Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-06-02 / 20. szám
4 IPAROSOD LAPJA Az iparkiállitást rendező bizottság múlt hó 3Q-án ülést tartott, melyen elnök bejelentette, hogy Dr. Falussy Árpád főispántól értesülést nyert arról, hogy a kormány a kiállítás részére 1000 koronát, érmek készítésére 500 koronát adományozott, s megbizta a főispánt azzal, hogy a kereskedelmi minisztert a kiállításon képviselje s egyben kilátásba helyezte egy miniszteri tanácsos lejövetelét is. Az érmek beszerzésére vonatkozólag felkérik az országos ipartestület nagyhirnévnek örvendő elnökét Gelléri Mór kir. tanácsost, kit a kiállítás megtekintésére is felkérnek. A kormány a kiállítás rendezésére megbízottat küld le. A zsűri tagjai közé felkérik Thék Endrét is. Ezenkivül megállapították véglegesen a kiállítók névsorát, melyet lapunk jövő számában fogunk közölni. Czipészkisiparosok Országos Szövetsége. A Czipészkisiparosok Országos Szövetsége által összehívott VII. czipész- kisiparos kongresszus pünkösd két napján ülésezett a fővárosban. Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert Rambowszky Jenő miniszteri titkár, Szterényi József államtitkárt dr. volt még a fekete leves, a liczitáczió! Akkor fogja csak feltenni a nevezetesség örökzöld babérját s befejezni ezt a szörnyű vig komédiás jálékot, melyben nevetségessé teszi azt a legnagyobb földi hatalmasságot: az államot. A liczitáczió napjára ugyanis behajtatta az erdei akoljából a másik két fekete tehenét, amelyeket nevelődni küldött oda. Göthös két pára volt. Pó- kos lábbal, kehes mellel, piszkos fekete szőrrel. Csak hálni járt beléjük a pára. Nem voltak egyébre valók mint a mészáros bunkójára. A másik két állatot pedig fehérre mosatta s oda állíttatta mutatóba az udvarra. Olyanok voltak egymás mellett, mint a bibliai kövér esztendő a hét sovány mellett. Repeső örömmel várta István uram az államot erre a kegyetlen tréfára. S az bizony — már csak ez a szokása — nem sokáig váratott magára. Megérkeztek Rezes uram hü társai, éhesen, szomjuhozva, halálra fáradtan. Mert ne adj Isten, hogy akár jó pénzért is — valahol Ízletes harapni valót kaptak volna, a korcsmában is olyat, tálaltak eléjük, hogy majdnem kifordult a gyomruk tőle. Hja, úgy kell az államnak! Fejes uram tiszteséggel leültette őket. O maga pedig oda telepedett melléjük lompos kölykével s mennyei élvezettel Török László miniszteri segédtitkár képviselte. Az ország minden részéből sereglettek a fővárosba a czipészek, a kik látható nagy érdeklődéssel viseltettek a nagygyűlés iránt, melyet Krazsóf János, mint az Országos Czipészkis- iparos Szövetség elnöke nyitott meg. A napirend első pontja: a mesterek és segédek közötti viszony fejtegetése széles alapon megindított vitát idézett elő, mert a kiküldöttek valamennyien átérezték ezen kérdés fontosságát a mai mozgalmas munkásviszonyok között. — A határozati javaslat is a mellett szólt, hogy a mesterek szervezése által kell a sztrájkok és bojkottok erejét megtörni. Elhatározta a nagygyűlés, hogy a mestererek szövetségét az egész országra kiható mozgalommal életerős egyesületté fogja fejleszteni, melynek a vidék különböző pontjain fiókokat, ugv nevezett czipész-szakosztályokat állít fel. A napirend második pontját az üléses munka megszüntetése és a szakoktatás foglalta le. A czipész iparnak régi baja az üléses munka, melynek megszüntetésére a nagygyűlés az előadó javaslatai után műhelyek felállítását határozta el. A hitelezésről Jakner József kolozsvári czipészmester mondott tartalmas beszédet, melynek végeredményében azt javasolta, hogy hitelt ne