Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-08-04 / 29. szám
IPAROSOK LAPJA 8 bői s ott feledett kalapjaikat egyik csendőr hozza ki utánuk az ut- czára, látom az egyik csendőr szeméből az atillára hulló könycsep- peket, amelyet nehéz hivatása betöltése feletti elkeseredés sajtolt ki szeméből, látom a gőgjében mosolygó alakot és czinkostársáét, midőn int a csendőröknek, hogy vezessék már ki a vármegye házából a daloló hazafias tisztviselőket, látom azt, amidőn városunk országgyűlési képviselője a vármegyei bizottsági tagok élén — az elzárt vármegyeház ajtaját lakatossal kinyittatva — bevonul éljenzések között a vármegye székházába, hol a folyosón csendőrszuronyok fogadják s szuronytszegezve akadályozzák meg a közgyűlési terembe való behatolást, egyre homályosodó szemeim előtt látom a darabontok kész szolgájaként városunk rendőrkapitányát, a szatmári börtönt, azután nem látok semmit, mert szememet önkénytelen elfutotta a könyü, a visszaemlékezés könyüje. Ki tette ezeket a gazságokat? ki volt az az ember, aki az édes haza ellen ily gálád árulást volt képes elkövetni ? Ki tette azt, hogy vármegyénk székházából kikergette azokat a férfiakat, kiknek a „magyar haza“ hallatára sebesebben dobog szivük s akik készek voltak mindent áldozatul dobni az alkotmány megvédéséért. Ki záratta el a polgárság véres verejtékes fillérjeiből épitett vármegyeházát annak bizottsági tagjai elől? ki volt az, aki összegyűjtötte a vármegyénél a hazaárulók piszkos hadát? Ezeket a gazemberségeket egy ember követte el : Majos Károly Szatmárvármegye volt darabont alispánja. Letörlöm a könyüt. A fájdalmas visszaamlékezéseket elhomályositja egy uj látomány, amidőn azokat a férfiakat, akiket szuronyok között űztek ki. a vármegye székházából, a polgárság örömkönyei között helyezték vissza hivatalukba, amidőn eljött ideje annak, hogy elvegye szenvedésének és önfeláldozásának jutalmát a nemzeti martyr, de elvegye méltó jutalmát a bűnös, a gazember, a hazaáruló, a darabont. Megkezdődött a tisztogatás munkája. A ki bűnösnek találtatott, az kimélet nélkül elmozdittatott állásából. Aki kitüntetésre méltónak találtatott, az megnyerte nem jutalmát — mert ez a kifejezés megalázó volna ő rájuk nézve — hanem a vármegye férfiai elismerését s a kormány képviselője egész nyugodtan jelenthette: „Szatmár- megyében minden csendes.“ Másfél évig tartott a pihenés! Akiknek még élénk emlékezetében van a nemzeti küzdelem minden mozzanata, tudják jól, hogy Szatmár vármegye az alkotmány küzdelmében kifejtett tevékenységéért nem kért, de nem is várt jutalmat soha. Alig egy hete megkapta lángoló hazaszeretete jutalmát! Rövid hir alakjában jelent meg a Hivatalos Közlöny laphasábjain, hogy Majos Károly, a belügyminiszter által elcsapott anyakönyvi felügyelő pénzügyi tanácsossá neveztetett ki. Hogy pirult el az arcza minden férfiúnak Szatmár vármegyében, hogy szorultak- ökölbe a kezek eme arczulcsapásra, hogy* vetettek kérdő tekintetet az ég felé eme az ajakra önkénytelen jött kérdéssel: „Van-e Isten az égben, aki ily igaztalan- ságot eltűrni képes“ a vármegye vezetőférfiai. Azt az embert, aki bűnei révén rég megérdemelte az akasztófát; azt az embert, akit elkövetett bűnei vezeklésére kevés volna a spanyol inkviziczió összes kinjaiban részesíteni; azt az embert, aki fekélye a társadalomnak: Magyar- ország egyik magasrangu férfija tisztességes állásba helyezte. Az az ember, akinek bűzös leheli ete megmételyezi a hivatalos helyiséget, az az ember, akivel egy szobában nem képes maradni egyetlen tisztviselőtársa sem, mert fél attól, hogy reá ragad abból a szenynyből, amelylyel egész életére be van kenve lemoshatatlanul, le- törülhetetlenül: magyar királyi állami tisztviselő lett ?! Ez az arczulcsapás elégtételt követel. Fényes elégtételt, amely méltó legyen ahhoz a vármegyéhez, amely évszázados múlttal dicsekszik arról, hogy tanujelét adta lángoló hazaszeretetének ! Nekünk kerülni kell a politikát, nem szabad kutatni, keresni az okokat, amelyek a kormány elnökét a kinevezésre késztették, de jogunk van mindenkor és mindenütt hangoztatni azt, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy azok, akik ellenségei voltak az igaz ügynek, akik nem átallották felajánlani szolgálatukat a haza ellenségeinek: elvegyék méltó jutalmukat. * * * Szatmár vármegye Iparos, Kereskedő és Kisgazda osztályai Emlékeztek-e arra az időre, a mikor Szatmár vármegyében tilos volt kiejteni a Kossuth nevet ? Kevés van azok között életben, aki átélte a zsarnoki önkényuralom összes keserveit, de száll apáról- gyermekre s ma is a dicső 48 összes emléke. Ezelőtt másfél évvel megújultak a haza szenvedései! Emlékezzetek! Nem-e ti voltatok akkor is azok, akikre legjobban számíthattak az ellentállást vezető férfiak nehéz küzdelmeikben ? Igen, ti voltatok azok, mert titeket nem lehet megvesztegetni, ti nem áruljátok pénzért a hazaszeretetei, nektek csak egy gondolatotok van: „a haza boldogulása“. Ti hozzátok szólok akkor, amidőn azt kérdezem tőletek: képesek vagytok-e eltűrni az ért arczulcsapást ? Vagy azt várjátok, hogy ha idegenbe kerültök, újjal mutasson reátok minden ember, hogy ti velem együtt Szatmármegye szülöttei vagytok? Én nem hiszem, ismerlek benneteket, tudom milyen szív dobog kebletekben, tudom, mily erős támasza á magyar alkotmánynak az iparos, a kereskedő és kisgazda-osztály. Arczul csaptak bennünket igaz, de adjuk vissza annak, aki adtaf úgy, hogy visszhangozzon tőle nagy Magyarország összes bérczei! Simkó Aladár. HprPiimpntPQ 1 u^luuUluu, legszebb magyar, száraz Will kilónként S koronáért kapható MÓZES SOMA ' . s fűszer- es csemegekereskedeseben NAGYKÁROLYBAN Szécbenyl-utcza 42.
