Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-06-23 / 23. szám
2 IPAROSOK LAPJA mételnünk; akik jelen voltak, látták, akik nem voltak jelen, olvashatták azon lapokból, akik a tiszta valóságot tártak olvasóik elé, de azok, akik annak rendezésében akár mint kiállítók, akár mint tényleg közreműködők részt vettek, jól tudják, érzik, hogy 1907. junius 16-ikának napja városunkban kizárólag az iparos-osztály ünnepnapja volt, mert e napon fényesen bebizonyította, hogy igenis tud teremteni, tud alkotni. Ünnepnapunkban résztvett városunk közönsége is, mert az elhangzott nyilatkozatokból egész határozottan állíthatjuk azt, hogy városunk közönsége büszke a város iparos-osztályára. Az ünnepély fényét emelte az előkelő közönség, mely kiállításunkat megtekintette s azzal a benyomással vált meg kiállításunktól, hogy a nagy károlyi ipar verseny- képessége jóval túlhaladja a külföldi silány ipari terméket, s ez egy jövöt jelent a helyi ipar fellendítésére és a helyi ipar pártolására. A kormány képviselője, jóakaróink, hatóságok képviselői tiszteletére rendezett társasebéden oly sok szép felköszöntök hangzottak el a kormány képviselője, a hatóságok fejei, az iparos-osztály tagjai részéről, hogy ha azokat megszívleljük, akkor haladni fogunk s nem kell félnünk attól, hogy a helyi ipar elvesz s a kisiparos nem lesz képes munkájából megélni. Akadtak ünneprontók is, hiszen az öröm sohasem lehet teljes, az örömpohárba jut az örömcseppböl is, — elfeledjük, hiszen ha jól felvesszük a dolgot, talán nem kizárólag ők voltak okai annak, hogy önérzetük sérelmet szenvedvén, mellöztetésükért boszut akartak állani. Próbáljanak feledni, nekünk is volt és van részünk megtámadásokban,, elfeledtük, fá- tyolt vetünk a múltra, mi csak a jelennek Örvendünk. Nem zavarjuk meg ünnepélyünket kicsinyeskedéssel, el fog jönni annak is az ideje, amikor számon kérjük azoktól, akik ellenségei voltak a kiállításnak, hogy mi indította őket erre. Ütni fog a leszámolás órája is. De most, az ünnepélyes órákban, amikor kiállításunkat tömegesen keresik fel azok is, akik eddig kételkedtek azon, hogy a helyi ipar ily magas színvonalon áll, nem az ellenségekről akarunk szólam, hanem azokról, akiknek köszönhető az/ hogy az iparososztály tagjai a kiállítással sikert, ily szép sikert arattak. Meg kívánunk emlékezni azokról, akikről daczára, hogy nem hangzott fel az ünnepélyes órákban felköszöntö, de megérdemlik azt, hogy nevük megörökitteséék. Első sorban a kiállítás eszméjének indítványozóját, Némethy Sándor helybeli czukrász-iparost, az iparosok vezetősége elnökét tartom ilyennek, mert az eszme tőle eredt. Másodsorban a Magyar Védő- Egyesület titkárja, Dr. Tóth Zoltán helybeli ügyvédet, Meszesy Ferencz, Drágus István, Kabelik Gyula, Vad- nay György, a rendező-bizottság eme fáradhatatlan tagjait, Miks József pénztárnok, Járay József ipar- testületi jegyző, akik nem tekintve fáradságot, saját munkájuk elhanyagolásával működtek a kiállítás rendezése körül. Végül meg kell említenem még Nágele Ferencz kárpitost, aki a kiállítás díszítése körül fejtett ki oly tevékenységet, mely tevékenység, valamint a rendező-bizottság összes tagjai által kifejtett ügybuzgalom előtt kalapot emelek s arra kérem őket, hogy városunk iparos-osztálya jóvoltának előmozdítása érdekében hasonló áldásos működést továbbra is fejtsenek ki. Simkó Aladár. TÁRCZA. Dalok. Szabad nékem ... Szabad nékem, barna kis lány Belenézni szép szemedbe, Szabad nékem rólad, édes, Álmodozni minden este. Szabad nékem azt álmodni, Hogy te nagyon szeretsz engem, Hogy megölelsz, meg is csókolsz Édes, boldog szerelemben. Szabad nékem örökké csak Rád gondolni, úgy epedni, Szabad az én bús szivemnek Te utánad megrepedni. A szép. Mennyit irt már arról össze A világ sok balga bölcse, Hogy kutatták, hogy keresték, Hogy mi a jó, hogy mi a szép. Hogy kutatta, hogy kereste S nem fedezte még fel egy se; Persze! — hiszen egy se látta Édes arczod, barna lányka! Búza Barna. A fogorvosnál. — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — (A pacziens a várószobában egy zsöllyeszéken ül. Felkötött arczán „Prome- teusz láthatatlan kínjai“ tükröződnek vissza. Előtte szép ellentét gyanánt Noe-korabeli élczlapok hevernek, amelyekbe torzmosolylyal tekintget, miközben fájó sziszegéssel kap állkapcsához. Mesébe illő csénd van, amit csak nagy- néha zavar meg a rendelőszobában levő áldozat dervisi üvöltése. A pa- czienst ennek hallatára elfogja az a^ bizonyos balsejtelmes félelem, amely erőt vesz a legbátrabb oroszlán vadászon is a puszták szuverén királyának ordításakor. Aggodalmaiból az ajtó kinyílása rázza fel, amelyen halotthalványan tántorog ki a megkínzott.) A fogorvos/ Tessék belépni, Csip- csakcsek ur! A pacziens (megteszi és leül a kinzó- székre.) A fogorvos: Először tetszik fogat huzatai ? A pacziens (tompán): Igen. A fogorvos: Szíveskedjék kérem felnyitni a száját! ügy. — Ej-ej, hogy az emberek így elhanyagolják legszebb díszüket, a fogaikat.. ! Olyan rossz a KONDOR BÉLA §| elsőrangú csEBiEsaEüzz>x;Tx: Nagykárolyban, Deák Ferencz-«ér.
