Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-06-09 / 21. szám
IPAROSOK LAPJA 3 dón barátaim megbízásából városuk készei dolgozó puritán becsületességü gárdájának eme nyilatkozatát Nagyméltóságod elé terjeszteni szerencsés vagyok, kérve kegyelmes Uramat arra, hogy a bérenczek részéről ért támadásból kifolyólag ne vonja meg szeretetét attól az osztálytól soha, akiben kitörülhetet- lenül él az édes Atya méltó fia iránti kiolthatatlan imádat és szeretet. Nagyméltóságodra az ég áldását kérve, vagyok Nagykároly, 1907. junius 3. alázatos szolgája Simkó Aladár, az Iparosok Lapja felelős szerkesztője. A szoczializmus tévtanai. Irta: Pozsonyi Gábor. Magyar ember a szoczializmusra ed- digelé csak úgy gondolt, mint a német a paprikás szalonnára : tisztességes lő- távolból. Még azok is, akik magukat „nagy államtudós“ és „politikus“ számban szeretik kadni, folyton azt hangoztatták, hogy Magyarországon nem kell szoczializmustól tartani, itt nincs e tan számára alkalmas talaj., Nálunk a gyáripar nincs oly nagy mértékben kifejlődve, mi földművelő nép vagyunk, itt ugyan hasztalan erőlködnek a szoczia- lista agitátorok. A legutolsó tiz esztendő azonban ezeket a hires államtudósokat ócska Kassandra-jósokká degradálta: a szoczializmus nálunk is megtalálta a talajt s meg is vetette azon, a lábát. S akik tiz esztendő előtt az országgyűlés padjaiból nagybölcsen oda nyilatkoztak, hogy e tanoknak nálunk sohasem lesz keletje, azok államtudománytól nehézkes fejecskéjüket szépen tenyerükbe temethették, midőn a legutóbbi gazdasági költségvetés alkalmával tömegesen beszéltek a magyar szoczializmus fenyegető terjedéséről. Igazán érdekes, hogy a mi magyar állami és társadalmi életünk szekere 20—25 esztendővel kullog a nyugati műveltség villanyos kocsija után. De az még érdekesebb, hogy ily nagy köz daczára is a kátyúkat, melyekbe a gyors villamos jutott, a mi lassú szekerünk kormányzói még sem tudják okosan- ügyesen elkerülni. A gyors művelődés merész haladásának egy ily hatalmas kátyúja a szoczializmus is. Csirája a múlt század első felében fogamzott; derekán kezdett hajtani s ma úgy elburjánzott egész Európában, hogy már-már nemcsak virágzásától, de keserű gyümölcséitől is félhetünk. Pedig az bizonyos, hogy Magyarországon csak 15—20 év előtt is a szoczializmusnak még csak magja sem volt. Hanem hát az is bizonyos, hogy a mi volt i. t. kormányunk annyi gondot sem fordított behozatalának meg- gátlására, amennyit egy reczipiált honpolgár honatyává választására. Sőt határozottan azt kell állítanunk, hogy az ál-liberalizmus negyedszázados uralma Magyarországon is előkészítette a talajt a szoczializmus számára éppen helytelen gazdasági politikája, a tőke számára engedélyezett nagy kiváltságok és erkölcsrontó törvényei által. De ennek feszegetése utóvégre is hozzánk nem tartozik. Ez alkalommal én csak a szoczializmus okairól, czél- jairól, mibenlétéről, tanairól, gyógyszereiről akarok egyetmást elmondani, hogy ezt a sokak előtt ismeretlen dolgot egy kissé megvilágositsam. Senki se restelje-sajnálja a fáradtságot, foglalkozni vele,, mert az tény, hogy a szoczializmus a XX. század egyik legfontosabb eszméje, melynek számára Szatmár vármegye egyik legnagyobb bölcse: Kölcsey Ferencz is külön korszakot jósolt meg. A szoczializmus nem egyetlen gyerek. Testvérei is vannak: a kommunizmus- és anarkizmusban. Mindannyinak egy és ugyanaz az édesapja: a szabadság, egyenlőség, testvériség; 'szülőanyjuk : a szegénység ; dajkájuk:. a villamosok, vasutak határtalan forgalmú kereskedése és a gyárak korlátlanul szabad ipara, más szóval az összehalmozott tőke. Ami pedig leginkább dédelgeti, erősíti