Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-07-21 / 27. szám

4 tókkal fedezendök. De hát a meg­szorult kereskedő szárazra vergő­dött, .ö legalább azt hiszi, de lassankint reá jön, hogy a szoczius által liferált áruk rosszak, minél­fogva a forgalom egyre apad. A csendes társ által tovább forgatott váltók azonban esedékessé válnak, fizetni kellene, de pénz nincs és egyszerre a csendes társ is cser­ben hagyja a jó embert, azaz az áruküldést beszünteti. Elkövetke­zik tehát a fizetésképtelenség, mi­dőn a csendestárs lép fel közve­títőül, aki 5 — 30°/0-ra kiegyezik a hitelezőkkel, a kedves szocziust pedig egyszerűen kidobja az üz­letből. Azt hisszük a nyájas olva­sónak nem kell magyarázni, hogy milyen lukrativ üzletet csinált a csendes társ, melynek hasznából természetesen illő részt kapott a hiéna is. A feleség szerző hiénák száma azon­ban mindezeknél nagyobb. Ter­mészetes, hogy ezek is a megszo­rult nőtlen kereskedőket veszik körül, ajánlgatva a gazdag partit. A szorult kereskedőnek eszébe jut ugyan, hogy a házasság intézménye talán mégsem arra való, hogy az ember a hitelező kedvéért nősüljön meg, de hosszas gondolkodásra nincs idő. Igénybe veszi tehát a hiéna szolgálatkészségét, aki ügye­sen jár el a dologban és már IPAROSOK LAPJA néhány nap múlva rendelkezésre áll a bájos menyasszony, aki X összeget hoz a házhoz. A lakoda­lom végbe megy, a kereskedő ki­elégíti hitelezőit és ekkor látja, hogy asszonya van a háznál, de nincs pénz az üzletben. Megint élűiről kell tehát a dolgot kezdeni, azaz igénybe kell venni az áru­hitelt mindaddig, mig egy szép napon újból megjelenik a fizetés- képtelenség réme. De már ezen a korábbi módozat igénybevételével nem lehet segíteni, a hiéna is el­tűnt, minden eltűnt, csak az asz- szony, meg a gond maradt meg. A kereskedelem helyzete mind­inkább megnehezül a külömbözö czimen alakuló fogyasztási szövet­kezetek és gazdasági egyesületek egyenlőtlen versenye folytán is. Az állami és társadalmi protek- cziót a legkiterjedtebb mértékben élvező fogyasztási szövetkezetek létjogosultságát nem akarjuk két­ségbe vonni, megütközéssel szem­léljük azonban, hogy a hatóságok a szövetkezetek és a hivatásos kereskedelem apró tagjainak küz­delmében az erősebb fél pártját fogják és nem akarnak tudomást venni azokról a sokszor nyilt tör­vénysértésekről, amelyeket ezek' a kereskedelem ellenes irányzat j egyé­ben született, gyakorlatban azon­ban nyerészkedésre alapitott társa­milyen halálra sebzett és hogy én gyó­gyulását sem ígérhetem meg. — De tudom, hogy meg fog gyó­gyulni Natália — mondta ő — szerel­mem, gyengédségem, jóságom meg fogja gyógyítani. Majd meglátja édes, milyen jó leszek, — Ígérgette, mint egy gyermek és csókolgatta a kezemet. — Szeretned kell engem Naczám! mert ilyen imádásig terjedő nagy sze­relem, mint az enyém, viszonzás nélkül nem maradhat — mondta máskor — és igaza lett. Szeretem az uramat! ha nem is az­zal a meggondolatlan vad szenvedél­lyel, de becsületes, igaz szerelemmel, ami betölti egész szivemet, lelkemet és nem hagy benn más vágyat, minthogy drága szive enyém maradjon és neki én tessem minden asszonyok között a legjobban. Ugy-e hát, nem sírja a há­zasság a szerelemnek, hanem bölcsője ? — Ah, az a csúnya, hamis ember! mennyire gyűlölöm azt a németet! Ilyen nőt megcsalni, mint te vagy, Na­czám ! Nem volt annak szive. — Én nem haragszom rá, mert neki köszönhetem Kálmánomat — és ezt.. ezt az édeset! Gyönyörűt: Kincsemet! és egy göndör fürtü angyal arczu •kis