Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-07-07 / 25. szám

Társa da Inti hetilap

A Nagykárolyi Iparos-Szövetség és Ipartestület hivatalos közlönye.

Megjelenik minden vasárnap

Szerkesztőség:

Gróf Károlyi G.yörgy-tér 24. szám alatt.

Kiadóhivatal:

Sarkadi N. Zsigmond nyomdája.

Felelős szerkesztő: Simkó Aladár. Lapvezérjő-bizottság : Az Iparosok Szövetségének Elnöksége. Laptulajdonos: Sarkaíi N. Zsigmond.. 7

Előfizetési árak:

Egy évre . . . . . . . 5 K —f.

Fél évre . . . . . . . 2 K 50 f.

Negyedévre

...........................I K 25 f.

Eg

yes száml ára 12 f. — Nyilttér sora 20 f;

Iparosok nyugdíjintézete.

Nagykároly, 1907. julius 7.Több alkalommal adtunk kifejezést az iparososztály abbeli s immár reá nézve életszükséggé vált óhajtásának, hogy részükre nyugdíjintézmény létesittessék.

Felszólalásunknak sikere is lett annyiban, hogy kaptunk „ígéretet1- arra nézve, hogy a szőnyegre vetett javaslat megfontolás tárgyává fog tétetni, s foglalkozni fognak vele az intéző' körök, amennyiben lehet, azt országos alapon meg* is alkotják.

Az Ígéret csak Ígéret maradt s ma sem látjuk, hogy az'első kezdeményező lépés megtétetett volna, pedig az iparososztály érdeke feltétlenül megkívánja azt, hogy az a lehető legrövidebb .idő alatt meg is alkottassák, mert ma, midőn az állam gondoskodik a munkások részére segélyalapok létesítéséről,

1 a szakszervezetek tagjaik részére segélyezésről, s minden intézmény a maga alkalmazottai részére nyugdíjalapot létesít, akkor az iparososztály, amely az állam terheinek fentaríásában, számaránya és jövedelméhez . képest a legjobban igénybe van véve, jogosan elvárhatja, V helyesebben megkövetelheti azt, hogy az állam gondoskodjon rólla aggkorára és családjáról elhalálozása ésetében megélhetési eszközről, segély avagy nyugdíj alakjában.

A kisiparososztály ma panaszkodik s jogosan, hogy ő az állam. legmostohább gyermeke. Teljesen igaza van, mert egyedül a kis- iparos osztály az, amely teljesen védtelenül áll s ki van téve az elnyomatás minden eshetőségének.

Damokles kardjaként lebeg feje felett a gyáripar, létjogosultságában támadja meg a szocziálizmus, a mindinkább súlyosbodó megélhetési viszonyok pedig álapjában elpusztulással fenyegeti.

Az állam nenr góctól helyset javítására, főfigyelmét arra fordítja, hogy külföldről beözönlött jövevényeknek magas összegű subventiót ad gyárak alapítására s a kisipar hasztalan küzd a létért, segítő kéz hiányában elvész, elpusztul s a mai viszonyok között még csoda, hogy egyáltalán létezik.

Ha felemeljük kérő szavainkat, csak egy feleletet kapunk, „szervezkedjünk“, mintha ez a jelige lendítene valamit a kisiparos sorsán, mintha a szervezkedés munkájával erőt nyerhetnénk arra, hogy a kisiparososztály mindjobban érezhető sérelmei orvoslást nyernének.

A szervezkedéssel elkésett, mert ma már a munkások szervezete, mely jóformán az iparososztály szemeláttára erősbödött meg és lett hatalmassá, oly erőss, hogy az ellen szervezkedéssel küzdeni hasztalan, az államnak kell tehát eszközökről gondoskodnia a kisipar megvédése iránt, de nem lehet

szervezni az iparos osztályt, azér sem, mert hiányzik belőlle a legfőbb kellék az „összetartás“, e nélkül pedig nem létezik intézmény, apnelyet nagygyá és hatalmassá lehetne teni.

Az iparososztály jóllehet előtte vart a munkások * összetartásának példája, ma is húzódik á szervezkedés eszméjétől, nem akarja belátni azt, hogy szervezkedés nél-^ kül ma a megtámadás veszélyében nem állhat fenn. idegen előtte az az eszmc^L.hogy országunk eme erős támogató oszlopainak Szüksége van arra, hogy a mindennapi kenyér érdekében az édes hazában szervezkednie kell, s akik hívei az eszmének, azok belátják azt, hogy immár hasztalan, mert elkéstek vele. De hiányzik a szervezkedéshez az is, hogy kevés ember van az országban, aki az iparososztály vezetésére, szervezésére vállalkozik, mert tudja azt, hogy munkája meddő marad, nem támogatja ebbeli törekvésében senki, talán még az az osztály sem, amelynek érdekében cselekedik.

Érthetetlen, megmagyarázhatatlan az, hogy az iparososztály bajával nem törődik senki.

Nem alakulnak egyesületek az elszegényedett iparosok felsegélyezésére, amelyek alakulnak azok pártolás hiányában kénytelenek megszüntetni működésűket, nem állítanak fel intézményeket, ahol a jól tanuló, de szegény iparos gyérElső Nagykárolyi Temetkezési vállalat.

Tulajdonosi IMIKE GYULA Nagykárolyban, Deák-tér, Vetzák-féle házban.

SÖE“ líj gyermek gyászkocsi! “232