q tanokat: az a nap-nap után terjedő vallástalanság. Ezt a négy tényezőt: apát, anyát, dajkát és dédelgetőt, senki el nem vitathatja. íme az apa ilyenformán mutatkozik be: a Magyar Alföldet nemrég egy lázitó röpirat járta be, mely igy kezdődik : „Magyarországnak 19 millió lakója van s ezek közül az államban csak 900,000-nek van joga. Magyarország 18 millió százezer lakója tehát jogtalan. A háboruhan agyon kell magadat lövetned, azt mondják, a hazáért, tényleg azonban, hogy megyédd azon 900 ezer vagyonát, kiknek egyedül van joga az államban“. Ugyan, uraim! Nem érdekes ez a statisztika? A huszadik század büszke arra, hogy társadalma és államélete a szabadság, egyenlőség és testvériség humánus szikláira épült. Nem lesz nevetséges ez a büszkeség, ha a föntebbi statisztika adatait jól összevetve azt sütjük ki,v hogy 19 millió emberre nálunk még csak egymillió szabad — egyenlő — testvér esik. Mi különös van hát benne, ha a szabadság, egyenlőség, testvériség korában mindenki meg akarja szerezni magának e nagy és fontos jogokat ? A művelt világ elfogadta e humánus elveket, de szűkmarkú volt a megvalósításban; a kiváltságok egyeseké lettek. Ám a szoczialisták helyre akarják ütni e hibát, kiterjeszteoi a szabadság elveit az egész vonalon. Sokan ezt az apát egészen figyelmen kívül hagyják s egyedüli szülőokul a szegénységet állítják oda. Mi azért nevezzük a szegénységet csak anyának, mivel az egymagában szoczializmüst sohasem termelt volna. Hiszen szegénység mindig volt a nagy világon, a régi klasszikus idők gyönyörű palotái mögött is ócska faházak s szellőjárta vityillók húzták meg szerényen magukat. Az inhumánus ó-kor nyomorult rabszolgái, a hanyatló Róma „panem et circenses“ után sóhajtozó páriái, a hűbér-rendszer robot munkája alatt görnyedező pórnép százezrei semmivel sem voltak gazdagabbak, boldogabbak a forradalom rossznadrágu sansculottejainál, vagy a mi éhenkórász proletárainknál. S bizony akkor szoczializmusnak, anarkizmusnak még csak hire se volt! A szegénységnek kevéssel kiszúrod a szemét s az éhes embernek egy jó falattal betömöd a száját; de a „fin de siede“ szegényeinek nem kell az alamizsna, ők szívesen koplalnak, csakhogy sztrájkoljanak. Nem, nem a szegénység itt a főtényező ! Itt az egyenlőség jogérzete izgatja, szutytyongatja az embereket, akik a konczon kívül jogért is küzdenek. (Folyt, köv.) HIVATALOS RÉSZ. A nagykárolyi ipartestülettől. Hirdetmény. Szatmárnémeti városban 1907. évi szeptember hó 1-én egyelőre a Rákóczi- utcza 26. szám alatt levő ideiglenes helyiségekben állami faipari szakiskola nyílik meg, melynek czélja, hogy az épület és bútor-asztalos pályára készülő ifjúságnak teljes elméleti és gyakorlati kiképeztetést nyújtson, az intézet ezen czélra kellően berendezett műhelyt is nyer. A kiképzés tartama négy év, melynek sikeres elvégzése után a tanulók munkakönyy váltására két évi szakbavágó gyakorlat beigazolása után pedig az említett iparág önálló üzésére jogosító végbizonyítványt nyernek. Az iskolában rendes tanuló gyanánt felvétetnek oly ifjak, kik 12-ik életévöket betöltötték és legalább a középiskola (gimnázium, reáliskola vagy polgári iskola) két osztályának vagy pedig az elemi népiskola hat osztályának sikeres elvégzéséről szóló bizonyítványt tudnak felmutatni. A tanítás ez iskolában teljesen ingyenes, csupán az esetleg okozott károk megtérítésének biztosítására tartoznak a tanulók 6 hat korona biztosítékot a felvétel alkalmával letétbe helyezni, Asztalos urak szives figyelmébe! szavatolt tiszta, Hsaplxató TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében (Nagykároly, Fényi-út 19. (csendörlaktanyávalszemben.)
