Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-14 / 26. szám
2 IPAROSOK LAPJA keznek a társadalomból kiűzött, kivetett alakokkal, a társadalom szenynyeseivel, csekély bérért reá veszik őket arra, hogy leírják az ö piszkos fogalmazványaikat és ismeretlenség örve alatt eljuttassák hatóságokhoz, vagy oda a hova azok szánva vannak. Mindaddig amig ezek a névtelen sehonnani bitangok megmaradtak a névtelen aláírás mellett nem törődtünk velük. Hagytuk hadd űzzék gálád játékaikat, tetszésük szerint sokkal magasabban álltunk felettük, semhogy a szenny, amelylyel bepiszkolni akartak, hozzánk tapadt volna, tudtuk jól, hogy a társadalom eme szennyesei minket nem bánthatnak. De most amidőn aljasságukban nem átalották felhasználni a nagykárolyi iparosok nevét, kénytelenek vagyunk velük foglalkozni, jóllehet undor fog el annál a gongolatnál, hogy tisztességes sajtó képviseletében nevük nyilvánosságra kerül. A nagykárolyi rendörkapitányi hivatalhoz „több iparos“ aláírással feljelentés adatott be a nagykárolyi iparos-szövetség elnöke és ellenem, amelyben megvádolnak bennünket azzal, hogy az iparosok szövetségét alapszabály nélkül vezetjük, pénzeket jogtalanul kezelünk, biztosításokat kötünk, a befolyó jövedelmeket elsikkasztjuk, saját czéljainkra használjuk fel, polgártársainkat tévútra vezetjük, egyszóval vád emeltetett ellenünk sikkasztás, okirathamisitás miatt. A vádlevél senki által aláírva nem lett, postán adatott fel, mert aki beadta vagy elkészítette, avagy elkészíttette, nem merte személyesen beadni, mert félt a nyomorult, hogy kiderül bűne. Fel lettünk hiva nyilatkozat- tételre, kiderült teljes ártatlanságunk s ismét visszapattant rólunk egy nyíl, amelyet felénk röpítettek, mert megvédett bennünket az a pánczél, amelynek „becsület“ a neve. Hogy mi volt a czélja a feljelentésnek, azzal csaknem teljesen tisztában vagyunk: részben elkedvetleníteni akartak hivatásunktól, részben magukhoz hasonló alakokká akartak minősíteni a társadalom és törvény előtt. Hogy kik voltak a feljelentők azt csak sejtjük, nevükre nem vagyunk kiváncsiak, mert tudjuk, hogy nem becsületes anya szülte őket, nem becsületes a név, amelyet atyjuk hagyott reájuk, mert ha az volna nem szégyenlenék, de mindenesetre olyanoktól eredt, akik nem merték a feljelentésnek nevüket aláírni. Az előzmények és az eddigi támadásokból tekintve azonban kell, hogy legyen egy irányítója ennek a bandának, amelynek feje szükségesnek véli ismeretlenségben maradni, a visszatolástól való félelmében, — ezt kifogjuk kutatni. A névtelenek ellen a legszigorúbb vizsgálat megejtését kértük, lehet hogy sikerül kinyomozni őket s elfogják érni büntetésüket, lehet az is, hogy örökre ismeretlenek fognak maradni, legyen bárhogy, az az egy bizonyos, hogy jóllehet Görgey hazaáruló volt, Kristóffy pénzért és hatalomért mindenre kapható ma is, de én azt hiszem, hogy még eme cselekményeknél is aljasabb dolog az, ha valaki névtelenül megrágalmaz egy tisztességes osztály nevében olyanokat, akik minden érdek nélkül csak embertársaik jólétének előmozdítását tűzték maguk elé feladatul. Simkó Aladár. A munkásbiztositó pénztár. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. t.-cz. 1907. évi julius 1-én lépett életbe. E napon a betegsegélyző pénztár megszűnt és ettől a naptól fogva mindazok, kik a megnevezett törvény értelmében betegség és baleset esetére való biztosítására kötelezettek, a nagykárolyi kerületi TÁRCZA. Az iró és felesége. — Családi színmű 4 felvonásban. Kellemetlenül indul, pompásan megy, szomorúra fordul, de mégis jól végződik. — — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Irta: Pozsonyi Gábor. Személyek: Az iró. Az asszony, az iró felesége. I. Felvonás. Színhely: az iró dolgozó-szobája, melyben akkor dolgoztak utoljára, mikor a kemenczét tisztították. Mert az iró a szerkesztőségben ollózik és a kávéházban ir. Az iró. (A nyitott ajtó kilincsét fogja és kifelé beszél). Még egyszer nagyon köszönöm, uraim, a megtiszteltetést. A Nagykárolyi Első Örömpohár Asztal- társaság érdekei mindig a szivemhez voltak nőve s igy ezt a ‘kérésüket se tagadhatom meg. Meglesz a vers az estélyükre . . . ügy, ahogy kívánják: szerelmes vers, hogy a szavaló kisasz- szony be tudja tanulni, ha még olyan butácska is, mint ahogy az urak mondják ... És még mit parancsolnak ? ... Ne legyenek hosszú sorok; a kisasz- szony ideges és nem tud sokáig egyfolytában beszélni, mert rángatódzik. Kérem, meglesz . . . Csak tessék mindent megmondani .... Igen, és ne legyen a versben esz betű, mert a kisasszony nem tudja kiejteni és ef-et mond helyette. Igazuk van. Furcsán hangzanék például igy: feretlek fép főke fentem . . . Ahogy az urak parancsolják. Meglesz ... A kisasszonyt pedig üdvözlöm s alig várom, hogy megismerhessem . . . Ismétlem, hogy örülök, s az Örömpohár Asztaltársaság érdekeit mindig a szivemen . . . (A szivére akarja tenni a kezét, de nem meri elereszteni sem az ajtófélfát, sem a kilincset, mert fél, hogy a küldöttség visszavonul a szobájába.) ... Isten önökkel uraim! Alászoígája! (Kimerülve, de boldogan teszi be az ajtót). Hogy a fene egyen meg benneteket! És annak a nyavalyásnak éppen én tőlem kell vers: rövid sorokban, tele szerelemmel és esz betű nélkül. És hogy el is menjek, mert az estély tombolával és temetkezési segélylyel lesz egybekötve. TT T-, 1 . II. Felvonás. Az asszony, az iró felesége. (Reggel, mikor az ur$ még alszik, felfedez a dolgozószoba Íróasztalán egy verset. Olvassa. Az utolsó strófát nedves szemmel, meghatottan, sirva-mosolyogva susogja). Édes párom Nézzünk hátra Az év elmúlt • Világára. KONDOR BÉLA i§ elsőrangú OSEKEGEÜ2LETS Nagykárolyban, Deák Ferencz-tér. I
