Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-07 / 25. szám
IPAROSOK LAPJA 5 a másikra s az egyenlőség elve legszebben érvényesül. No hát ez igen vakmerő gondolat, de amellett egy fületlen pitykét sem ér. Mert hát már csak akkor abszolúte nein fog dolgozni' senki, ha a feje és hasa, nem pedig a napi munkája után kell kapnia a napi szükségeseket ! Mások a szorgalom szerinti jutalmazást tartják czélszerübbnek. Minél nagyobb igyekezettel dolgozik valaki, annál többet kap napidijul. — Csakhogy a szorgalmat megítélni igen nehéz és alig lehetséges. De még ha lehetséges volna is, úgy minden- munkás mellé külön felügyelőt kellene állitani, aki hozzá még értse is az illető mesterséget, különben az igyekezetről nem alkothat fogalmat magának. Ez esetben pedig több lesz a libapásztor, mint a liba s a kevés munka után sok embernek felkopik az álla. (Vége köv.) HÍREK. — Gróf Károlyi István állapota. Folyó hő 6-án telefonon nyert értesülésünk' szerint, országgyűlési képviselőnk állapotában, mely az utóbbi napokban aggodalomra adott okot, örvendetes javulás állott be s orvosai azt állitják, hogy a nagybeteg képviselő rövid idő alatt felépül. Megkívánjuk ez alkalommal jegyezni, hogy múlt héten leadott tudósításunkat a Naptól szereztük be s csak örömünkre szolgál az, hogy annak ellenkezőjét jelenthetjük. az erdőben haldokolni és amig szirmaim hullanának, nézni a nap utolsó sugarait! Most aranyhaju leány vagyok, elvettem az eszedet, nevettem, daloltam, de ne higyjél egyiknek se, mert a szivem mélyén mégsem tudtam elmélyíteni a hangot, amelyik egyre, azt mondja: nem erre születtél! ... Az erdőt, a napsugarat, az életet visszasírom én is, keresem én is azt, áki mellett az örök, nagy rendszerint elveszíthetem az akaratomat, de amikor rátalálok, jön a hazugság és rám parancsol: Tovább, tovább! Isten veled! Eltűnt, eltűnt örökre! És nekem nem maradt más, csak a régi dal: virágos kenderben pitypálatty! Aztán megjöttek a szürke hajszálak, a szürke napok és megjött az irónia. De szerencsére: ez már az utolsó vendégek közül való! v Sokszor találkoztam azóta is Adéllal, láttam sok változátban újjászületve, sok leányszem mögött rejtőzve, de már elkerülöm félve, unottan . . . Cholnoky László. — Kiállítók figyelmébe. Az ipar- kiállítás rendező-bizottsága felhívja figyelmét a kiállítóknak arra, hogy a kiállítás folyó hó 8-án bezára- tik s igy a kiállított tárgyak a kiállítás területéről a bezárás napjától számított 48 óra alatt elszál- litandók. Ugyancsak figyelmezteti a kiállítókat arra is, hogy a bíráló bizottság jegyzőkönyve és az ahhoz fűzött jury-szabályzat a pénztárnál a hivatalos órák alatt bármikor betenkinthetö.- — Nagy Irma, Nagy Sándor helybeli ág. ev. tanító leánya, Szatmáron a tanítónői oklevelet kitüntetéssel szerezte meg. — Hirtelen halál. Kovács János 33 éves szinérváraljai < szabó-iparos, ki az iparkiállitás megtekintése czéljából jött városunkba s sógoránál időzött, éppen azon időben, a midőn már a bérkocsi előállott, hogy a kiállítás területére vigye — szivszélhüdésben hirtelen meghalt. — Visszautasított főorvos-választás. A f. hó 1-ével megszűnt s ez ügyben a vezetőségtől tévesen informált beteg- segélyző-pénztár igazgatósága tudvalevőleg Dr. Blum József orvost főorvossá választotta meg. A választás nem az orvos személyét illetőleg, de az igazgatóság hatáskörének túllépése miatt általános elégületlenséget keltett a tagok között, mert egy • nly állás szervezését akarták az uj igazgatóságra erőszakolni, amelynek meghatározása már az uj törvény szerint megalakítandó főigazgatóság ügykörébe esik. A határozattal meg nem elégedők felebbezést adtak be a sérelmes határozat ellen, melynek tárgyalása folyó hó 2-ára lett kitűzve, azonban mielőtt a gyűlés megtartatott volna, a közigazgatási hatóság értesítette a pénztár igazgatóságát, hogy ügyköre julius hó 1-ével