Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-02-03 / 3. szám
Társadalmi hetilap A Nagykárolyi Iparos-Szövetség hivatalos közlönye IN/Teljelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Gróf Károlyi György-tér 24. szám alatt. Kiadóhivatal: Sarkadi N. Zsigmond nyomdája. Felelős szerkesztő | Simkó Aladár. Lapvezérlő-bizottság: Az Iparosok Szövetségének Elnöksége. Laptulajdonos: Sarkadi N. Zsigmond. Előfizetési árak: Egy évre- . . . . . . . 5 K — f. Fél évre .........................2 K 50 f. Negyedévre .. .... I K 25 f. Egyes szám ára 12 f. — Nyilttér sora^20 f. Vallásunk! Midőn a „A Nagykárolyi Iparosok Szövetsége“ megbizásából lapunkat meginditjuk, szükségesnek látjuk, a nagyérdemű olvasóközönséget tájékoztatni annak czélja felől. Nagykároly város 700 tagból álló iparossága s a velők érdeki- leg szorosan összefüggő kereskedői osztálynak mindez ideig nem volt alkalma árra, Hogy az. érdekünket Sértő körülményeket nyilvánosságra hozva, azok orvoslására törekedjenek. E czélból alakult meg az Iparosok Szövetsége s inditotta meg hivatalos lápját. Lapunk czélja elsősorban a ma- gyar-iparpártolás eszméjének minél szélesebb körben való terjesztése, mriásodsorban a helyi iparpártolás, végül iparosaink és kereskedőink sérelmének orvoslása és érdekeinek előmozdítása. Lapúnk vezérczikkében a magyar ipar s annak fejlődésével fogunk foglalkozni. Tárczarovatunkban nevezetesebb íróktól hozunk elbeszéléseket. Állandó rovatot nyitunk iparosaink és kereskedőink sérelmének nyilvánosságra való hozatalára. . Helyet adunk lapunkban minden közérdekű felszólalásnak. Hírrovatunkat iparosainkat érdeklő és közérdekű hírekkel látjuk el. Hirdetési rovatunkban a legjutányosabb árban veszünk fel hirdetéseket. Bizalommal fordulunk a nagyérdemű közönséghez s kérjük szk vés pártfogásukat. Lapunk előfizetési ára: Egész évre . . 5 K — f. Félévre . . . 2 K 50 f. Negyedévre . . I K 25 f. Kiváló tisztelettel a% ^{f arosok Lapja'' szerkesztősége és kiadóhivatala. Van-e szükségünk magyar világkiállításra? Érdemes foglalkozni azzal az eszmével, mely legutóbb az iparművészeti társaságban merült föl, hogy t. i. Budapesten a Mérnök- és Épitészegvlet közreműködésével egy világkiállítást rendezzünk. Kétségtelen, hogy azt a fiatalembert, aki ezt az indítványt tette, a lehető legnagyobb jóindulat vezette indítványa megtételénél. De kérdezem, hogy eléggé megérett-e már az eszme a véle való foglalkozásra; vagyunk-e olyan viszonyok között, hogy csak gondolnunk is lehetne egy világkiállítás rendezésére; nem eléggé nagyok-e küzdelmeink exisz- tencziánk megszilárdítása körül és azoknak a nehézségeknek elhárítása érdekében, a melyek a magyar ipar életerejének kifejtése elé napnap után gördülnek, hogy mi egy világkiállítás rendezésére már most gondolhatnánk; van-e hozzá elég anyagi erőnk és megbirnók-e azt a sok, sok milliót, a mivel az ilyen világkiáííitá^^remezése jár? Az a kis ‘ t^yalyLbijkaresti kiállítás, amely nemzetközi osztályokkal bírt, tehát nem volt tulajdonképen teljes nemzetközi kiállításnak nevezhető, körülbelől 9—10 millió koronába került, a melyből talán, ha akármilyen szigorúan számítunk, látogatási dijakból, térdijakból és egyebekből befolyt egy-két millió, a város rendkívüli jövedelme, mely az idegenforgalom révén a polgárságnak jutott, szintén kitett egykét milliót, azonban legalább 4—5 millió koronára tehető az a deíi- czit, a melybe az államnak ez a kisebbszerü kiállítás került. Mi Budapesten egy kisebbszerü világkiállítást nem rendezhetünk, hanem meg kellene minden erőnket feszítenünk, hogy a nagyvilágnak bemutassuk minden tehetségünket és minden erőnket. Én úgy tartom, hogy ez legalább olyan defíczittel járna, mint az 1873-iki szerencsétlenül végződött bécsi világkiállítás, a miből sok kellemetlen konzekvenczia maradt 'még a késői nemzedékek számára is. Öe kérdem továbbá, olyanok-e a mi munkásviszonyaink most, hogy egy nagyobbszabásu világkiállítás rendezésére gondolni mernénk, a hol tudvalevőleg a munkások közreműködése, épületek emelése és egyéb teendők ellátása elengedhet- len feltétel. Arra is kell gondolnunk, milyen óriási reakcziót idézett elő a millenáris kiállítás, a melyről pedig csakugyan elmondhatjuk, hogy olyan szép volt és annyira sikerült, hogy még a mai napig is valóban ritkítja párját. Az a sok spekuláczió, amely a kiállításra alapult, az a sok: munka
