Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-04-14 / 13. szám
2 IPAROSOK LAPJA egy kis szelíd nyomás a polgárságra, egy kis ügyes mánipuláczió az antiszemita és hazafias jelszavakkal és legfeljebb még néhány mázsa papír a reverzálisokra. Ahol az agráriusok ráteszik kezüket a polgárságra, ott megakadályozzák a hasznos, belterjes gazdálkodás kifejlődését és elhintik a gyülölség magvát a polgár és kereskedő közt. Hogyan védekezzenek a kereskedők a szövetkezetek ellen? ügy, hogy a földművesekkel összefognak és ők veszik kezükbe a terményeik értékesítését, csomagolását, kivitelét stb. A földművelő terményének nagystílű kivitelét senki más nem tudja létrehozni, mint a kereskedő. E kivitel szervezésével a kereskedő osztály nagy mértékben emelheti a földműves jövedelmét. így aztán ki fog fejlődni az intenzív gazdálkodás, mely többet fog érni az „áldásos“ szövetkezetnek minden működésénél. Találóan jegyzi meg a szerző: „Az agráriusok szövetkezeti mozgalma csak honfiszivet és keresztényi szeretetet ad a polgárnak, a mozgalom meg pénzt hoz neki,“ A latifundomok boldog tulajdonosai féltik a saját profitjukat és ezért akarják megbolygatni a békés egyetértést a polgárság, földművelő és a kereskedelem között. TÁRCZA. Kibékülés. Nem számitok én hosszú gyászra, Tenger könyre, ha meghalok. Koldus leszek a temetőn is, Amint most itten az vagyok. Múlásom szörnyű döbbenéssel Nem fog betöltni másokat, Megesik szépen, észrevétlen, Miként erdőn az alkonyat. Mi is van abban, ha egy árva, Fakó dalost az éj befed? ■— Mindössze: több egy kis halommal S nehány kis dallal kevesebb . . . Jakab Ödön. Ennyi a szövetkezetek kérdéséről általánosságban. Lássuk a helyben alakított fogyasztási szövetkezet ügyét. A „Szatm árvármegye“ laptársunk legutóbbi számában „egy szövetkezeti tag“ aláírásával megjelent czikkben, valamint az elnökség részéről kiadott nyilatkozatban iparosainkat és kereskedőinket megvádolják: előbbit azzal, hogy nem képesek a helyzet magaslatára emelkedni s nem tömörülnek a tisztviselői osztály egy része által alakított fogyasztási szövetkezet mellé, a másikat azzal, hogy sorok között ugyan — de annak világos értelmezése szerint midőn a szövetkezetei dicsőítik -L- a jobb kimérés kifejezése alatt szemére vetik kereskedőinknek, hogy a fogyasztási czikkeket nem mérik ki teljes súlyban s a szövetkezet volna hivatva ezen visszaélések meggátlására és jobb minőségű anyagok forgalomba hozatalára ?! A czikkben még az is, foglaltatik, hogy a nagykárolyi iparos osztály közül már többen beléptek a szövetkezetbe, ^s remélhető az, hogy az iparosok tömörülni fognak a szövetkezetem ml.'* ügy látszik czikkiró ur nem ismeri az iparos osztályt, ha arról oly korlátoltságot tételez fel hogy az egy — oly intézményt pártfoTisztitó tűz. — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Személyek: Elza. Tódor. (ízlésesen, de fényűzés nélkül berendezett szoba. Elza az asztalhoz támaszkodva áll s némi ijedtséggel az ajtóra mereszti szemeit, amelyen Tódor lép be. Egy perczig szótlanul állanak szemközt egymással). Elza: Ön azt irta, hogy beszélni óhajt velem, báró ur. Mit kiván tőlem? Tódor (zavartan): Valóban . .. azt irtain ... és ... és köszönöm, hogy szives volt engem fogadni. Elza (hidegen): Oh néni jár érte különös köszönet. Mindenkit, akinek beszélni valója van velem, szívesen fogadok. (Kezével int Tódornak, hogy foglaljon helyet, de ez nem moczczan a helyéről). Tódor: Nagy fájdalmat okoztam Önnek !, Elza: Az régen volt... Elmúlt. .. Tódor: Tegnap múlt egy esztendeje. Jegyesek voltunk. Ön gazdag volt s én, az elszegényedett báró, az ön hozományával akartam újra fényesre csiszolni a hétágu koronát, mely az idők zivatagoljon és támogasson, — amelynek világos^ czélja az ivaros osztályt jövedelmének egy részétől megfosztani s az' eddigi békés egyetértést az iparos és kereskedő osztály között megbolygatni — még az esetben is, ha miként czikkiró ur kijelenti a szövetkezet csakis annak az iparosnak adja ki a boltberendezés elké- szitését, aki tagja lesz a szövetkezetnek. Hogy milyen üzleti reklám ez a taggyüjtésre, azt csak szolid üzletember van hivatva elbírálni. Vegye tudomásul czikkiró ur, hogy az iparos osztály felől ma már a sötétség korszaka elmúlt, azok nem ülnek fel az üres frázisoktól hemzsegő czikkeknek, mert betudják látni azt, mi szolgál javukra s mi kárukra. Vagy azt hiszi mészárosüzlet, szabőüzlet, czipöraktár stb. javára van az iparosnak? Vagy az előmozdítja anyagi javulását, hogy az üzleti tiszta hasznot nem a helybeli kereskedő költi el itt helyben, hanem a „Hangya“ teszi zsebre? Milyen naivitás kell ahhoz, feltételezni az iparosról ilyen korlátolt gondolkozást, Iparosaink nem fognak tömörülni a szövetkezet mellé soha, sem ígéretek, sem fenyegetések daczára, mert az iparos és kereskedő egy testvér s a testvéri szerában megfakult. Ekkor történt, hogy megboldogult édes atyja . .. Elza (megindultan): Szegény jó apám ! Tódor:. . . egy éjszaka elveszítette a tőzsdén vagyona legnagyobb részét és nem akarván túlélni a csapást, fegyvert emelt önmaga ellen . . . Elza (zokogva): Istenem, Istenem 1 Hát ezért jött, hogy feltépje a sebeimet ? Tódor: És én elkövettem a leggyalázatosabb tettet, amit az ember csak képzelhet: gyáván meghátráltam a házasság elől. Elza (érőt véve magán): Szabadságában állott. Tódor: Hitvány voltam és megvetést érdemeltem. Könnyű lenne ma azt mondanom, hogy a rokonaim befolyása alatt állottam, hogy ők voltak, akik ingatag lelkemet tévútra vezették, akik rettentő képekben festették le előttem a szegénységet, a nyomorúságot s rávettek, hogy a gyűrűjét visszaküldjem. Én nem mentegetem magamat. Hiszen a férfinak, ki a végzettől erős lelket, önálló akaratot kapott, nem szabad a legelső szellőr fuvásra nádként hajladoznia. Gyönge voltam. Ha lett volna mellettem egy meghitt, jó barát, egy szerető testvér, aki felvilágosított volna arról, hogy milyen aljasság, milyen feneketlen gonosz