babát ragadott karjai közé, aki éppen akkor tipegett be a nehéz, plüsch függönyök között. — Anna! a fiuczta fázit, ész a dada nem ad neti juhát — szepegett a baba anyja csókjainak zápora alatt. — Mi az? Miféle kis fiúról beszél Bibike? — kérdezte a fiatal asszony a mosolygó dadától, aki nyomon kö­vette Bibikét. — Ó kérem méltóságodat, senki! Ä kis Bibimmel lenn sétáltam a parkban, még nem esett az eső és mikor meg­látta az Ámor-szobrocskát a szökő-kut mellett, sírni kezdett, hogy öltöztessük fel a kis fiúcskát, mert hideg van és igy ruha nélkül megfázik, megbetegszik. — Óh, te egyetlen, édes szivem te! Ne busulj, kap a fiúcska ruhát, csinál­tatunk neki szűrt. — Keszczüt is? — Igen azt is — kesztyűt is. — Pipőt isz? azt is üde? — Mindent! mindent aranyos édes kis fiam! Látod Magda, itt az apja szive. Óh, hogy szeretem, imádom őket! — Az Isten áldjon meg érte, édes Naczám, hogy megmentetted hitemet. Nincs igaza annak a csúnya közmon­dásnak, hiszen a ti házas-éltetek egy darab a menyországból. ; ságok önös czéljuk elérésére napról- napra elkövetnek. Még inkább el kell ítélnünk a különféle gaz­dasági társulatoknak és szövetke­zeteknek „közös megrendelések“ czégére alatt fitogtatott álhumaniz­musát, amelynek védököpenyege alatt az adózási nyilvántartásokon kívül állva, háztartási és gazdasági tömegczikkekkel rendszeres keres­kedést űznek. „ Kereskedelmi törvények reviziőja! Mikor jön el a te országod ?!“ HÍREK. — Személyi hir. Gróf Károlyi István, városunk országgyűlési képviselője, f. hó 16-án városunkba érkezett. A gróf ál­lapotában lényeges változás nem ál­lott elő. — Kitüntetés. Őfelsége Gróf Károlyi Istvánnét a közjótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül az első.osztályu Erzsébet-renddel tüntette ki. — Halálozás. Ismét kevesebben van­nak egygyel azok, akik egész életükön keresztül a puritán becsületességben éltek s a jótékonyságban lelték fel bol­dogságukat. Folyó hó 18-ikán délelőtt 10 órakor meghalt Gsengeri Benjámin, az árvák és elhagyatottak atyja. Vallás­felekezet nélkül segélyezte ő a szegé­nyeket, nem volt kéregető, aki üres kézzel távozott volna el házától. Vegye el jótékonyságáért a túlvilágon jutalmát, legyen neki könnyű a föld, amely a drága hamvakat takarja. Temetése f. hó 19-én folyt le óriási részvét mellett. — Iparkiállitásunk rendező-bizottsága f. hó 16-án gyűlést tartott, melyben elhatározta, hogy a biráló-bizottság ha­tározatát végrehajtandó a kitüntetést nyert iparosok részére takarékossági szempontból egyforma érmet készíttet csak az oklevelek lesznek különféle szegélyekkel ellátva. Az érmek egyik oldalán Magyarország czimere védan- gyalaival, a másik oldalán a kiállító iparos neve, foglalkozása lesz bevésve eme szavakkal: „ízléses jó munka és versenyképességért 1907. juli 7.“ Egyes utalványozások teljesítése után kimon­dotta a gyűlés, hogy hálájának kifeje­zést adandó a kiállított Rákóczi-korbeli székek egyikét megveszi s azt Dr. Fa- lussy Árpád a kiállítás védnökének fel­ajánlja s abba eme szavakat véseti: „Emlékül a nagykárolyi iparkiállitás védnökének 1907. juli 7.“ — A Kossuth-asztaltársaság táncz- vigalma. Lapunk legutóbbi számában hirt adtunk arról, hogy a Kossuth- asztaltársaság augusztus hó 4-ére tom­bolával egybekötött tánczvigalmat ren­dez. Időközben a dalárda igazgatósága megkereste a rendező-bizottság elnökét, hogy a mulatságot halassza el, mert ezen napra a dalárda szándékozik dal- estélyt tartani az Egerben tartandó

Next

/
Thumbnails
Contents