Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-21 / 27. szám
2 közülök, akik czéljaik elérésénél nem tekintik az eszközt, csak hogy ismét eljuthassanak arra a polczra, ahol rövid ideig, de feltartózhatat- lanul működtek a haza megrontására. Ma ismét férgek rágják az ezredéves tölgy gyökerét. Ismét akadnak olyanok, akik szövetkeznek a tölgy törzsét megingatni, akik pénzért és hatalomért mindenre képesek, akik előtt nem szent a vallás, nem szent a haza, ismeretlen fogalom a becsület. * He H« A legutóbbi időben súlyos támadások és arczulcsapások érték egyes sajtók utján a nemzetet és az azok sorsát intéző köröket. Azt hittük — legalább a helyi viszonyokat tekintve — a függetlenségi párt hivatalos közlönye sietni fog védelmére kelni a nemzeti becsületnek s meg fogja védeni azt a pártot, amely görcsösen ragaszkodik a zászlójára irt betűkhöz ; megvédi a Kristóffy szelleme által sugalta rágalmaktól s erélyesen fogja visszautasitani a letűnt korszak gyászmagyarjai erőlködését, eszméik újabb diadalra juttatása iránt. Ismét csalódtunk hitünkben s ez a csalódás megérlelte bennünk azt a gondolatot, hogy ezt a két oszIPAHOSOK LAPJA tályt, amely ma még puritán becsületességében teljesen érintetlenül áll hitében, amelybe nincs elvetve a konkoly, amely ragaszkodik hitéhez, elvéhéz — tömöritsük s alakítsunk egy bástyát, egy áttör- hetetlen védfalat a nemzeti eszméknek. Nem mondunk talán uj dolgokat, ha a kisgazda és kisiparososztály immáron mindinkább erős- bödő abbeli vágyának adunk kifejezést, hogy úgy a kisgazda, mint az iparos-osztály vezetősége vegye kezébe a zászlót, bontsa azt ki s Írja reá a jelszót: „alakítsuk meg a Nagykároly és vidéke kisgazda- és iparos-osztály érdekszövetségét Erre az érdekszövetség megalakulására, aki ismeri a kisgazda és iparos helyzetét, feltétlenül szükség van. Szükség van azért, hogy erőnket tömöritsük, szükség van azért, hogy a két osztály óhajtásai érvényesüljenek, szükség van azért, hogy visszautasítsuk a haza ellenségei támadását, szükség van végül azért, amit a sajtótörvény miatt lapunkban kimondani nem szabad. Egymásra vagyunk utalva, nincs különbség közöttünk a jó szándékban, sem akaratban, sem a becsületes törekvésben és szerencsétlen nemzetünk sorsa iránt táplált érzéseinkben : ezek mind arra valók legyenek, hogy amennyiben az örök végzés jóllehet egyeseknek az anyagi és erkölcsi javakból többet is juttatott osztályrészül, azt csak inkább buzdítsa a nemzet iránti kötelessége betöltésére. „Ha tömörülünk és az érdék- szövetséget meg alakítottuk, akkor bátran kísérthet Kristóffy szelleme! Simkó Aladár. A kereskedők hiénái. Laikus embernek fogalma sincs arról, hogy a kereskedők körül hány hiéna ólálkodik, akik mind arra utaznak, hogy a kereskedő szorultságából minél nagyobb hasznot merítsenek. Az egyeztető ügynökökről, akik a kereskedők hiénái nagy seregében tekintélyes számmal képviselvék nem akarunk szólni, arról majd alkalmilag. Ezúttal másfajta hiénák természetrajzát mutatjuk be. Egy igen veszélyes válfaját képezik ezeknek a hitelszerzök, akik többnyire kissé könnyelmű fiatal kereskedők körül forgolódnak, de a komoly gondolkodású kereskedők szorultságát is felhasználják. Lényeges azonban az, hogy a kizsákmányolandó kereskedő alkalmas hátvédre támaszkodhassék, vagyis legyen vagyonos apja, anyja, nagyapja, nagyanyja, általában TÁRCZA. Egy darab a menyországból. Irta: Cs. Guits Matild. A szürke égből permetezve hull az eső; súlyától csendesen, nesztelenül válik meg a fának elsárgult levele; valóságos őszi nap van künn, de a kastély aranyos, bársonyos szalonjában nem érzik az ősz hidegét, nem látják a sarat; puha fényes, tiszta minden és meleg. Mond csak édes Naczám, igaz az, hogy a házasság a szerelem sírja? Tegnap hallottam ezt a kegyetlen mondást Vera szalonjában és minden asz- szony jóváhagyólag bólintott rája. A kérdező kicsi, babatermetü, 17—18 éves lányka volt, akinek gyengéd termete szinte elveszett abban a puha, piros bársony karosszékben, melyben ült; megnyerő sápadt arczocskája versenyt fehérlett gyapot ruhájával; nagy fekete szemei pedig okos kíváncsisággal tekintettek az ablaknál munkálkodó hölgyre, aki finom hímzésen serény kezekkel öltögetett. Nacza meleg, barnapiros szép arcza és asszonyi tudással telt nagy kék szemei meglepetve fordultak a leány felé. Előtted nyilatkoztak igy ? Miért ne? Hiszen tudják, hogy már néhány nap múlva én is asszony leszek, hát elő akartak készíteni a jövendő sorsomra. Vagy nem mondtak igazat, kérdezte bánatos mosolylyal. Nem! Mert általános szabálynak állították fel; pedig hozzá kellett volna tenni, hogy „néha“. Ezzel azt akarod mondani talán Nacza, hogy a te szerelmed nem lelte halálát a házasságban és ma is úgy szereted a bátyámat mint mikor hozzá mentél. Nem úgy . .. jobban. Akkor te nem szereted úgy Kálmánt mint én Győzőmet szeretem; mert én úgy érzem, hogy az én szerelmemnek már nem lehet fokozata. Igazad van. Nem szeretem. Egy nagy csalódás után, halálra vágyó szívvel lettem a felesége, de ő meggyógyította szivemet és most övé egészen. Csalódás ? Beszéld el édes, drága Naczám! kérte Magda a fiatal asz- szonyt. Szívesen, ha már enynyit mondtam, elmondom a többit is. Felált, félretette kézimunkáját és a pamlagra ült. Jöjj. Duczim ide mellém! Magda melléült, átölelte sógornője karcsú derekát és szép telt keblére hajtotta selymes fejét. No beszélj édes, majd igy halgatom. Nacza fehér keze szeretettel simogatta Magda göndör fürtéit. A két fiatal hölgy között az a különbség volt, ami a júniusban nyílott első rózsa és az ősz felé nyíló rózsa között van. Nacza szépsége erőteljes, pompás, a másiké gyenge halvány. Kékkő, Raffia-káncs TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében / /Mom/l/ÁHAlii 'ML IA .......... (N agykároly, Fényi-út 19. (csendörlaktanyával szemben.)
