Iparos Lap, 1908 (2. évfolyam, 19-27. szám)
1908-08-26 / 21. szám
IPAROS LAP igaza volt. Ezért kár volt az arénát felépíteni. A nagy gyűlésről kellene tehát számot adni, ahol az ország külön- böző részéből összesereglett komoly férfiak, komoly ■tanácskozásokat folytatnak a modern tűzrendészetről. Mit láttunk és hallottunk ? Nem irta meg senki hűségesen, mi sem tesszük, mert szégyeljük magunkat, de szégyeljék a tűzrendészet felcicoinázott bajnokai is, mert ez nem országos jelentőségű nagy gyűlés, hanem egy országosan botrányos veszekedő, gyülekezet volt. Egyik lap igy irta le ezt a gyűlést: „A szatmári kongresszus bebizonyította, hogy az egész tűzoltási handa.- banda a cifrálkodás kultuszának a komédiája. Az urak lófarkas csókába öltözve összecsődülnek egy városba. A polgármester fogadja őket. A dalárda énekel. Ismerkedési estélyen kedélyesen lumpolnak. Van pohárköszöntö. Díszébresztő. Disztakarodó. Versenygyakorlat és ismét dalárdaének, bankett, amikor pedig arra kerül a sor, hogy komoly munkát végezzenek a tűzoltás terén, hogy bebizonyítsák, nem hiába vették föl az utazási és napdij átalányokat, (hogy lássa a vendéglátó város, miszerint nem hiába dobta ki az ezreseket) a kongresszus kakasviadalba kezd ama fontos kérdés fölött, hogy ki, milyen gallért viseljen, minő medáliák díszítsék érdemes keblüket.“ A nagy kongresszus tehát mit produkált ? Semmit. Az összegyűlt urak személyeskedtek, a pléhgallérokat viselők lemondással fenyegetőztek, ha ruházatuk a tábornoki díszétől megfosztatik. Az egyetlen gróf tűzoltó, a szövetségi elnök az asztalhoz csapja az elnöki csengőt, kiszalad a gyülekezetből. Lárma és orditás quantum-satis, mig végre órák hosszán át tartó harc után nem valami korrekt módon megszavazták a pléh gallért, miután pléh gallér nélkül a tüzet oltani lehetetlen volna. Az ilyetén módon lezajlott nagy gyűlés után ismét lakoma volt és pedig Szatmárváros közönsége számlájára. Hiába, érdemes munkát végeztek, megérdemelték. Ez a valóság igazi tükre: Jöttek, ettek, ittak, lumpoltak, veszekedtek, kirándultak, elutaztak — punktum ! Sem több — sem kevesebb. Ez a kis komédia belekerült Szatmár városának 10.000 koronájába, ha ugyan még rá nem fizetünk pár ezer koronát. Tessék tehát ezek után tagadni valakinek, hogy a tűzoltás ügye nem komédia. Próbálják csak kimondani, hogy az önk. tűzoltók nem kapnak uniformist, medáliát, nem lesz tűzoltó senki a világon. A szatmári nagy gyűlés bebizonyította, h'ogy az uniformis teszi a tűzoltót. A képzettség, a tudás az mellékes, fő az aranyzsinóros ruha, a rangjelvény, a medália. Ez képezte a szatmári kongresszus legviharosabb, sőt tárgyalás alapjául szolgáló ponto- zatait, a tűzoltás ügye mellékes volt. Ezért bizony otthon is maradhattak volna szívesen látott vendégeink. Polonyi Albert. A nagyváradi eset. Elverték a „vörös“ titkárt elvtársai szemeláttára. Az elmúlt vasárnap Nagyváradon igen érdekes eset történt, elvertek alaposan két szociálista pártvezért. Az eset azért rendkívül érdekes, mert a pártvezérek helybenhagyását 1000—1200 főnyi elvtárs nézte végig, jobban mondva nem nézte, mert úgy nyargalt mindegyik, mintha ágyú golyóval üldözték volna őket, örvendett minden hős, ha ép bőrrel menekülhetett onnét, ahova zavart csinálni mentek. Az eset részletei a következők: Achim András békéscsabai parasztpárti szocialista vezér 50—60 főnyi hívével Nagyváradra utazott, hogy ottan propagandát csináljon a parasztpárti szocíálizmusnak. A nemzetközi szociáldemokraták egy hétig készültek a méltó fogadtatásra, elláttak minden elvtársat kellő fütykössel, azon elhatározással, hogy kiverik Achimékat Nagyváradról. — Egész Nagyvárad fel volt izgatva, mindenki tudta azt, hogy ebből nem kis baj lesz. Katonaság, rendőrség állott készeriTéfBeh, á sok ezer mun- k^|ág valóságos hadi készenlétben á#ft*tt az utcákon. Mi történt?. A vasúttól a bevonulás valóságosan