nyujsanak, megrendelésnél pedig 50 százalék előleg fizetendő. Ezt az indítványt is elfogadták. Schall Antal Budapestről, az önálló vámterület mélyreható ügyéről beszélt és kimutatta, hogy ennek felállításával fog megszűnni a külföldi lábbeli tömeges behozatala. A kongresszus előadó falatozott egy finom sonka csontról és ivott rá nagyokat. A három, gyerek is kézzel pofázta, sőt még a falubelieknek is jutott, akik ide csődültek Fejes Nagy István uram látójára. Csak az állam személyesitői maradtak kínálás nélkül, sanda szemet vetve a falatozástól nekipirosodott arezokra. Hej, pedig a dobosgyerek úgy eltátotta a száját a nagy kívánság miatt, de úgy, hogy még a dobot is elfeledte ütni, amig Rezes uram oda nem markolt két kezével az üstökébe. Nagy nehezen, isten különös jóvoltából, elkelt a két sovány pára valahogy, éppen csakhogy kitellett az állam követelése. Mikor aztán besöpörte Rezes ur a pénzt a zsebébe, oda szólt hozzá fejes uram sunyi ábrázattal. — Megnézte kend azt a két párát? — Aztán mit látnék rajtuk ? — Azt, hogy Fejes Nagy István uramnak még az állam sem pipál. — Adj isten! A falu népe ajkán szájról-szájra járt a bámulat felkiáltása: micsoda nagy ember! Fejes Nagy István úgy érézte, hogy az anyák rámutatnak s azt súgják a gyermekeiknek: ilyen légy, hogy a galambok ő előtte hajlongnak, elismerően búgván: bukurru! s hogy az égen javaslatát elfogadva, kimondotta, hogy bár a magyar ipar befejezett ténynyel áll ma már szemben, mégis kívánja, hogy az önálló vámterület 1917. évtől feltétlenül hozza meg a magyar czipé- szeknek is azt a védelmet, melyet csak az önálló vámterület nyújthat. Az ipartörvény revíziójáról Takács Antal győri czipész adta elő határozati javaslatát, mely elfogadtatta a nagygyűléssel azt, hogy a lábbeli áru kereskedőitől vonják meg az engedelmet arra, hogy mérték után lábbeliket készíthessenek. A napirend utolsó pontját a sajtó és a szaksajtó foglalta le, melyet Wilheim János Szabadkáról adott elő. A nagygyűlés lelkesedéssel mondotta ki azt, hogy a szaklapokat közös erővel támogatják, a lapok azon részét is legmesz- szebbmenö pártolásban fogják részesíteni, melyek a magyar ipar, érdekében mindenkor síkra szállnak. Ipari törvényjavaslatok. A kereskedelemügyi minisztérium kodifikáló osztálya Szterényi József államtitkár elnöklete alatt nemsokára elkészül az ipartörvény revíziójára vonatkozó és az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatokkal. Legelső sorban a tisztességtelen versenyről szóló javaslat tárgyalása van napirendre tűzve. Erre nézve az előmunkálatok annyira előrehaladtak, hogy a kész tervezetet már júniusban szak- tanácskozmány elé terjesztik. Eqnek a törvénynek a keretében szó lesz a kiállítási ügyről is, első sorban pedig a kiállítási kitüntetésekkel űzött visszaélések orvoslásáról. ragyogó nap reá bocsátja legszebb sugarát, mely körülfonja sugárkoszoru- val deres fejét. Nagyot toppantott a jobb lábával, mintha a legyőzött államszörnynek nyakára lépett volna, amely megszégyenülve ott fetreng lábai előtt. Nagy dölyfősen kiült. a kapu előtti lóczára, nekivetette a hátát keményen az ajtófának s a nagy boldogság derűje rángatódzott a szigorúság ránczaiba erőltetett arczán. Hiába ritt az udvaron Istvánné asz- szonyom, hogy oda a két fekete tehén, mikor csajs bekellett volna nyúlni a ládafiába, mondom, mindhiába, semmi sem tudta befelhőzni István uram rettenetes jó kedvét. Váltig azt hitte ő kelme, hogy most ő alaposan rászedte a legnagyobb és legfélelmesebb ellenségét, az államot. Azt hitte és végtelen boldog volt ebben a hitben. Mert ez olyan igen jól esett neki.
