkafirkámat. meglátná, alighanem jobban megeresztené a kacskaringós káromkodások végtelen áradatának zsilipjét, mint tette azon a langymeleg tavaszutói napon, mikor a vén udvarház ambitusán sziesztáivá véletlenül a kertbe tévedt tekintete. Pedig amit ott látott, ahhoz hasonló dolgot százat is láthatott már, ha nem is éppen ilyen kiadásban. A kertben semmi egyéb nem történt, minthogy a kis Gábor urfi a béresgyerekekkel zsiványozsdit játszott. Természetesen ő volt a zsivány, a kis tömzsi Szömök Matyi •— akiből, mire a bajsza kinőtt, már pompás lókötő fejlődött, — volt a zsandár. A többi meg ki zsandár, ki betyár, amint azt Gábor urfi jónak látta elrendezni. Eddig

még nem lett volna baj, sőt talán az sem állította volna meg a napot rendes utján, hogy Gábor urfit, a haramiakapitányt elnyomták a zsandárok, hanem az már mégis égrekiáltó vakmerőség, hogy Szömök Matyi a zsandárhadnagy a vén szilfa alá tett deresre húzatta a zsivány vezért s breviter megcsapatta. Eleinte a pálczás csak simogatta az urfi betyárt, hanem aztán belemelegedett s hatodiknak olyat tálált a Gábor gömbölyűbb felére hajítani, hogy dicsőség ide, dicsőség oda — elrítta magát. Az urfi jajongására riadt fel a nemzetes ur s a kezeügyébe eső agarász- ostort felkapva lódult a kertbe.

— Az irgalmát, a deresen puhult paraszt apádnak! — riadt a gyerekekre — hát mit csináltok itt, he? Gyurka! Pali! — kiáltott a kocsisokra, kik a pázsitot kaszálták a tisztásokon — fogjátok meg ezt a kölyköt és rámutatott a zsandárhadnagyra, aki ugyancsak iparkodott kifelé az udvarból. Hanem bizony elcsípték szegényt és minden rugkapá- lása daczára a nemzetes ur elé czi- pelték.

— Kölyök! — förmedt rá a nemzetes ur egészen kikelve magából — tüdődre, hogy mit tettél? Nemes embert csapattál meg, amit még nem tett

meg senki, mióta világ a világ . . . Tudod-e, hogy mi jár ki azért?

— Nem tudom én, majd megmondja a nemzetes ur, ha akarja — vágta vissza Matyi, akiben már akkor megült a dacz, ami később futóbetyár korában olyan keservessé tette a komiszáriusok dolgát, ha ötét kellett vallatni.

— Hát meg is mondom, — szólt a gyerek daczosságától meglepődve a nemzetes ur — ahányat te vágattál a fiamra, annyit vág rád a hajdú, meg még hatot emlékeztetőnek. Mess csak le egy suhogót Pali! . . .

Nem kellett soká keresni alkalmatosság után, volt elég mogyoróbokor a kertben, kellett az akkor nagyon: a gyümölcse az uraknak, a fája meg a jobbágynak. Mikor Pali a hajlós vesszőt suhogtatva visszajött, a Matyi gyereken erőt vett az ijedtség, — azóta sem ijedt meg, pedig jó hatvanas volt, mikor felkötötték — elöntötte a szemét a köny s remegve nézte a nepnzetes ur haragtól kipirult arczát.

— Gábor, — szólt fiához az öreg ur, aki még jobban szepegett Matyinál is — fogd azt a vesszőt. Te meg feküdj le.

Matyi nem igen sietett, hát az egyik kocsis szépen végig nyujtóztatta a de-