ünnepi volt. A kiilönvonaton érkező parasztpárti hivek óriási zászlók alatt vonultak be a városba s egyenesen a Nagypiactérre mentek, a hol népgyülést óhajtottak tartani A felállított emelvényt valósággal ellepték a nemzetközi szociálisták, sőt egy Bernát nevű nyomdász segéd fel is kuporodott az emelvényre. A mikor a népgyülést Gál József békéscsabai földinives meg akarta nyitni, rettenetes abcugolásba törtek ki a nemzetköziek, úgy, hogy szóhoz jutni nem lehetett. Achim emberei végre inegsokal- ták a dolgot, megfogta egyik paraszt párti a kéznél levő Bernát elvtársat, pofon vágta úgy Isten igazába vagy kétszer, aztán felkapta a levegőbe, ledobta az emelvényről elvtársai közé. Ez volt a jel az általános hadd-el, hadd-ra. Egy Kaszkó nevű földmives elővette Kapper Ármin párttitkárt, pofozta, földhöz verte, felrúgta, ledobta, feldobta, szegényt majd agyonverte. A többi földmives sem volt rest, elkezdték azok is püfölni a kezükbe esőket, de aztán magyarosan: agyba-főbe. A sok ezer ember fejét vesztve rohanni kezdett a veszedelmes helyről, olyan örült futás keletkezett, mintha dinamitot szórtak volna közéjük, pedig csak az a néhány parasztpárti szociálista pofozta a keze ügyébe esőket. Természetesen az elvtársak ott hagyták a szószban a két elájult vezért : Kapuéi' Ármin párttitkárt és Bernát József pártvezért. Ezeket csak nehezen lehetett a rendőrségnek megmenteni. A rendőrség sem volt rest, elkezdett az is dolgozni a kard lappal, végre megérkeztek a mentők is, felszedték a két pártvezért és még vagy 10 —15 vörös elvtársat, Achim András pedig kis csapatával, a nemzetköziek sorfala között, büszkén, mint egy győzedelmes hadvezér vonult a nagyváradi földmunkások szakegyesületének helyiségébe és ott nyugodtan megtartották a népgyülést. Oda már nem merészelt egy nemzetközi se bemenni. Achim kijelentette, hogy máskor is eljön híveivel Nagyváradra és még válogatottabb csapatot hoz magával, miután nem volt megelégedve ezúttal. Nem vertek főbe egy nemzetközit se. Elég kár! HÍREK. — Az elsőfokú iparhatóság figyelmébe. Az utóbbi időben Szat- máron nagyon elharapódzott a kontár- ipar. Boldog-boldogtalan iparigazolvány nélkül, vagy jogán felül folytat iparűzést. Nem tudjuk mi oka a 24 éves ipartörvény enyhe kezelésének, tehát arra kérjük a főkapitány urat, hogy az ipari kihágások esetei soron kívül azonnal intéztessenek el és pedig kellő eréllyel, mert ma-holnap ott tartunk, hogy az önálló iparos nem fog tudni megélni a kontár ipar végett, segédet pedig nem kap a városon, mert minden segéd kontár ipart fog folytatni. Különösen az építőiparon találjuk a legenyhébb sőt a legelhanyagoltabb helyzetet, bár a szövetség nap-nap után teszi a feljelentést. Mint jól vagyunk értesülve, felirat készül e tárgyban a miniszterhez. — A tiszántúli ref. püspökválasztás eredményéről mar megemlékeztünk, mely szerint a második választás Dicsőffy é9 Erőss között f'og eldőlni, még pedig a legnagyobb valószínűség szerint Erőss Lajos győzelmével. Ugyanis Dicsőffy 161 egyház részéről 231, Erőss 222 egyház részéről 227 szavazatot kapott; igy a pluralitástól eltekintve, ő mellette nyilatkozott meg az egyházak fokozott bizalma. Mint halljuk, Bakhazái- pártja ő hozzá csatlakozik. A választás szept. hó 21.-re tűzetett ki. — A főkapitány ur hatalma. A kővetkező sorok közlésére kérettünk fel: Az elmúlt hetekben a piactéren egyik háztulajdonos háza tetejét javíttatta közönséges napszámosokkal. Az érdekelt iparosok panaszt emeltek ez ellen azonnal. Tudvalevőleg ipari munkát csakis arra hivatott igazolvánnyal ellátott, iparos végezhet. A főkapitány ur e panaszt elutasította és pedig azért, mert a háztulajdonos bevallása szerint a helybeli cserepezökkel megegyezni lehetetlen. Tehát iparigazolvánnyal nem biró napszámosok ezutáu szabadon vállalhatnak és végezhetnek ipari munkát az esetben, ha a főkapitány ur úgy találja, hogy a helybeli