megszűnvén, igazgatósági teendőket nem végezhet. Időközben Dr. Blum József is értesítette a betegsegélyző-pénztárt, hogy a neki felajánlott főorvosi tisztet nem fogadja el s igy a nagy port vert főorvos-választás ügyét egyelőre levesszük a napirendről. — Nagybányai ipartestület küldöttsége kiállításunkon. A nagybányai ipar- testület 22 tagú küldöttsége múlt hó 30-án érkezett városunkba a kiállítás megtekintése végett. A küldöttséget a vasútnál Kinczel János elnökkel élén a rendezőbizottság fogadta s kalauzolta be a városba. A kiállítás valamint a város megtekintése után a kiküldöttek a rendezőbizottság több tagjával a Polgári olvasókörben ebédre gyűltek össze, melyben résztvettek Szatmárról a kiállítás megtekintése végett megjelentek is. Az ebédnél az első felköszöntőt a kiállítás rendezőbizottságának titkára mondotta. Örömének adva kifejezést, hogy egy rokon ipartestület és egy szomszéd óváros polgárságát üdvözlheti, akik fáradságot, időt nem kiméivé jöttek el megtekinteni a nagykárolyi iparos osztály munkáját. Nagykároly és Szatmár város iparosai egészségéért ürítette poharát. Csepreghy Ferencz a nagybányaiak, Brenyovszky Béla a szatmáriak nevében fejezte ki örömét a látottak s a nagykárolyi ipar oly nagyszabású előhaladása felett, köszönetét mondván a rendezőbizottságnak a tapasztalt szívélyes fogadtatásért az összetartás mSgszilárditása, a kiállítás elnöke és titkárjáért emelte poharát. Kun István a küldöttség női tagjaiért, Csepreghy Ferencz (Nagybánya) Kun Istvánért, Janovits József (Nagybánya) a kiállítókért és Nagykároly város iparososztályáért mondottak felköszöntőket. A társaság délután 4 óráig maradt együtt, amikor is Kinczel János vezetése mellett megtekintették a grófi kastélyt, majd Kun Istvánnak voltak vendégei, s este a 6 órai vonattal visszautaztak Nagybányára. Nem mulaszthatjuk el kifejezést adni legnagyobb megelégedésünknek és köszönetünknek Fejes Ferencz vendéglőssel szemben, a ki kitűnő ebéddel és jó itallal látta el a küldöttséget s a nagykárolyi vendéglősöknek jó hírnevét emelte. — Hermann Samu helybeli czipész- iparos az alábbi nyilatkozat közlésére kérte fel szerkesztőségünket: Nyilatkozat. Egy helybeli iparostársammal az iparkiállitás kitüntettei felől beszélgetve azon kijelentést tette, hogy az általam kiállított és iparkamarai , ezüst éremmel kitüntetett munkáim nem sáját, készítményem, hanem azt a fővárosból hozattam. Én felhívtam, hogy eme valótlan állítását vonja visz- sza, mire kijelentette, hogy az állítás valótlanságáról maga is meg van győződve, azt szivesesen vissza vonja s ő azt nem magától találta ki, hanem egy vendéglő helyiségben több czipész iparostól halottá. Felkértem erre, hogy nevezze meg az illetőket, azonban ő a kellemetlenségek kikerülése miatt ezt megtenni vonakodott. Ily körülmények között miután Miks József szaktársam is figyelmeztetett arra, hogy czipész- társaim körében mily aljás rágalmakat terjesztenek felőlem azok, akik csak szegénységi bizonyítványokat mutatják be akkor, amidőn belátva azt, hogy nem képesek csinos jó szabású, minden tekintetben kifogástalan munkát előállítani, ebbeli fogyatkozásukat avval vélik pótolni, hogy a város közönsége előtt ismert jó iparos munkáját lekicsinyelni akarják, kötelességemnek ismerem felhívni, mindazokat, akik ezen aljas rágalmakat felőliem terjesztették, avagy terjesztik, hogy ebbeli állításaikat bizonyítsák is be, mert. mindaddig mig az ismeretlenség homályába burkolózva csak rágalmazni de állításaikat bizonyítani nem képesek, oly egyéneknek tartom, akik szégyent hoznak magukra, szégyent az iparososztályra, szégyent Nagykároly város polgárságára. Ezen nyilatkozatom czélja az, hogy a nagyérdemű közönség tájékozva legyen arról, hogy mennyire dúl városunkban a tisztességet nem ösmerő piszkos konkurrenczia. Nagykároly, 1907. julius hó 5-én. Hermann Samu, czipészmester*
